Csodálatos kirándulás Dédestapolcsányon és Szilvásváradon

 
Csodálatos kirándulás Dédestapolcsányon és Szilvásváradon
- Dr. Kiss Miklós kétezer darabos cserép-és keménycserép gyűjteménye -
 
2021. szeptember 16.
 
Sajószentpéter, Kazincbarcika, Vadna, Bánhorváti, majd Dédestapolcsány az első állomás azon a kiránduláson, amit az eredeti ötletekben gazdag Teszárovics Miklós, az Összefogás Nyugdíjas Klub elnöke programba iktatott szeptember 16-án a népes idős egyesület tagjai és vendégei számára. 
 
Az autóbusz utasai útközben az érintett helységekről szóló érdekes beszámolókkal bővíthették a fejükben ismerettárukat. Dédesen egy 88 éves, fiatalos kedvű ember látta vendégül őket és egy jó órán keresztül az „ámulat és bámulat világába” vezette az ötven fős csapatot. 
 
 
Dr. Kiss Miklós magánygyűjteményében  több mint 2000 cserépedény található. Ezt a napokban kereste fel az Összefogás megyei nyugdíjas érdekvédelmi szervezet 47 tagja. Dr. Kiss Miklós körzeti főállatorvos lakásán bemutatta kincseit, melynek mintegy fele "bélapátfalvi születésű", de van Hollóházáról, Telkibányáról, Miskolcról, Városlődről és Farkaslyukról, továbbá cseh, sőt német nyelvterületről származó darab is. Emberek, vidékek szokásait, művészi értékeit ismeri meg a látogató, e páratlanul gazdag és impozánsan berendezett magángyűjtemény megtekintésekor. Tizenöt évi gyűjtéséről így vall dr. Kiss Miklós: "Gyűjteményemben megtalálható szülőföldem és gyermekkorom egykori életét idéző szinte valamennyi tárgy, hisz egy emberöltőnyire még mindennapos használati és díszítési eszköz volt a "bélapátfalvai" tányér, findzsa, komatál, korsó, kancsó, a különböző gömöri és alföldi csecseskorsó, és kisebb-nagyobb méretű vászonfazekak." Saját szórakozására és minden érdeklődő örömére végzi ezt a nem kis fáradságot és utána járást igénylő munkát. Napjaink rohanó világában jóleső érzés egy kicsit megpihenni a lassan már feledésbe merülő népi alkotások muzeális emléke között. Ismeretszerzés, kedvtelés, gyönyörködés, maradandó kellemes emléket hagyó esemény. Köszönet érte a még mindig praktizáló hobbygyűjtőnek. A XIII. században itt élő királyi bivalyvadászok bizonyára szívesen főztek, fogyasztották volna vadpörköltjeiket a díszes edényekből, tányérokból. 
 
A hangulat már adott és mivel a zöld hegyek érzelmi színezetet is adnak, irány az Észak-Bükk legismertebb, legkedveltebb helye: Szilvásvárad, és a természet lenyűgöző valósága: a Szalajka-patak völgye. 1906-banb a magyar királyi belügyminiszter a falu nevét a mai formájára, Szilvásváradra határozta meg. Később Pallavicini Alfonz Károly őrgróf építtette a katolikus kápolnát 1924-ben. 1948-ban a grófi birtokot államosították, a manufaktúrák megszűntek. A lipicai ménest 1952-ben telepítették a település fölötti Csipkéskútra. 1966 óta az egykori iparvasút kirándulóvonatként működik. A kirándulók birtokba is vették, hogy azzal kapaszkodjanak fel oda, ahova a 70-80 éves lábakat már nem szívesen veszik igénybe. A végállomásnál, akinek a lelke nyugalmat, szépséget áhít, megadatik neki: minden lépés azt a gondolatot ébreszti, hogy micsoda kis rész jut egy-egy emberre a végtelen és mérhetetlen időből, és a természetből. Minden tájrészlet külön-külön lelkiállapot. Költői érzés minden olyan gondolat, amelyben a próza is versbe kívánkozik. Kár, hogy ilyen tehetség nem születik olyan könnyen. Nincsen tévé, nincsen sajtó, tömegközlekedés, bolti tülekedés, és ez által elvtelenség, gátlástalanság, harag sincs, még a láthatáron sem… Fák, bokrok, rétek, kék ég (szerencsére), Fátyol-vízesés, szabadtéri múzeum, a sétaút is kellemesen  lejt.
 
 
Mi kell még? Béke van. Meghitt beszélgetés, jókedv, lassú sétálgatás, megállás ott, ahol szépérzékünk parancsolja. Ahol azt akarjuk, hogy nagy és maradandó dolgok rögzüljenek, ott alaposan el kell merülni még a részletekben is. Hát igen, így vagyunk mi ezekben az órákban. Azok az emberek, akik otthon nap mint nap akarva és akaratlanul is felülünk az indulatok hullámaira. Itt nincs, aki fenntartsa a politikai és a hétköznapi pszichózist. Nincs, aki manipulálhatna bennünket. Kikapcsolódás van. Érdekes, még a mobiltelefonok is ritkábban vannak igénybe véve.
 
Mindenki sétált már itt. Ki mostanában, ki régebben, de olyan is akad, aki utoljára gyerekkorában járt ezeken az utakon. Sokan mondták, tehát szóvá kell tenni. Sok a beton, az aszfalt, a szegélykő, több helyen építkezésekkel rongálják a természetet. Elfoglalják a fák, a növények helyét, ami természetes és szép (volt!) Kényelmesebb, modernebb? Igen… és szebb? Nem igen. Hogyan nélkülözhetné a mesterséges dolog, az építkezés a valóságot, és hogyan rendelheti azt maga alá?! A világ teremtése folytatódik? Na, ne már!!! A szamár lelegeli a liliomot.
 
Baj, hogy ez ide került? Ünneprontás? Nem. Csak a bosszúság néha arra kényszeríti az embereket, hogy őszintén beszéljenek! Ettől eltekintve szó sem érheti a programot. Akár csak a klub többi rendezvényét. Vannak, akik szüntelenül átkozzák az élet rövidségét, de az még mindig túlságosan hosszú, nem tudnak mit kezdeni vele. Figyeljenek minket!
 
Megjegyzés: ”Ne vágd ki a fákat, mert lehet, hogy egyszer még vissza kell másznod rájuk!” (Kár volt lejönni, mert biztonságos és természetes  közeget adnak).
 

-ri -nő