,,Erdély még mindig csodaszép!"

 
 
 
 
„Erdély, még mindig csodaszép!”
 
A címben szereplő felkiáltás, egyik csoporttársunktól hangzott el, aki, az immár kilencedik, egymást követő évben, az Érdekvédelmi Szövetségünk által, Erdélybe szervezett úton,  többször részt vett. Nem Ő az egyedüli, aki máskor is, illetve rendszeresen igénybe veszi
Szövetségünknek ezt a rekreációs szolgáltatását. Vannak, akik a meseszép tájak csodálatáért, az Erdélyről szerzendő ismeretek megszerzéséért, mások a korlátlan wellness szolgáltatásért, és a bőséges svédasztalos étkezésért, a kényelmes-, balkonos-, a Medvetóra néző szobákért, és megint mások, a csak itt szerezhető élményekért. Erdély hányattatott történelméhez, rengeteg történet-, anekdota-, legenda fűződik, melyekből bőségesen kaptunk ízelítőt idegenvezetőnktől. Kaphattunk is, hiszen meseszép, hagyományokban bővelkedő vidékeken jártunk. Ismereteket szerezhettünk arról, hogy a tatárjárás Erdélyt sem kerülte el, és ellene miként védekeztek a mindig is találékony székelyek. Megtudhattuk, hogy minden év október utolsó vasárnapján, a székelyföldi településeken őrtüzek gyúlnak, hogy jelezzék: az erdélyi magyarok közösen küzdenek Székelyföld önállóságáért, és a kezdeményezéshez több mint 70 székelyföldi település csatlakozott, de vannak tűzgyújtások Magyarországon, valamint a Felvidéken is. Utunk során ismereteket szerezhettünk a románság eredetéről, arról, hogy a dákoromán elméletük szerint a dákok és a rómaiak keveredésével jött létre a mai román nép. És arról is, hogy ezt a tudomány nem igazolja vissza, hiszen pl. Dr. Kazár Lajos professzor, (Australian National University, Canberra) több mint tíz erősen alátámasztott, megalapozott kérdésfelvetéssel fogalmazza meg szkeptikus ellenvéleményét. A most elég zord időbe burkolózó Királyhágó kapcsán megtudtuk, hogy a honfoglalás utáni, kora Árpád-kori Magyarország különös határa, egy nehezen járható, átlagosan bő 100 km széles, lakatlan határsáv volt, s ennek a karbantartása a király feladata volt. Ezt nevezték gyepűnek. Hallhattunk a Partium történetéről, az itt született-, vagy éppen itt élt és dolgozott hírességekről. Ady halála 100 évfordulója kapcsán, Csucsán keresztülhaladva, megemlékeztünk a költőről és Őt, a halála előtti utolsó éveiben gondosan ápoló feleségéről, Csinszkáról, kapcsolatuk kialakulásának történetéről. Egyébként is október 6 révén, méltó módon emlékeztünk az Aradi 13-ról, akik valójában nem tizenhárman, hanem tizenhatan voltak. Ugyanis az 1848-49-es szabadságharc résztvevői közül egyet már korábban, kettőt
pedig a tizenhárom kivégzése után ítélték halálra az osztrák hatóságok.
 
Utunkat folytatva megismerhettük a mócok történetét és jelenlegi életüket. Láttuk a „cigánypalotákat” és csodálhattuk a hagyományápolásban élenjáró Torockó szépségeit. Példás hagyomány megőrzésükre az Európai Unió is felfigyelt és 1999-ben, az „Európa Nostra díjjal tüntette ki. Folyamatban van az UNESCO általi Világörökség részévé való nyilvánítása is.
Megtudhattuk azt is, hogy itt reggelente kétszer kel fel a Nap, hiszen a falu fölé magasodó, 1171 méter magas Székelykő hegy, egy esetben eltakarja a falut. Szálláshelyünk a Danubius Health Spa Resort Sovata**** szálloda volt, mely Szováta elsőként megnyílt négycsillagos szállodája, 2004-ben Románia legjobb szállodájának választották. A teljesen felújított hotel saját gyógyászati központtal, konferenciatermekkel és wellness szolgáltatásokkal rendelkezik. A wellness részlegben télen is bármikor lehet élvezni a sós vizet a szálloda medencéjében, melyet a Medve-tó vize táplál.
 
És a kirándulások! A Világörökség részét képező segesvári vár falain belül megnézhettük Erdély legfestőibb középkori várnegyedét és a szülőháza kapcsán szörnyűlkedhettünk Vlad Tepes (Dracula) havasalföldi vajda kegyetlenkedésein. Fejet hajtottunk a szülőfalujában,
Farkaslakán , a templomkertben végső nyughelyet talált Tamási Áron sírhelye előtt. Megszívlelendő a sírkövén olvasható felirat: „Törzsében székely volt, fia Hunniának, Hűséges szolgája bomlott századának.” Mély érzéssel átitatott áhítattal, hajtottunk fejet Csíksomlyón, a „napba öltözött asszony” Szűz Mária előtt, akit Erdélyben és Magyarországon is, a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogójának és imái tárgyának tekintenek. Hallhattunk a búcsújárás hagyományáról, arról, hogy ez egy legendás csatával függ össze. Láttuk a Kálvária hegyet, a különleges ízű, gyengén szénsavas borvízforrást, és a barátok „feredőjét”. Néma tisztelgéssel adóztunk a Madéfalvi Veszedelem emlékművénél a SICULICIDIUM, 1764-ben legyilkolt áldozatai előtt. Láttuk Marósfő, gazdag ornamentikával díszített ortodox templomát, és 1262 méter magasan Pongráctetőn, jó levegőn, gyönyörködtünk a táj szépségében. Sétáltunk a lenyűgözően csodás Békás szoroson, és – az ezzel kapcsolatos mondákat megismerve – a Gyilkostó partján is.
 
A pihentető, kirándulásokkal-, ismeretek szerzésével bővelkedő program része volt a wellness korlátlan használata, de sokan találtak lehetőséget Szováta üdülőhely megismerésére, és a Medvetó körüli sétára is.
 
Erdély valóban csodaszép, vagy ahogyan barátunk megjegyezte, „még mindig csodaszép!”
Erdélyben több csodás helyre kirándultunk, 
Szovátán pihentünk
 
2019. október 06-11.
 
 
 
A címben szereplő felkiáltás, egyik csoporttársunktól hangzott el, aki, az immár kilencedik, egymást követő évben, az Érdekvédelmi Szövetségünk által, Erdélybe szervezett úton, többször részt vett. Nem Ő az egyedüli, aki máskor is, illetve rendszeresen igénybe veszi Szövetségünknek ezt a rekreációs szolgáltatását. Vannak, akik a meseszép tájak csodálatáért, az Erdélyről szerzendő ismeretek megszerzéséért, mások a korlátlan wellness szolgáltatásért, és a bőséges svédasztalos étkezésért, a kényelmes-, balkonos-, a Medvetóra néző szobákért, és megint mások, a csak itt szerezhető élményekért. Erdély hányattatott történelméhez, rengeteg történet-, anekdota-, legenda fűződik, melyekből bőségesen kaptunk ízelítőt idegenvezetőnktől. Kaphattunk is, hiszen meseszép, hagyományokban bővelkedő vidékeken jártunk. Ismereteket szerezhettünk arról, hogy a tatárjárás Erdélyt sem kerülte el, és ellene miként védekeztek a mindig is találékony székelyek. Megtudhattuk, hogy minden év október utolsó vasárnapján, a székelyföldi településeken őrtüzek gyúlnak, hogy jelezzék: az erdélyi magyarok közösen küzdenek Székelyföld önállóságáért, és a kezdeményezéshez több mint 70 székelyföldi település csatlakozott, de vannak tűzgyújtások Magyarországon, valamint a Felvidéken is. 
 
Utunk során ismereteket szerezhettünk a románság eredetéről, arról, hogy a dákoromán elméletük szerint a dákok és a rómaiak keveredésével jött létre a mai román nép. És arról is, hogy ezt a tudomány nem igazolja vissza, hiszen pl. Dr. Kazár Lajos professzor, (Australian National University, Canberra) több mint tíz erősen alátámasztott, megalapozott kérdésfelvetéssel fogalmazza meg szkeptikus ellenvéleményét. A most elég zord időbe burkolózó Királyhágó kapcsán megtudtuk, hogy a honfoglalás utáni, kora Árpád-kori Magyarország különös határa, egy nehezen járható, átlagosan bő 100 km széles, lakatlan határsáv volt, s ennek a karbantartása a király feladata volt. Ezt nevezték gyepűnek. Hallhattunk a Partium történetéről, az itt született-, vagy éppen itt élt és dolgozott hírességekről. 
 
Ady halála 100. évfordulója kapcsán, Csucsán keresztülhaladva, megemlékeztünk a költőről és Őt, a halála előtti utolsó éveiben gondosan ápoló feleségéről, Csinszkáról, kapcsolatuk kialakulásának történetéről. Egyébként is október 6-a révén, méltó módon emlékeztünk az Aradi 13-ról, akik valójában nem tizenhárman, hanem tizenhatan voltak. Ugyanis az 1848-49-es szabadságharc résztvevői közül egyet már korábban, kettőt pedig a tizenhárom kivégzése után ítélték halálra az osztrák hatóságok.
 
 
Utunkat folytatva megismerhettük a mócok történetét és jelenlegi életüket. Láttuk a „cigánypalotákat” és csodálhattuk a hagyományápolásban élenjáró Torockó szépségeit. Példás hagyomány megőrzésükre az Európai Unió is felfigyelt és 1999-ben, az „Európa Nostra" díjjal tüntette ki. Folyamatban van az UNESCO általi Világörökség részévé való nyilvánítása is. Megtudhattuk azt is, hogy itt reggelente kétszer kel fel a Nap, hiszen a falu fölé magasodó, 1171 méter magas Székelykő hegy, egy esetben eltakarja a falut. 
 
Szálláshelyünk a Danubius Health Spa Resort Sovata**** szálloda volt, mely Szováta elsőként megnyílt négycsillagos szállodája, 2004-ben Románia legjobb szállodájának választották. A teljesen felújított hotel saját gyógyászati központtal, konferenciatermekkel és wellness szolgáltatásokkal rendelkezik. A wellness részlegben télen is bármikor lehet élvezni a sós vizet a szálloda medencéjében, melyet a Medve-tó vize táplál.
 
 
És a kirándulások! A Világörökség részét képező segesvári vár falain belül megnézhettük Erdély legfestőibb középkori várnegyedét és a szülőháza kapcsán szörnyűlkedhettünk Vlad Tepes (Dracula) havasalföldi vajda kegyetlenkedésein. Fejet hajtottunk a szülőfalujában, Farkaslakán, a templomkertben végső nyughelyet talált Tamási Áron sírhelye előtt. Megszívlelendő a sírkövén olvasható felirat: „Törzsében székely volt, fia Hunniának, Hűséges szolgája bomlott századának.” Mély érzéssel átitatott áhítattal, hajtottunk fejet Csíksomlyón, a „napba öltözött asszony” Szűz Mária előtt, akit Erdélyben és Magyarországon is, a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogójának és imái tárgyának tekintenek. Hallhattunk a búcsújárás hagyományáról, arról, hogy ez egy legendás csatával függ össze. Láttuk a Kálvária hegyet, a különleges ízű, gyengén szénsavas borvízforrást, és a barátok „feredőjét”. Néma tisztelgéssel adóztunk a Madéfalvi Veszedelem emlékművénél a SICULICIDIUM, 1764-ben legyilkolt áldozatai előtt. Láttuk Marósfő, gazdag ornamentikával díszített ortodox templomát, és 1262 méter magasan Pongráctetőn, jó levegőn, gyönyörködtünk a táj szépségében. Sétáltunk a lenyűgözően csodás Békás szoroson, és – az ezzel kapcsolatos mondákat megismerve – a Gyilkostó partján is.
 
A pihentető, kirándulásokkal-, ismeretek szerzésével bővelkedő program része volt a wellness korlátlan használata, de sokan találtak lehetőséget Szováta üdülőhely megismerésére, és a Medvetó körüli sétára is.
 
Erdély valóban csodaszép, vagy ahogyan barátunk megjegyezte, „még mindig csodaszép!”