A nők tisztelete

 
A nők tisztelete
 
A Nemzetközi Nőnap alkalmából

2021. március 8.
 
 
Czeizel Endre, az idősebbek által nagyon kedvelt, és a közelmúltban meghalt magyar genetikus mondta egyik tévéinterjújában: az ember genetikailag tulajdonképpen százhúsz évre van programozva. Ennyi lenne tehát a szavatosság az emberi szervezetre, ha minden olyan lenne bennünk és körülöttünk, amilyennek lennie kellene.
Sajnos nem olyan, (és az egészségügy mai állapotát tekintve, bár tolódik az életkor határa,) belátható ideig nem is lesz az! És ehhez járul hozzá, hogy az ember, mint társas lény, messze – messze nem használja ki lehetőségeit/adottságait! Az emberi faj testi felépítését tekintve gyakorlatilag kétfajta lehet: nő és férfi.  A sorrend is ez! És nem az udvariasság mondatja ezt, hanem az a természettudományos tény, hogy tudniillik az élet, mint olyan, eleve nőnemű princípium /vagy ha úgy tetszik Ős ok/.
Magyarán: kizárólag nőnemű egyedekből ma is jönnek létre új élőlények, az u. n. szűznemzés útján. Hímneműekből soha!
 
Egyébként különbségünk nem csak külső testi jelekben mutatkozik meg, hanem agyunk működésében is és ez a törzsfejlődésünk során alakult ki.
Tudniillik az őseredeti munkamegosztás hozta úgy magával, hogy a férfiak általában jobban tudnak tájékozódni a térben (ősi vadászok), a nők viszont kénytelenek voltak feltalálni a beszédet, mint az élőlények legfejlettebb kommunikációs eszközét, mert a szálláshelyen végzett közös munkájuk, ezt kívánta meg.
 
Ezek tudományos alapon megcáfolhatatlan tények, és az ünnep okán azért is kényszerültem leírni, mert végre már túl kellene lépni a cukormázas sziruppal leöntött szóvirágokon-közhelyeken, amelyek – kizárólagos nőnapi használatra – felfedezték a nőket, mint úgymond másodrendű szereplőket: szülőanyákat, szerelmesünket, társunkat, ápolónkat, és ki tudja még mennyi jelző használatos ilyenkor?
 
 
Olvastam valahol, hogy egészen a legutóbbi időkig, a nők előbb haltak meg, mint a férfiak. Ezt egyszerűen a természet rendjének tartották! Annak ellenére, hogy a nők szívósabbak és tulajdonképpen életképesebbek (Például ezt mutatják a csecsemőhalandóság világszerte megállapított arányai is) – Amióta viszont a tudomány előrehaladtával sikerült kiküszöbölni számos, főleg a nőket sújtó halálozási okot, (mint pl. a szüléssel kapcsolatos komplikációkat vagy az aránytalanabbul nagyobb és egészségtelenebb terhet a munkától stb.) valamennyi fejlettebb országban, évekkel, sokszor közel egy évtizeddel több, a nők várható életkora, mint a férfiaké.
 
A Nemzetközi Nőnap alkalmával ki kell mondjuk, hogy ezek csak a tudomány rohamos fejlődéséhez köthető „tyúklépések”, de ezzel együtt sincs a probléma még mindig megoldva! Tények bizonyítják, és erről ma, amikor naponta tapasztalhatunk történelmi tények átértékelését „árvalányhajas, uram-bátyám” világunkban, nem szabad megfeledkeznünk egy dologról, és gondolom fontos, hogy még gyermekeinknek is tudniuk kell: a nemzetközi nőnap gondolata (114 évvel ezelőtt) először, 1907-ben, a szocialista nők nemzetközi konferenciáján vetődött fel! Azon a konferencián, amelyen 14 ország, 56 küldötte vett részt, köztük magyarok is! És három évre rá, 1910-ben Koppenhágában megtartott második nemzetközi nőkonferencián, Clara Zetkin javaslatára, március 8-át, nemzetközi nőnappá, a munkás-, értelmiségi-, és paraszt nők követeléseiért való harc és tüntetés napjává nyilvánították. 1911-ben az első nőnapon, már több mint egymillió, nő és férfi gyűlt össze Dániában, Németországban, Ausztriában és Svájcban azért, hogy elviselhetőbb, emberibb életet követeljenek a nőknek. A Nőnap tehát nem elsősorban az ünneplésről, hanem sokkalta inkább a nők egyenlőségének elismeréséről szól!
 
Tiszteletet tehát a nőknek!
Tiszteletet azért, mert napjainkban a nők azok, akik alkatuknál/mentalitásuknál fogva nehezebben viselik családjuk problémáit, a szeretteik koronavírusos pandémia okozta megpróbáltatásait, fájdalmait, gyermekeik kilátástalanságait, a gyakori lét- és megélhetési bizonytalanságot.
 
Tisztelet azért is, mert a legtöbb esetben a nők azok, akik még mindig, (a munkamegosztásban) többet vállalnak magukra, és anyagilag is kevésbé megbecsültek.
 
De tisztelet azért is, mert a világszerte meglévő, és Magyarországon még mindig egyre inkább tapasztalható problémáik megoldására, enyhítésére – a szolidaritásra, a nekik kijáró figyelem felhívásáralegalább egyszer egy évben, március 8-án, a Nemzetközi Nőnap alkalmából – a nők, kezdeményezésével kerül sor.
 
 
Olvastam egy elképzelt beszélgetést, ami a nőt teremtő Isten és egyik angyala között lezajlott, szeretném itt és most ezt tanulságként közreadni:
 
- Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: “Miért töltesz annyi időt ezzel?”
- És az Úr azt felelte: “Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt?; “Mosható legyen, de ne műanyag, Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből álljon, melyek egyike-másika cserélhető kell, hogy legyen. És mindenféle étellel működnie kell! Képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent: a lezúzott térdtől, az összetört szívig és mindezt mindössze két kézzel”.
- Az angyalra mindez mély benyomást tett. “Csak két kéz....lehetetlen!“ És ez a sztenderd modell?! “Túl sok munka ez egy napra....várj holnapig, és fejezd be őt akkor“.
- “Nem”, mondta az Úr. “Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtmény, mely szívem legkedvesebbje lesz”. “Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni”.
- Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt. “De Uram, olyan puhának alkottad őt”
- “Igen, puha", mondta az Úr, “De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.“
- “Tud gondolkodni?" kérdezte az angyal.
- Az Úr azt felelte: “Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is."
- Az angyal megérintette a nő arcát.... “Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt! Túl sok terhet róttál rá.”
- “Nem ereszt....ezek könnyek” javította ki az Úr az angyalt.
- “Az mire való?" kérdezte az angyal.
- És mondá az Úr: “A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét.”
- Ez igen nagy hatást tett az angyalra; “Uram, te zseniális vagy. Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos!;
 
Valóban csodálatos!
A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és képes nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét. Mosolyog, mikor sikoltani szeretne. Dalol, mikor sírni volna kedve. Sír, mikor
boldog és nevet, amikor fél. Harcol azért, amiben hisz. Kiáll az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a „nem”-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Feláldozza magát, hogy családja gyarapodhasson. Ha szükséges elviszi a barátját az orvoshoz, gondoskodik róla. Szeretete feltétel nélküli. Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak. Örül, ha születésről vagy esküvőről hall. Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet. Csak egyetlen hibája van! Sokszor elfelejti, hogy mennyire értékes... És ez valamennyink felelőssége, mert a nőket nem csak március 8-án kell értékelni és szeretni, hanem januártól decemberig, és minden hónap elsejétől a hó végéig folyamatosan!
 
A költő szavaival kívánjunk hát Nekik: „emberarcú emberséget… és mosolyból sokkal többet”.
 
Teszárovics Miklós