Kőszeg Ferenc: kisebbségbe kell szorítani a Fideszt

2018.01.13 11:07

Látszatjogállam, látszatdemokrácia, látszatparlamentarizmus – így látja a mai Magyarországot Kőszeg Ferenc, a hajdani demokratikus ellenzék tagja, volt SZDSZ-es képviselő, a Magyar Helsinki Bizottság alapító elnöke.

KÉNYSZER - A helyi egyeztetésekbe a Jobbikot is be kell vonni
 
Fotók: Molnár Ádám

 

- A maffiaállamtól kezdve a fasiszta mutációig sokféle meghatározás született rá, miféle politikai berendezkedést hozott létre a Fidesz. Önnek van valamilyen saját definíciója?

- A maffiaállamot széltében-hosszában használják, de nem tudom, elég kifejező-e. Szerintem inkább: látszatjogállam, látszatdemokrácia, látszatparlamentarizmus. A rendszert nem az erőszak tartja fenn, ezt el kell ismerni.

- Hanem?

- Elsősorban a tömegkommunikáció kisajátítása. A nagy tömegek csakis azzal találkoznak, amit a kormány közvetíteni akar számukra. Kizárólag egyneműsített kormánypropagandát kapnak. Létezik persze Népszava, 168 Óra vagy Klubrádió is, de a hatalmat bíráló sajtó csak azokhoz jut el, akik eleve mást gondolnak, mint a Fidesz. A másik, ami életben tartja a rendszert, az, hogy nincs politikai alternatíva. Nem is tudom mennyi, legalább hét-nyolc ellenzéki párt készülődik a választásra, olyan miniszterelnök-jelöltekkel, akiknek ránézésre sincs semmi esélyük rá, hogy leváltsák Orbán Viktort. Az esélytelen jelöltek pedig nemhogy erősítenék, nevetségessé teszik és gyengítik az ellenzéket.

- Mégiscsak közös ellenzéki lista kellene? Ebből már semmi nem lesz.

- Nem ezt mondom. Képtelenség, hogy az egymástól nagyon különböző ellenzéki pártok kormányt tudjanak alakítani. Ezért a közös listának sincs értelme. Ennél szűkebb körű, az egyéni választókerületekre korlátozott összefogás létrehozását is elég valószerűtlennek látom, de meg kellene próbálni elérni, hogy egy fideszessel csak egy ellenzéki jelölt álljon szemben. Ebbe a körbe viszont a Jobbikot is be kell vonni.

- A liberális értelmiségnek ahhoz a részéhez tartozik, amelyik elfogadhatónak tartja, hogy a Jobbikra szavazzon. Nem szól önben a vészcsengő?

- Semmiféle közösséget nem vállalok a Jobbikkal. Nem hiszem el Vona Gábornak, hogy hiteles fordulatot akar végrehajtani. A Fidesz – különösen az állami tízmilliárdokból folytatott menekültellenes és Soros-ellenes gyűlöletkampányokkal – elment a jobboldal legszéléig. A szélsőjobboldalon nem maradt tér. A Jobbik néppártosodása csak politikai manőver.

- Hát akkor?

- Miközben a felmérések szerint a Fidesz magasan vezeti a népszerűségi listát, az emberek nagy része kormányváltást akar. Paradox helyzet. Sokan vannak úgy, ahogyan én: a Fideszt semmiképpen nem akarom, de azt, hogy melyik ellenzéki pártra szavazok majd, még nem tudtam eldönteni. Abban viszont biztos vagyok, hogy elmegyek szavazni. Különben a Fidesz hatalmon maradását támogatom. Egymás szétforgácsolása helyett az ellenzéknek azt kellene hirdetnie: aki le akarja váltani az Orbán-kormányt, mindenképpen menjen el szavazni, az, hogy melyik pártra, másodlagos.

- Gondolja, hogy ennek elegendő mozgósító ereje van?

- Jelenlegi állapotában egyik ellenzéki párt sem tudja legyőzni a Fideszt. De azt talán el lehet érni, hogy a Fidesz ne szerezzen többséget a parlamentben. Sőt. Az emberekkel meg kell értetni: mindennél fontosabb, hogy a Fidesznek ne legyen többsége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenzéki pártok megpróbálnak közösen kormányozni. Egy ilyen próbálkozás biztos út a gyors bukáshoz. Az ellenben, hogy a választókerületek többségében csak egy jelölt induljon a Fidesz ellenében, nem lehetetlen, és megrendítheti a Fidesz többségét. Elemzők azzal szoktak érvelni, hogy a Jobbik elriasztja a baloldali szavazók jelentős részét. Szerintem meg kell győzni őket, hogy a Fidesz többségének megakadályozása érdekében tegyék túl magukat azon, mi a véleményük a Jobbikról.

- Már csak pár hónap van a választásig, és az is kérdés, mit szólna ehhez a Jobbik.

- Ha racionálisan gondolkodik, akkor szerintem a Jobbik is hajlandó lesz megállapodni.

- Jó, tegyük fel, hogy a Fidesznek nincs többsége az Országgyűlésben. Mi következik?

- Két lehetőség marad. Az első: új választást írnak ki. Ennek nagy a kockázata, lehet, hogy a megismételt választáson a Fidesz fölényesen győz, de az is lehet, hogy miután megrendült a Fidesz legyőzhetetlenségének mítosza, a megismételt választásba belebukik. A második: a Fidesz vállalja a kisebbségi kormányzást. Vagyis kénytelen lenne a feles törvények, elsősorban a költségvetés elfogadásakor is egyeztetni és együttműködni az ellenzékkel, ami teljesen más kormányzást feltételez, mint amit eddig láttunk. Közben az ellenzéknek lenne ideje és mozgástere ahhoz, hogy összeszedje magát.

- Adódik egy harmadik lehetőség is.

- Igen, az, hogy a Fidesz koalícióra lép valamelyik rivális párttal. Az ideológiai hasonlóságok miatt – bár most háborús viszonyok uralkodnak a két párt között – elsősorban a Jobbik jöhet szóba. Ez azonban öngyilkosság volna a Jobbik számára. A Jobbik ugyanúgy belebukna, ahogyan hosszabb távon az SZDSZ is belebukott abba, hogy 1994-ben koalíciót kötött az MSZP-vel.

- Érdekes. Ugyanezt mondják a szocialisták is, csak fordított előjellel.

- Büntetlenül nem lehet szövetséget kötni azzal a párttal, amelynek a hatalmát előzőleg sok éven keresztül meg akartuk dönteni. Az SZDSZ esetében ilyen volt az MSZP elődpártja, a Jobbik esetében ilyen lenne a Fidesz. Ha a Jobbik belemenne a koalícióba, akkor Orbán Viktor ezt a pártot is ugyanúgy felmorzsolná, ahogyan annak idején a Torgyán-féle kisgazdákkal tette.

- Személyesen mennyire ismeri Orbán Viktort?

- Nem mondhatom, hogy szoros kapcsolatban voltunk, de már a rendszerváltás előtt is találkoztunk, beszélgettünk. Soros akkor Orbánban és a Fideszben látta a magyar demokrácia megvalósulásának a garanciáját. Én is nagyon ígéretes politikusnak tartottam Orbánt, de riasztott az ellentmondást nem tűrő agresszivitása. Az 1994-es választások előtt Eörsi Jánossal interjút készítettünk vele a Beszélő számára. Hadd idézzem a szavait a hetilap 1994. február 17-i számából. „El tudjátok képzelni, mi lenne itt, ha szociálliberális koalíció kerülne kormányra, a másik oldalon meg egy táborba sodródna a konzervativizmus és a radikális jobboldal? A két lövészárok között megint egy nemzedéknyi időre nem nőne fű.” Persze Orbán mindent elkövetett, hogy a jóslata bekövetkezzék.

- Szokott jósolni?

- Nem nagyon. Mi a kérdés?

- Belátható időn belül javulhat a politikai klíma Magyarországon?

- Nincsenek illúzióim. Százezrével menekülnek innen az emberek, főleg a fiatalok. Fogyóban van az ország lakossága, a társadalom végzetesen öregszik. Ma nem science-fiction Kölcsey szorongó jövendölése: „Hazád őrcsillagzatja/Szülötti bűnein leszáll”. A Fidesz olyan megdönthetetlen központi hatalom kiépítésén dolgozik, amilyen a Horthy-rendszerben és – persze, teljesen más okok miatt – az államszocializmus idején működött Magyarországon. Amilyen a putyini Oroszország.

- A rendszerváltáskor, emlékszem, tele volt optimizmussal. Most pedig csupa keserűség.

- A nyolcvanas évek végén – Soros-ösztöndíjjal! – eljutottam az Egyesült Államokba. Sok magyarral találkoztam. A jobboldali emigráció tagjai meg voltak győződve arról, hogy mi, a demokratikus ellenzék, nem is létezünk. Valamiféle kommunista ügynöknek néztek minket. Mert hiszen, ha valóban ellenzékiek vagyunk, miért nem ülünk börtönben?! Ennél csak az idegesített jobban, amikor egy másik – jórészt magyar zsidókból álló – társaságban azzal traktáltak: ha Magyarországról kimennek az oroszok, akkor helyettük a nyilasok jönnek. Körömszakadtáig vitatkoztam velük. Erre eljutottunk oda, hogy elárasztják az országot az uszító Soros-plakátok, amelyek – a kormányzati retorika vizuális megjelenítéseként – átveszik a nyilas propaganda és a náci hecclapok stílusát. Aki ezt nem látja, az nem tudom, mit lát. Ez fáj a legjobban.

- És akkor még nem beszéltünk a civil szervezetek elleni kampányról. Ön alapító elnöke volt a Magyar Helsinki Bizottságnak, az egyik jogvédő szervezetnek, amelyet a Fidesz politikai céltáblaként használ. Mi lehet a kifutása a kormány hadjáratának?

- A Fidesz aljasságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a bíróság jogerősen kimondta, Hoppál Péter alaptalanul rágalmazta a Helsinki Bizottságot. Röviden: egyetlen szó sem igaz abból, amit állított. Demokratikus országban ilyenkor egy politikusnak azonnal mennie kell, Hoppál simán államtitkár maradhatott. Mintha mi sem történt volna, a Fidesz gátlástalanul folytatja tovább a hazudozást. Azt látom, hogy a Magyar Helsinki Bizottság ebben a helyzetben is jól állja a sarat, és szerencsére nincs egyedül, együttműködik hasonló emberi jogi szervezetekkel. Orbán Viktor kettős mérce alkalmazásával szokta vádolni Brüsszelt, közben arra hivatkozik, hogy Magyarország betartja az uniós normákat. Ezért nem hiszem, hogy a kormány elmenne a helsinki bizottság és más civil szervezetek betiltásáig. Nagyon remélem, hogy nem tévedek.

 

NÉVJEGY
 
Kőszeg Ferenc 1939-ben született Budapesten. Anyai nagyapja Auschwitzban, apja az orosz fronton, munkaszolgálatosként tűnt el. Szépirodalmi szerkesztőként dolgozott. Aláírásokat gyűjtött a Csehszlovákiában működő ellenzéki mozgalom, a Charta 77 mellett, állásából ezért 1980-ban elbocsátották. A demokratikus ellenzék tagja, a szamizdatként terjesztett – a rendszerváltáskor legálisan is kiadott – Beszélő szerkesztője volt. 1990-től két ciklust töltött a parlamentben az SZDSZ képviselőjeként. 1994-ben alapító vezetője volt a Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezetnek. Több könyve megjelent, 2009-ben például az önéletrajzi ihletésű írásokat tartalmazó K. történetei.
 
Czene Gábor
nepszava.hu