Varkoly Ádám, Szerencs újraálmodója

2017.09.13 18:02

Osztrák spätlese típusú borokkal, chateau-val, dűlőtúrával és egyéb fantasztikus ötletekkel szeretné Szerencset visszatenni a Tokaj-hegyaljai térképre Varkoly Ádám, az Árpád-hegy családi pincészet legifjabb tagja. A februárban Gál Tibor Emlékdíjjal kitüntetett fiatal borász minden nap 4-kor kel, karácsonykor is a dűlőket járja; Mádon azt is tudja, kinek hány sor szőlője van.

Varkoly Ádám, Szerencs újraálmodója
Fotó: Gellér Anna
 
„Felmegyünk a Király-dűlőbe, onnan csodálatos a kilátás Mádra” – köszönt minket Varkoly Ádám, és tessékel be a terepjárójába; más járművel nem is lenne esély feljutni. A kocsiban már mesél. Egyik nagypapája kádár volt, emellett volt egy kis szőlője. Édesapja az állami borgazdaságnál volt szőlész, majd telepítésvezető, a Mád medence szőlőültetvényei gyakorlatilag mind az ő irányításával lettek telepítve. Hobbiból borászkodott is, ő vette a három pincéjüket a szerencsi Árpád-hegyi pincesoron - innen a pincészet neve.
 
Ádám mindig borász akart lenni, egyértelmű volt számára, hogy továbbviszi a családi hagyományt. 2010-ben 18 évesen készítette el első önálló borát.Azóta is folyamatosan tanul. 2013-ban Új-Zélandon töltött pár hónapot.Azért oda ment, mert a családi borászatot legfeljebb tavasszal hajlandó magára hagyni, így olyan helyet kellett keresnie, ahol „tavasszal folyik nagyban a munka”. Emellett állandóan figyelemmel követi a világ borait, trendjeit, így ismerkedett meg például az osztrák spätlesekkel, „amikben a kevés akohol miatt szépen kijönnek a szőlő jegyei”. Fejébe vette hát, eltanulja a sógoroktól, hogyan lehet ilyen típusú kései szüretelésű tételeket készíteni.
 
 
Király, Kővágó, Betsek, Veresek, Nyulas, Zafír
 
Közben felérünk a Király-dűlő tetejére, az Öreg Király-dűlő alá: gyönyörű táj tárul a szemünk elé, egész Mádot belátni. Ádám helyieket is rendszeresen felhoz ide, mert „sokuk nem is tudja, hogy ilyen szép helyen lakik”. Hosszú perceken át mutatja a látnivalókat, többek között a Betsek-dűlőt, benne a nagypapa egykori borházát, ahol nagy tervei vannak. De erről majd később, úgyis megyünk oda is.
 
Következő állomás a Kővágó-dűlő, ahol az 50-es években kivágták a szőlőt, mert nehezen művelhető terület volt. Ádám itt most hetedmagával
összefogásban mintaültetvény létrehozásán fáradozik,
hogy az idelátogató lássa, „hogyan néz ki egy olyan szőlőskert, ami a világon mindenhol megállja a helyét”. Innen lefelé menet megállunk a Kakas-dűlő tetején, itt is nagyon szeretne egy zsebkendőnyi területet - szőlőt nem is telepítene oda, csak úgy, a naplemente és a csodálatos kilátás miatt. Ez a terület egyébként a Degenfeld pincészeté, ahol édesapja dolgozik. Ádámnak is van főállása, ő szőlész egy nagyobb borászatnál. "Remek lehetőség a tanulásra, itt megérthetem például a szőlőfelvásárlás mikéntjét, ráadásul nagyon felelősségteljes munka is” -mondja. Leérünk a Betsek dűlőbe, ahol a már említett borház található. „Itt majd kis borozó lesz, terasszal. Sok a tennivaló; lassan de haladunk, mindent önerőből csinálunk.” Nincs megállás, már megyünk is fel a Veresekre, ahol Ádám egy másik projektje fut. Tarcalról és a pécsi kutatóintézetből gyűjtött furmint és hárslevelű klónokat, 2019-ben már szeretne kijönni az első klónszelektált boraival.
 
Varkoly Ádám, Szerencs újraálmodója
 
A Következő megálló a Nyulas-dűlő, itt aztán tényleg a madár se jár, északkeleti fekvés, felveti a gaz, viszont csodálatos a napfelkelte és a kilátás a Bodrog kanyarulatára. „Ha néha időm engedi, ezen a szakaszon szoktam kajakozni”. 14 éves korában kapott egy robogót, akkor 100 km-es körzetben bejárta az egész vidéket, a Nyulast például egy barátjával fedezték fel. Ide azért tenne csak egy hordót pár székkel, hogy az ember egy pohár bor mellett gyönyörködhessen a folyóban és a Bodrogzugban. A Zafirra meg azért (mert közben már Tarcalon járunk), mert ott magasodik fölötte a szépen felújítptt Szent Teréz kápolna, alatta Szerencs fényei, távolban az Alföld. Ádám, mint mindenhol, itt is tart nekünk egy gyorstalpaló kurzust: „Egy zsidó ékszerkereskedőé volt, innen a Zafír név. A Mézesmály dűlő legjobb része, idővel ki is vált belőle.” Király, Kővágó, Betsek, Veresek, Nyulas, Zafír: ha egyszer megvalósul az álom, pontosan így fog majd kinézni az Árpád-hegy pincészet dűlőtúrája.
 
„Mindent ismerek Keresztúrig” – mondja, mintegy megerősítendő, hogy érdemes a turistának rábíznia magát, ha Mádra látogat. Mi erre már rég magunktól is rájöttünk. Ezt egyébként még ketten mondhatják el magukról Tokajban: idősebb Szepsy István és Ádám édesapja. Ádám és idősebb Szepsy István amúgy is rokon lelkek, mindketten a szőlőt járják még karácsonykor is, szoktak is fent találkozni. Talán nem véletlen, hogy amikor 2017 májusában a Tokaji borvidék és külön Ádám is díjat vehetett át az olasz Piemonte borvidéktől, őt
úgy konferálták fel, mint „Szepsy-utódot”.
 
Szerencs fel!
 
A dűlőtúra végén még közel sincs vége a napnak, irány a szerencsi főhadiszállás. 1976-ban a nagypapa itt telepített először szőlőt, az unoka pedig eltökélte, hogy 40 év elteltével újra lesz a családnak Szerencsről dűlőszelektált bora. A bor csak egy része annak a tervének, hogy Szerencset újra feltegye a Tokaji bortérképre. 2002-ben vette meg a család az Árpád-hegyi pincesoron az 1800-as években épült mulató épületét, amihez a harmadik leghosszabb pincerendszer tartozik a településen, ráadásul sziklába vájva, ami egyedülálló. Itt szeretne Ádám egy chateau-t. vagyis egy mintagazdaságot létrehozni háztáji udvarral, bemutatva a vidéki életet. „Már minden összeállt a fejemben” – mondja. Elöl terasz, hátul szőlő, bent zöld cserépkályha, lent borospince fűthető teremmel, fent vendégszobák, oldalt állatok. Ilyen egyszerű az egész.
 
Varkoly Ádám, Szerencs újraálmodója
 
„Szerencsen régen minden családnak volt szőlője, de aztán a cukor- és a csokoládégyár megjelenése után a szőlő háttérbe szorult, a pincékből pedig szoba-konyhás szükséglakások lettek”. Ő szeretné megmutatni, hogy mennyi mindent tud Tokajnak ez a fele. Ezért is vesz részt a helyi közösségi életben, tevékeny részese volt például a nemrég lezajlott csokoládé fesztiválnak. Minden nap 4-kor kelt, és a napi teendői után éjfélkor még a pincébe ment átfejteni a mustot. Otthon mindent maga csinál onnantól, hogy a szőlő bekerül a pincébe úgy, hogy ha minden összejön, egy adott évben 17 különböző fajta bort (dűlőszelektált száraz furmintokat, száraz és édes szamorodnit, kései szüretelésűt, fordítást, aszút) készít. Ha a nap végére már fáradt, akkor nem is megy haza, a „mulatóban” alszik. Ez azonban nem sűrűn fordul elő, hiszen – mint mondja – „elfelejti az ember, milyen nehéz a munka, mert öröm a szőlőben lenni”.
 
Geri Ádám
boraszportal.hu