Péderi István igazi lírai délutánt szerzett a közönségnek május utolsó napján
a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban
Péderi István igazi lírai délutánt szerzett a közönségnek
2018. május 31.
A képekre kattintva fotógaléria nyílik!
Sokan már régóta vágytak egy olyan egy órára, amikor a számtalan szavalóversenyt - nem is eredménytelenül - megjárt versszerető tagtársunk, önállóan állhat a közönség elé. Némi szervezést követően érte el a Nyugdíjasok Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei és Miskolci Városi Érdekvédelmi Szövetségének elnöksége, hogy az irodalom, a költészet egyik fellegvárában, a II. Rákóczi Ferenc Megyei- és Városi Könyvtárban valóra váljon ez az akarat és elképzelés.
Mielőtt elhangzottak volna a nem mindennapi költemények, Teszárovics Miklós, a szövetség elnöke méltatta Péderi István tevékenységét:
Személyes kötődés kapcsán tisztelt meg irodalmi délutánunk előadója, hogy én itt és most, – előadása előtt mondjak bevezetőt, – bemutassam Őt.
Hogy kiváló vers interpretátor, azt a jelenlévők közül nagyon sokan jól tudják! Azt viszont talán kevesen, hogy Péderi Istvánnal, pont egy fél évszázada hozott össze jó sorsunk, a KISZ 5 hónapos, központi iskoláján, Budapesten.
Azóta ismerjük egymást, s ebből a barátságból, profitáltam is néhány évet, hiszen Pista, a Megyei Nyugdíjas Érdekvédelmi Szövetségben /valamennyink érdekében/ elnökségi tagként segítette munkánkat.
Ahogyan Ő fogalmaz: Szereti szűkebb pátriáját, Abaújt.
Azt mondja: mindig is encsinek tartotta és tartja magát, és bár élete során több alkalom adódott volna, hogy megváljon Abaújtól, de valami mindig visszatartotta, visszahúzta.
Egészen az utóbbi ideig, amikor is a szeretett feleség több évvel ezelőtti elvesztése után, újfent a megérdemelt boldogságra talált, – de most már Borsodban, Miskolcon, helyesebben, Diósgyőrben.
*Közösségi emberként, mindig is a közösségnek élt.
Ezt hozta a szülői házból, hiszen 11 gyermekes népes családba született, tízedikként, az ikerpárjával.
A közösség iránti elkötelezettség eddigi életpályáját végigkísérte: dolgozott az encsi Járási Művelődési Otthonban, volt függetlenített KISZ bizottság titkár, MSZMP járási-, majd városi munkatárs, és ahogyan egyre feljebb ment a ranglétrán, iskolai végzettségei is úgy gyarapodtak.
· Elvégezte a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola népművelés-pedagógia szakát, később az Eszterházy Károlyról elnevezett Tanárképző Főiskola magyar nyelv és irodalom szakát.
· Tanított általános iskolában és az Encsi Szakmunkásképző-, később Aba Sámuel nevet viselő középiskolában.
Érthető Nála a vers szeretete, amely végigkísérte egész eddigi életét, (s ahogyan Ő fogalmaz), „a versmondás pedig keretbe foglalta azt.”
*Már általános iskolában is fellépett különböző ünnepségeken és versenyeken, és ez folytatódott a gimnázium évei alatt, majd az Encsi Járási Művelődési Otthonban töltött munkásévek során is.
Nekem nagyon tetszik egyik, példát adó- és mutató /szavai szerint/ „Örök emléke, hogy amikor a novajidrányi iskolában dolgozott, és a ballagási ünnepségen kiállt és elszavalta Arany János: „Domokos napra” című versét, mennyire csodálkozott mindenki, hogy „egy tanár szaval?!”
*Nyugdíjas éveit is a szavalás tölti ki.
Ott van az ország legjobb versmondói között, szinte minden versenyről elhozza a legkiválóbbaknak járó díjakat.
Nyugdíjba vonulása után az encsi Évgyűrűk Nyugdíjas Klub tagjaként, a lehető legtöbb megmérettetésen részt vesz.
· A Nyugdíjasok Országos Szövetsége által meghirdetett Költészeti Szemlén három egymást követő évben elnyerte az „Év versmondója” címet.
· A Hontravel Kft. által szervezett nyugdíjas Ki-mit- tud? Országos döntőjében, – négy egymást követő évben, – Kiemelt Arany minősítést, és három ízben a legjobb egyéni versenyzőnek járó vándorserleget is elnyerte, – ami így végül örökre nála maradhatott.
És ami jellemző önzetlenségére, (ahogy Ő fogalmaz): „De azért felajánlottam, hogy vásárolok egy újat, és a következő versenyen én adom majd át a győztesnek.”
Hosszasan lehetne sorolni még a megmérettetéseken szerzett versmondó sikerei sorát: *a József Attila Versmondó Verseny tatabányai döntőjét, *a Balatonszemesi Latinovits Zoltán Versmondó Versenyt, *a Váci Versfesztivált, *a Nyugdíjasok Országos Szövetsége, Költészet Napja alkalmával indított- és Országos Versmondófesztivállal végződő sikersorozatot.
*Fellépett Kassán, a szlovákiai Kazinczy Társaság rendezvényén, *Budapesten a Syma Csarnokban rendezett Nyugdíjas Expón, *a Fővárosi Vöröskereszt összejövetelén, *a miskolci Vörösmarty Művelődési Ház versenyén, *és természetesen rendszeresen, a BAZ Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége által szervezett rendezvényeken is, pl. a Nemzedékek Találkozóján.
Vers iránti szeretetének elkötelezettségének ékes bizonyítéka az is, hogy tagja a Magyar Versmondók Egyesületének és az Északkelet Magyarországi Regionális Versmondó Egyesületnek.
Kedves Közönség!
Szavaim hitelessége okán tisztelettel átadom a pódiumot és a szót, Péderi Istvánnak.