Egy napos, csodás kirándulás Felvidéken

 
Egy napos, csodás kirándulás Felvidéken
Lőcse és Eperjes
2019. március 23.
 
 
 
Felvidék és a Szlovákia földrajzi fogalmak bizonyos értelemben egymásnak szinonímái, és a szóbanforgó témától függ, hogy melyiket használjuk mi magyarok. Újabban viszont a szlovákiai magyarok „Felvidék” alatt eleve a szlovákiai magyar nyelvterületet értik. 
 
Érdekvédelmi Szövetségünk 2019. március 23-án, kirándulást szervezett, a valamikori Sáros vármegye székhelyére Eperjes re, és a valamikori Szepes vármegye székhelyére, Lőcsére. A mintegy ötvenfős nyugdíjas csoport megismerhette mindkét város gazdag-, ugyanakkor sok szomorú eseménnyel is tarkított múltját. 
 
Először, Kossuth Lajos, Eötvös József és Kazinczy Ferenc valamikori joggyakornokok városával Eperjes történelmi belvárosával ismerkedtünk. Láttuk a történelmi házakat, a reneszánsz stílusban épült Rákóczi házat, ahol 1633-ban I. Rákóczi György a császár követeivel megkötötte az u. n. eperjesi egyezményt. 
 
Fényképezkedtünk a Mária-szobor előtt, melynek szomorú története, hogy 1687-ben Caraffa tábornok, a szobor helyén felállított vérpadon végeztette ki azokat a magyar származású tehetősebb polgárokat, akiknek vagyonára szemet vetett. 
 
 
Utunk második állomása az Eperjestől mintegy hatvan kilométerre lévő csodálatos kisváros, Lőcse volt. Lőcse, a Felvidék legszebb kisvárosai közé tartozik, szinte hiánytalanul fennmaradt középkori városfal öleli körbe gótikus és reneszánsz műemlékekkel teli óvárosát. A hajdani Szepes vármegye egykori székhelyének legfőbb látnivalója a legértékesebb gótikus szárnyas oltárok tárháza a Szent Jakab-templom. A város, hosszúkás téglalap alakú Lőcsei Pál mesterről elnevezett főterét Szlovákia legszebb terei közt tartják számon, a gótikus templom mellett álló csodaszép gótikus városháza a város szimbóluma. Az épületben jelenleg a Szepesi Múzeum várostörténeti kiállítását láthattuk. Az első emeleti gótikus nagyterem ajtaján a Jókai regényéből ismert lőcsei fehér asszonyt, Korponayné Géczy Juliannát ismerhettük fel, amint titkon a labancokat hívja. A városháza legszebb része az innen nyíló reneszánsz díszítésű, keresztgerendás mennyezetű tanácsterem, melynek falain Habsburg uralkodók és hajdani lőcsei polgármesterek arcképei láthatóak. Megnéztük a Szepesi Múzeum Lőcsei Pál mester művészetével foglalkozó kiállítást is. A gyűjtemény nem véletlenül került ebbe az épületbe, állítólag itt működött Pál mester legendás műhelye. A Városháza épülete mögött látható vasból kovácsolt kis építmény az egykori szégyenketrec, melyben az elítélt bűnözőket és a léha erkölcsű asszonyokat tették közszemlére. A városi sétánk befejezéseként látogattuk meg a barokk stílusban 1751 -ben épült, lenyűgözően csodálatos minorita Szentlélek-templomot. 
 
A résztvevők egyöntetűen, örömmel nyugtázták, hogy élményekben gazdag, kiválóan szervezett kirándulás részesei lehettek. Csak egy dolgot vettek szomorúan tudomásul, hogy a kirándulás helyszínei ugyan ezer szállal kötődnek Magyarországhoz, ennek ellenére a kiállítások feliratai-, írásos tájékoztatói közül egy sem íródott magyar nyelven. Miskolcra, az eredeti terv szerint, 19 óra után nem sokkal érkeztünk vissza.