Utunk következő állomása, Vizsoly volt. A községhez kapcsolódó legnevezetesebb esemény, Károlyi Gáspár magyar nyelvű teljes bibliafordításának 1590-ben a vizsolyi nyomdában történő kinyomtatása. Károlyi Gáspár egyébként a településtől nem messze található Göncön volt tiszteletes, és mint ahogyan az idegenvezetőnk tájékoztatójából megtudtuk, munkatársaival együtt dolgozott a Biblia fordításán. A falu birtokosai ekkor Ecsedi Báthory István szatmári és szabolcsi főispán, később országbíró, és felesége Homonnay (Drugeth) Euphrosina voltak. Ők Mantskovits Bálint könyvnyomtató segítségével 1588-ban itt Vizsolyban alapították meg Magyarország egyik legrégibb könyvnyomdáját, mégpedig azért, hogy a Károlyi Gáspár gönci prédikátortól fordított bibliát itt nyomtassák. Idegenvezetőnktől azt is megtudhattuk, hogy ez idő tájt itt Göncön volt tanuló Szenczi Molnár Albert is, aki gyakran hordozta Károlyi Gáspártól a nyomdába és onnan vissza a kéziratokat és a korrektúrákat. A nyomdatörténeti kiállítás a (kőfallal körülvett) vizsolyi református templom kertjén belül található, a Mantskovits Bálint Nyomdatörténeti Múzeumban. A templomkerten belül található még a Bibliás Könyvesház, melynek festett kazettás mennyezetét Gaál János a „Népművészet Mestere” díjas restaurátor készítette. S miután a nyomdában lehetőségünk volt a Biblia egy oldalának (emlékként történő) kinyomtatására, Boldogkőváralja volt kirándulásunk következő állomása. Úti célunk a vár meglátogatása és ebédelés a Tekerjes Fogadó éttermében.
A vár idegenvezetője, korabeli nyelven mesélte el a vár keletkezésével kapcsolatos mondát. Ezek szerint a muhi csata után a tatárok elől menekülő IV. Béla király, betért Aszaló községbe, ahol csak egy Bodó nevű öreg aszalómestert talált. Ő megígérte a királynak, hogy megmenti: jobbágyruhát adott rá és elbújtatta egy pincében. Két nap múlva meg is érkeztek a tatárok, de azok faggatása közepette Bodó süketnek tetette magát és félrebeszélt. A tatárok a sok „süketelésre” ráuntak és otthagyták az öreget, Béla megköszönte a segítséget és továbbállt. Amikor végül a tatár levonult és a király visszatért a trónra, Bodó hét szekéren, hét lányával Budára indult. Ott a korábbi segítség fejében a királytól birtokadományt kapott azzal a feltétellel, hogy védelmére várat épít. Budán Bodó lányai mind férjet találtak, akik egy-egy éven át építették a várat, amely így hét év alatt fel is épült. IV. Béla így szólt az esküvő után: „E vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!”
Fárasztó-, ugyanakkor nagyon tanulságos, élménygazdag volt a várlátogatás, még azok számára is akik nehezen (segédeszközökkel) mozogtak.
|
|
