Nyugdíjas Dalkörök B-A-Z. megyei Találkozója; Szikszó

„Szólj hát, csalogány…”
Nyugdíjas klubok Dalköreinek Verseny

Szikszó. 2016. május 20.
                                                                                        

„Itt vagyunk hát,  
S míg futnak a percek
Együtt énekelünk
Együtt dobban minden szív”.

                        Babits Mihály


Szia, szevasztok, Isten hozott! – hangzik mindenütt a szikszói Inkubátor Ház bejáratánál és előcsarnokában. Itt nem magázódnak, tegeződnek, jórészt régi ismerősök köszöntik egymást, és mire helyet foglalnak a színházteremben, már „össze is rázódnak”. Énekesek, dalosok, nótások nem választottak rossz utat, hiszen ezzel környezetük örömére szolgálnak. Azt adják elő, ami tetszik nekik, és persze a dalok kiválasztásakor előre együtt álmodnak leendő közönségükkel, mely most is szép számmal gyülekezik.

Szikszó város most ötödik alkalommal ad arra lehetőséget, hogy a megye nyugdíjasai, méltó helyen, reprezentatív körülmények között adhassanak randit egymásnak, a dalkörök, kórusok találkozhassanak és töltsenek el színvonalas szórakozással egy tartalmas napot. Ezen túlmenően a tét sem kicsi, hiszen a szakértő zsűri – zeneiskolai tanárok: Drótosné Mészáros Eszter és Fazekas Erzsébet és Sebők Gyula dalénekes – most válogatják ki azokat az együtteseket, melyek részt vehetnek Csillebércen a 2016. szeptember 8. és 10. között megrendezésre kerülő nagyszabású Nyugdíjas Országos Találkozón. Ekkor tartja meg a NYOSZ. A Nyugdíjas Érdekvédelmi konferenciát, melynek kiegészítő programjaként kerül sor a nyugdíjas EXPO-ra, szabadidős szórakoztató sorozatra, valamint a Nyugdíjas Dalkörök Országos találkozójára is.

Fénykép album, a képekre kattintva!

Mindezek Teszárovics Miklós, a BAZ. Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége megnyitóbeszédében hangzottak el. Méltatta a klubok hagyománytiszteletét, a magyar dalkultúra ápolásának szeretetét. Valamennyi résztvevő és néző nevében köszönetet mondott Füzesséri József polgármesternek, az Inkubátor Ház vezetőjének, Gál Péternek, és munkatársainak, valamint a helyi „Őszirózsák” Nyugdíjas Klub korábbi vezetőjének Szabó Istvánnénak és jelenlegi irányítójának Hrebenkó Józsefnének, az eddigi és a jelenlegi rendezvény(-ek) megvalósításának elősegítéséért.

Füzesséri József köszöntőjében nagy jelentőséget tulajdonított a közös éneklésnek, és azokat is szeretettel üdvözölte, akik élvezői és kulturált értői, nem pedig művelői a zenének, az énekszónak. Szeretné, ha a kórusok nemcsak a jeles alkalmakkor, hanem a mindennapokban is mind gyakrabban elbűvölnék hallgatóságukat műsorukkal, kedvességükkel, kinézetükkel. Úgy látja, hogy akik itt évről-évre szerepelnek, kevésbé látványosan, vagy egyáltalán nem idősödnek – a bók hangzatos tetszésnyilvánítást eredményezett. És kezdetét vette a nagy múltú-, a megye kulturális értékeit gyarapítandó rendezvény, a maga két és fél órát felölelő programkínálatával.

Hat hölgy és köztük egy férfi, ez a „Muskátli” Dalkör, mely a Csobádi „Összefogás” Egyesületen belül működik. Látszik, hogy nem kezdők, sőt, profik a javából. Hangzásuknak gyújtó ereje van, érezni, hogy mondataik ott zengnek a szívünkben is, kiűzhetetlenül. „Megszólaltatják” a csalogányt, de utaztatják a közönséget gondolatban sétálni, a „vásárhelyi híres promenádra” is. Kurityánból hat szoknya mellett, már három nadrág is van, több helyet követel az „erősebb” nem. Talán azért mert katonadalokat adnak elő, kell a keménység, szilajság! Jól nekigyürkőztek fájdalmas és vidám témáiknak, felvillanyozva a hallgatóságot. Fog ez menni kérem! Ha így folytatódik tovább, kellemes, tartalmas műsornak nézünk elébe.
Két együttes után nem irigyeljük a zsűrit.

Ismertebb, népszerűbb nóták következtek. Hadd énekeljen mindenki, harsogjon a terem! „Zsebkendőm négy sarka…” „Két út van előttem…” a „Cuki – Szív” Kórus-, „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok”, „Megyen már a hajnalcsillag lefelé…” a Halmaji „Őszi Napsugár” Együttes énekkara előadásában.

És újra egy „Ősz Napsugár”, de már Sajókeresztúrból. Robbanó temperamentum, eszköztelen egyszerűség, életszerűség. A legridegebb embert is megrendítő tartalom, előadásmód. Elragadtatott taps követi az elismerés és szeretet minden megnyilvánulásával. A rudabányaiaktól (Rozmaring Asszonykórus”) az a nóta tetszett legjobban, melyben „A sárgadinnye rákúszott a görögre”, az aszódiaktól („Őszi Alkony” Idősek Klubja) pedig mindkét elénekelt „nemes” költemény (Honfoglalás, Ha én rózsa volnék).

Újra énekelt és énekel a népes nézősereg. „Kispiricsi falu végén…” („Kocsis Pál” Kertbarátkör, Diósgyőrből).

A Sajóivánkai „Nyitnikék” Népdalkör elénekelte népdalcsokor Dósa Istvánné betanító munkáját is dicséri. A vilmányiak („Búzavirág” Népdalkör) is „Jaj de szépen muzsikált” a CD-n, de még szebben dalolta a valóságban, hogy „Sárgát virágzik a repce”. Látni, hogy a nótákat céltudatosan, bátran dolgozták fel, keretbe foglalták, és profin adják elő. „Csak így tovább!” – olvasni le a zsűritagok arcáról.

A TESZ Belvárosi Dalkör (Miskolcról) hegedűkísérettel, szólóénekessel, több szólamban adta elő népdalfeldolgozásait, a szomorútól a vidámig – nem kis sikert aratva. Csakúgy, mint az „Ózdi Szívek”, akik három népi nóta előtt, a szövetség és testvériség „jegyében” emlékeztették a korántsem amnéziás közönséget: „Rakd meg, rakd meg jó pajtásom azt a tüzet, Ki tudja, hogy jövő évig látsz-e ilyet.” Széles repertoár egy darabja, de legalább színesedett ezzel is a műsor. Szívesen fogadták.

Végre csupa férfi állt a színpadon, a Fügödi Férfikórus! Itt is a vérmérséklet, a lobbanékonyság, az elevenség emelte a teremben az érzékek és érzelmek hőmérsékletét. A „Szép Rózsák” tizenhárman voltak: tíz fehér (a hölgyek) és három piros (az urak). Meleg hajlékony szoprán és alt hangok szép összhangja az érces baritonnal. Líra, romantika, szomorúság, üdeség. Nesze neked, zsűri! Lehet egyáltalán jól dönteni? Bízzunk szakértelmükben, bölcsességükben!

Nem lenne teljes a kép (sőt!) a kiegészítő műsorszámok említése nélkül, melyek mindegyike feltétlenül színesítette a kínálatot, elkerülendő az egyhangúságnak még a látszatát is. Rudabányáról Polecskó Béláné, Petőfi „A Tisza” c. versét adta elő hibátlanul, nagy átéléssel. Jobbágy Endre („Baross Gábor” Vasutas Nyugdíjas Klub, Miskolc) operett betétdalokat adott elő, a Tőle megszokott formában, gyönyörűen. Izgalmasan szépen. Fanatizálja, megrészegíti, magával ragadja, tüzeli az embereket, és nem enged az iramból, a mindségből. A közönség már az első hangok után „rákattan”, jelenléte, fellépése olyan, mint kalácsban a mazsola.

Színvonalban, méltó befejezése volt a napnak a miskolci „Örömdalkör” fellépése. Nagy-nagy dobpergéssel kezdték. Mi lesz ebből? Hát a „Lazítás” (Hofi). Majd két ABBA szám („Honey, honey”; „Mama mia”) magyarul, összeszokottan, régi jó kórushoz méltóan. Közülük került ki a dalosverseny háziasszonya, Kovács Lenke, aki – a kiválóan felkészült szerepléséért – a Szövetség elnökétől külön elismerést is kapott.

Jövőre is sor kerül a dalkörök versenyére, ugyanitt, kb. ugyanekkor, és utána is folyton-folyvást, mert az Érdekvédelmi Szövetség és a klubok teremtette hagyomány immár egy rendszer részét képezi. A felelős magyar ember nem felejt el soha semmit, nem ejt el egyetlen porszemet sem mindabból, amit hazájában születése óta markába szánt a sors. Ettől (is) lesz gazdag. Ancsel Éva filozófus gondolata szerint: „Ahol elvesznek a tradíciók, ott kilyukad az idő és elpereg a múlt.”
Ne engedjük!

A verseny nyertesei, akik továbbjutottak Csillebércre

 

„Összefogás” Egyesület, Csobád;

„Arany Ősz” Nyugdíjas Klub, Kurityán,

„Őszi Napsugár” Nyugdíjas Klub, Sajókeresztúr;

„Abaúj Gyöngyszemei” Nyugdíjas Klub, „Búzavirág Népdalkör”, Vilmány;

Fügödi Férfikórus;

Szirmai Nyugdíjas Klub, „Szép Rózsák” Népdalköre.

Ugrás a címoldalra!