Túráztunk a Bükkben

 
Egészségünkre is vált, ismereteinket is bővítette
Túráztunk a Bükkben

 
2018. június 2.
 
 

A B-A-Z. Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége – felismerve az időskori mozgásszervi megbetegedések megelőzésének rendszeres mozgás által történő lehetőségét – megalakulása óta hangsúlyosan programján szerepelteti különböző sportrendezvények megszervezését. A Szenior Ózdi Sportnapok, a korábbi encsi és szikszói nagyszülő-unoka úszóversenyek, a klubok különböző játékos sportvetélkedői, a rendszeresen megtartott bükki erdei túrák, a bükki II. Világháborús katonasírok felkeresése, rendbetétele, a rekreációs programok részét képező-, és az ismereteket is gazdagító népszerű kirándulások, mind-mind ezt bizonyítják. 

Érdekvédelmi Szövetségünk a különböző kirándulásokat-túrákat mindig összeköti helyismereti-, a látottakról szóló érdekes ismeretek-, történetek-, anekdoták átadásával. Ezek még népszerűbbé teszik ezeket a kirándulásokat, hiszen a résztvevők, /még a helyszint jól ismerők is/, érdekes történeteket hallhatnak a kirándulás helyszínéről, amit aztán büszkén adnak tovább gyermekeiknek, s főleg unokáiknak, kedvet csinálva közös családi programokhoz. Nem történik ez másként a nagyon népszerű Bükki Túráinkon sem, és most sem amikor dacolva az időjárással, a gyülekezés időpontjában nyakunkba szakadó esőtömeggel, közel ötven fő részvételével ismét jó hangulatú túrát tettünk a Bükkben. 

A gyülekezés helyszíne a Lillafüreden található erdei kisvonat (hivatalos nevén LÁÉV) állomás volt. A találkozás helyszíne jó alkalmat adott az erdei kisvonat létrehozásának szükségességére, arra, hogy Magyarország két „leg”- jéről szerezhetünk ismereteket: a leghosszabb működő erdei keskeny nyomtávú vasúti vonaláról, melyen „hibrid” mozdony üzemel, és a közelben lévő, 20 méter magas (most már száraz időszakban a Hámori tóból táplált) vízesés történetéről. Természetesen megismerhettük a Hámori tó keletkezésének-, és a Palotaszálló építetésének történetét, azt, hogy a Palotaszállót, 1925 és 1929 között, a Népszövetség támogatásából, Lux Kálmán tervei alapján, neoreneszánsz stílusban, kormányüdülő céljából építették. 

Érdekes történet a település nevének keletkezése. A település nevét Bethlen unokahúgáról, Vay Erzsébetről (beceneve: Lilla, aki Vay Elemérnek, Borsod vármegye akkori főispánjának testvére volt) kapta. Ismereteket szerezhettünk a Lillafüreden található barlangokról (Anna-mésztufabarlang, István-cseppkőbarlang), megismerhettük felfedezésüknek történetét is. Történetet hallhatunk József Attila helyhez való kötődéséről, arról, hogy kihez szólt az Óda című verse. József Attila ugyanis 1933-ban, a Lillafüreden megtartott Író Kongresszuson vett részt és itt ismerkedett meg a válófélben lévő gyönyörű asszonnyal Dr. Szőlős Henrikné Marton Mártával, aki csak évtizedek múlva tudta meg a francia rádióból, hogy a költő és közte lezajlott „játékos jelentéktelen udvarlás” ihlette a világirodalom egyik legszebb szerelmes versét. Lillafüredi sétánk következő állomásán, a Pávai-Vajna Ferenc geológus emlékoszlopánál megtudhattuk, hogy a geológus egyéb helyek mellett (Neki köszönhetjük többek között: Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok, stb. gyógy- és hévizünk feltárását), itt is kutatott meleg vizet, de a fúrás 734,5 méter mélyen félbe maradt, a helyén ma emlékmű áll. Továbbhaladva az u. n. Mária-sétányon található Mária szobrot tekintettük meg, mely másolata, a Pireneusok tövében fekvő kisvárosban, Lourdes-ban található eredetinek. 

A Mária-sétányon tovább sétálva pedig, a spanyolországi Limpias falucskában lévő eredeti másolataként készült Limpias kereszt (mely eredetének csodálatos gyógyulásokat és eseményeket tulajdonítanak) történetével ismerkedhettünk. Hosszú – viszont egyáltalán nem kimerítő – sétánk végállomása a sokoldalúságáról híres „utolsó magyar polihisztor, a madarak atyja” Herman Ottó (zoológus, néprajzkutató, régész, Kossuth eszmei világát követő országgyűlési képviselő) munkásságáról, élettörténetéről hallhattunk sok érdekességet, emlékházánál. Az első világháborús viszonyok miatt, Budapesten, 1914. december 29-én eltemetett polihisztort végakaratának megfelelően, Miskolc város tanácsa 1965-ben hazahozatta és Lillafüredhez tartozó felsőhámori köztemetőben helyezte örök nyugalomra.

Ennyi ismeret és felüdítő séta után mindenkinek jól esett, a Herman Ottó Emlékház parkjában, kiépített helyen megsütött szalonna.