Séta Tapolcáról Görömbölyre, a Grál pincéhez

 
Ismerjük meg környezetünket!
Séta Tapolcáról, Görömbölyre,
az Európában egyedülálló faragásokkal díszített Grál pincéhez

 
2019. június 08.
 
 

A B-A-Z. Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége, ez évben is mintegy félszáz nyugdíjas részvételével szervezte meg, a „Lépj, a láb mindig kéznél van!” elnevezésű Bükki túrát. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően, a túra, nemcsak a fizikális erőnlét fenntartását, hanem közvetlen környezetünk szépségeinek és helytörténeti érdekességeinek megismerését is szolgálta. A Tapolcán történő találkozást követően megtudhattuk, hogy az ősidők óta lakott település elnevezése szláv eredetű, meleg vizet jelent és a honfoglalást követően a Bors, majd a Miskóc nemzetség tulajdona, temetkezési helye volt. Ennek bizonyságaként – a Barlangfürdő előtti területen – az elmúlt években találták meg és tárták fel, a bencés szerzetesek által lakott monostort. A séta első célállomása, /Molnár József NYÉSZ elnökségi tagunk szervezésében/ a Sziklakápolna megtekintése volt. A kápolna előtt csapatunkat Sedon László plébános várta, aki rövid tájékoztatót tartott a Sziklakápolna történetéről. Megtudhattuk, hogy 1934-ben, az akkori miskolci esperes, Pataky Rudolf vendégeként, a területre látogató ferences rendi szerzetes barátja, páter Szabó Piusz javaslatára alakították át templommá, az addig, birkaakolként szolgáló sziklabarlangot. 1935-ben, már a felszentelése is megtörtént. A kápolna a háborúban súlyosan megsérült, újjáépítése 1965-ben fejeződött be, majd 1995-ben ismét renoválták. Ekkor készült a kápolna bejáratát képező székely kapu, Szabó Pius emlékére. 

 

Képre kattintva galéria nyílik!

 

A séta, következő állomására a Tapolcai Termálfürdőtől 3 km-re, Görömbölyön található Grálpincéhez Gyarmati László vezetésével érkezett a kirándulócsapatunk. Rövid pihenőt követően, megérkezett és bemutatkozott a pince tulajdonosa Ducsai Attila pinceszobrász, és kedves felesége, akiktől hallhattunk a pince történetéről. Elmesélték, hogy volt egyszer egy ács, aki szerette a jó bort és arra vágyott, hogy legyen neki is egy pincéje. Lett is, ám kicsinek találta. Faragott hát magának egy nagyobbat, csoda mesebirodalommal, gyermekjátszótérrel, egyéb ünnepélyes eseményeknek, baráti találkozóknak-, előadásoknak helyet biztosító termekkel. Ezek olyan jól sikerültek, hogy a munkát, még most sem hagyta abba. Jelenleg egy akkorát és olyat váj ki, aminek a csodájára járnak az emberek. És valóigaz, ez a pince Európában egyedülálló faragásokkal díszített tufa pince, kivívta valamennyiünk csodálatát.