Világnapi séta Miskolctapolcán

 
 
Jó levegőn, kellemes, ismereteinket is bővítő 
sétát tettünk Miskolctapolcán
2019. november 09.
 
 
 
A meteorológusok gyakran használt terminológiája a változékony időjárás. Akik részt vettek (és nem is kevesen) az ENSZ Egészségügyi Világszervezete által-, a Tüdőgyulladás Világnapja (november 12.) alkalmával meghirdetett, és a B-A-Z. Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége szervezésében megtartott „Séta az egészséges tüdőért” elnevezésű sétán, bőrükön tapasztalhatták az időjárás változékonyságát. Miskolctapolcán, november 9-én, 10 órakor, több mint száz nyugdíjas és hozzátartozója gyülekezett, hogy sétával adózzon az egészsége érdekében. A szervezők azt ígérték, hogy DOTTO városnéző busszal szállítják a résztvevőket az AVALON parkba, hogy ott sétával egybekötve ismerkedhessenek a park lehetőségeivel, majd onnan, mintegy három kilométerre lévő buszmegállóhoz visszasétálhassanak. Az egy hónappal ezelőtt leszervezett program, sajnos el kellett, hogy maradjon, mert az AVALON (valamilyen oknál fogva) nem tudta biztosítani a DOTTO városnéző autószerelvényt. Ezért a lehetőségről lemondtunk. 
 
Tehettük ezt, hiszen Miskolctapolca szépsége, története, és látványai, bőven adtak lehetőséget, az ismereteket is felfrissítő-, netán bővítő kellemes sétára. A sétát megelőzően a NYÉSZ elnöke, Teszárovics Miklós tartott rövid-, az alkalom jelentőségét méltató, a tüdőgyulladás elleni védekezést célzó bevezetőt, majd Miskolctapolca történetét, érdekességeit mondta el, a nagy létszámban, a megye más-más településeiről érkezett nyugdíjas, és sok fiatalt is magába foglaló közönsége számára. Megtudhattuk, hogy Tapolca neve szláv eredetű : fürdőhelyet jelent. A népvándorlás korában itt átvonuló szláv törzsektől kaphatta ezt a nevet, és Anonymus már ezen a néven említi a települést. Miskolctapolca Barlangfürdője egész Európában egyedülálló. A terület, már az ősidőkben lakott volt, ugyanis az 1920-as években találtak a Szentkereszt-barlangban harminc-negyvenezer éves pattintott kőeszközöket, ékszereket, csontokat. A terület, honfoglalás után a Bors (Borsod megye névadója...), majd a Miskolc nemzetség tulajdona lett.
 
 
A Barlangfürdő mellett folyó ásatások során megtaláltak egy XXI. századi kis körtemplomot, ahol feltehetően a városalapító nemzetség tagjai nyugodhatnak. 1219-ben már monostor állt itt, amelynek az volt a feladata, hogy őrizze a nemzetség földi maradványait. A Szent Péter és Pál tiszteletére emelt monostorban bencés szerzetesek éltek. A szerzetesek ispotályt (,,szegényápoldát") működtettek a monostor mellett, ahol a tapolcai hőforrások vizét tehát már ekkor felhasználták gyógyításra. A török uralom idején a folytonos támadások miatt a szerzetesek elhagyták a területet, beköltöztek Miskolcra. A tapolcai épületek tönkrementek, a  környezet elvadult, elmocsarasodott. Aztán a XIX. század végén a terület ismét kezdett benépesülni, bár nyaralóhelynek már korábban is használták. A fürdő ekkoriban a Görömbölyi apátság tulajdona volt. A XX. század elejétől Miskolc városa megvásárolta Tapolcát az egyháztól. 1934-ben üdülőhellyé nyilvánították a települést, amely gyors virágzásnak indult. 1938-ra felépült az új tavifürdő, hozzá az a Szeghalmy Bálint tervezte kerek fürdőház, ami egészen 1969-ig állt. Ekkor fedeztek fel egy hatalmas hozamú melegvízforrást, amely másodpercenként 150 liter 31,5 °C-os vizet adott. Tapolca 1950-ig Görömböly része volt, akkor az anyaközséggel együtt Miskolchoz csatolták. 1969-től épült meg a barlangfürdő jelképének is számító külső „kagyló” (Zsuffa András tervezte), újabb barlangtereket tártak fel, és a mai arculat a 2000-es évek közepére alakult ki. Így át tudta venni az időközben megszűnt tapolcai strand vendégkörét. A tapolcai park központi eleme a csónakázótó. Egy 18 °C-os forrás táplálta, területe 10 106 négyzetméter. A tó vize mintegy 7,5 naponként teljesen kicserélődik. A tapolcai parkba 1920-ban egzotikus fákat és bokrokat telepítettek, amivel arborétum jött létre a területen. A park ma is természetvédelemi terület, a ritka növényekett ismertető táblákkal jelölték meg. Tapolca egyik legendás helye volt az 1923-ban épült Anna szálló és étterem. Az épület (...mely ifjúkorunk közkedvelt szórakozó helye volt) egyik része, az úgynevezett „bungaló” 1988-ban leégett. Tapolca másik, a mai arculatát valamikor meghatározó épülete volt az 1974-ben épült, tizennégy emeletes Júnó szálló. A szállót a 2000-es években bezárták, és ma kihasználatlan torzó.
 
 
A tájékoztatót követően, a séta résztvevői egy-egy almát kaptak ajándékul. Jó hangulatban az ismertetőben elhangzott nevezetességek érintésével indult el a kényelmes, mintegy két kilométeres séta, melyet az időközben elkezdődött eső sem zavart meg. Sokan a tájékoztatóból és a séta során ismerhették meg Miskolctapolcát és az egészségüket is szolgáló létesítményeket. A rendezvény napsütéses időben zárult és senki nem sajnálta, hogy kimaradt a programból az AVALON park megtekintése.
 
 
Kaptunk egy véleményt is a világnapi séta rendezvényünk kapcsán...
 
-- Jó döntést kell hozni!
 
Furcsa lenne, ha az ember bepillanthatna a jövőbe, és felvillannának előtte a majdani események. Bizonyára akadnának köztük olyanok is, melyek kimondottan rémülettel töltenének el. Tudatlanságunk szemellenzője gyakran eltakarja előlünk a jövőbeli rémségeket, életveszélyeket. Jobb így? Talán! Pedig néhány dologgal kapcsolatban lehetne gombóc a torkunkban. November 12-e a tüdőgyulladás világnapja. Ilyenkor a legtöbb szervezet próbálja felhívni a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyeket ez a felső és alsó légúti fertőző betegség okoz gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt. Szeretjük a természetet, a városinál tisztább levegőt, feleségemmel együtt a kezdetektől fogva lelkesen veszünk részt a NYÉSZ kirándulásain. A Teszárovics Miklós Elnök Úr Tapolca történetét ismertető beszámolója utáni sétán óhatatlanul előkerült egy három év előtti esemény: szeptember 19-i kórházba kerülésem, de ezt megelőző kínjaim is - kényszerű látogatásaim a sürgősségi osztályon és éjfélkor történt beutaltatásom. Tényleg sürgős volt, és mint az orvos elmagyarázta, ha nem kerülök be időben, könnyen húzhattam volna a rövidebbet a Sors kezéből.
 
Nyolc nap! Az elsők kritikusak. Megúsztam. Kiengedtek. Hoztam egy jó döntést, a védőoltásra voksoltam, mégpedig azonnal. Nincs szükségem még egyszer erre a szenvedésre, hercehurcára. Azóta azt is megtudtam, hogy a betegség évente mintegy 1,6 millió halálesetet okoz (WHO), ezzel világszerte a vezető halálokok egyike. És még valami. Akkoriban szeptember 20-ra összetrombitáltuk a rokonságot, hogy megünnepeljük 50. házassági évfordulónkat egy gyönyörű helyen, kiváló vendégfogadással. Aranylakodalom nélkülem? Elhalasztva. A 75.-et tüdőgyulladás miatt már biztos nem kell. Hát ennyi! Pneumococcus nélküli hosszú életet mindenkinek! 
 
  -ry  -nő