Nyugdíjas Gála Ózdon

2016. március 3.
Ózdi Olvasó Színházterme

„Ábrándozó nyugdíjasok tartsatok velem…”

Az elmúlt év során Ózd városa nem kis erőfeszítést tett a kultúra terjesztése és a minőségi szórakoztatás területén. Mind tevékenyebben vesz részt a régió szellemi-, esztétikai élményekre és a művelődés javaira irányuló igények teljesítésében. Mostanában az idős emberek érdeklődésének is fókuszába került. A tavalyi nagysikerű „Nemzedékek Találkozója” után a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége, a város művelődési intézménye együttműködésével úgy döntött, hogy március 3-án unikális rendezvényt szervez Ózdon az Olvasó Színháztermében.

Gálaműsort azoknak az előadóknak és együtteseknek a részvételével, melyek versmondó-, és dalos-táncos versenyeken elismerésre méltó produkciókkal mutatkoztak be, majd országos versenyeken is a díjazottak között voltak. És ami tényleg egyedivé tette a programot, a több százfős közönség egy régi kedvencet, Bakacsi Bélát köszönthette a színpadon. A valamikori „Ki mit tud?” győztes és Táncdal Fesztivál közönségdíjas énekes, később már inkább koncertmester, örömmel tett eleget Teszárovics Miklós Szövetségelnök invitálásának, hiszen több évtizedes kitérő után újra a közönségszórakoztatásra „adta a fejét”. Tudta, hogy „Azok a hatvanas évek” (2002-ben megjelent albumának címe) kitörölhetetlenek az idősebbek fejéből, érzéseiből, akik akkoriban gyerekként, vagy szerelmes fiatalokként énekelték Szenes Iván szövegét: „Bizony így van ez szívem”, és a többi évtizedeket túlélő zenei kreációt. A 60-80 évesek számára a régmúlt dalok még mindig kedvencek, slágerek. Ezért is tódultak az idős és idősödő generációk képviselői a megye minden részéből – csak Miskolcról két tömött csuklós busszal – egy kellemes délután reményében az egykori kohász-bányász centrum művelődési központjába. Szabályos zarándoklat volt ez.

A Gála nem verseny, hanem önfeledt megismétlése mindannak, amivel az előadók, és együttesek „valakik lettek”, megye-, ország-, világ előtt. A mostani műsorszámok sok olyan szűrőn átmentek, melyeken nehéz volt megfelelni, főleg díjat kapni a tucatnyi, vagy több tucatnyi versenytárs előtt. Itt és most jutalomjátékról volt szó. A Pasztercsák Istvánné, Lívia által kitűnően összeszerkesztett műsorban nincs összehasonlítás, csak önfeledt szórakozás. Ózdiak, miskolciak, vilmány-vizsolyiak, rudabányaiak, kurityániak, fügödiek tették maradandóvá nevüket, lakóhelyüket produkciójukkal, néptánccal, country tánccal(!), versmondással, önálló és közös dalolással.

Legnehezebb talán egyedül kiállni, fellépni és magunk mellé állítani a közönséget, ami sikerült Szebenyi Lajosnénak, Polecskó Bélánénak, Szombatiné Borza Évának. Lövei Lászlóné a „Soha se mond” c. számmal meghitt viszonyba került a megjelentekkel. Nem csak magában, hanem az Örömdalkör tagjaként is, és, hogy bizonyítsa sokoldalúságát, egy kis egérről is verselt. Jobbágy Endre, aki már nem egyszer önálló estet is adott az operett és operakedvelőknek, hangjával ismét lenyűgözte a „nagyérdeműt”. A műsor színeinek kavalkádját dúsította a vasutasoktól, Gyurkovics Gábor trombitaszólója, a Wanderful World dallamaival. Az ózdi óvodások és kisiskolások néptáncoltak. „A pozsonyi sétatéren”, ahol „megy a villamos és arra jár a kis Mariska, jaj de aranyos”. Nem aranyosabb, mint amilyen helyesek, tündérek voltak ők. Az Ózdi Szívek elnevezés nem takar el semmit. Lokálpatrióták, élükön a Füredi házaspárral. Élnek-halnak városukért, mely érzésüknek már sokadszor teszik bizonyságát. A szólóénekes Levora Sándorné is jól „beválasztott”: Ruzsa Magdit idézte, a „Gábriel” dalával. Szintén óriás sikere volt az Ózdi Nyugdíjas Klub Szarkaláb Néptánc csoportjának, akik Galga menti karikázó- és csárdás műsorukkal (tegyük hozzá gyönyörű ruháikkal) méltán érdemelték ki a közönség elismerését.

Újra buliztunk az egykori „nagymenővel” Bakacsi Bélával. Az énekes műsorának forgatókönyvét az emlékezés írta, de a közelgő Nőnap bókra és jókívánságokra is kötelezte. Kedves, népszerű pályatársak dalait énekelte, mind-mind egy-egy szál virág, amely a végén füzérré ált össze. Sok olyan alkotás, csodás előadásban, amely magával tudja ragadni a fiatalabb generációkat ugyanúgy, mint nagyszüleiket, szüleiket. Saját dalai mellett azokból válogatott, melyek az egykori évtizedekben megdobogtatták a szíveket. Közben anekdotázott, egyszemélyes show műsort kerekített ki a fellépésére szánt órában.

A képekre kattintva a gálán készült felvételek albuma látható

Mostanában nagyon sokszor esik szó a különböző hangulatjavító intézkedésekről, melyekről később derül csak ki, hogy nem mindenki kedélyállapota vidul fel tőlük. Ezen a délutánon, még a program szünetében és a műsor után sem vetődtek fel közéleti kérdések, és általános vélemény szerint a Szövetség szabadidő eltöltésére, szórakozásra vonatkozó terve bevált. A miskolci buszokon még hazafelé is énekeltek az utasok. A megyei nyugdíjas mozgalom újabb lökést kapott, vezetése már azt sem tartja kockázatosnak, hogy csináljon valami új dolgot, mert – mint most – bebizonyosodott, hogy igaza van.

Monostori Jenő beszámolója

Az eseményről képes beszámolót közölt
Ózd város honlapja is!

news/4237_0_300.jpg

A részletek a képre kattintva!

 

Ugrás a címoldalra!