A nyugdíjasok nem élősködői a társadalomnak, hanem nagyon is aktív tényezői a folyamatnak

 
A nyugdíjasok nem élősködői a társadalomnak,
hanem nagyon is aktív tényezői a folyamatnak
 
/„Tiszta vizet a fejekbe”/
 
 
 
A minap nézem a televízió „betelefonálós” műsorát, és a magát „jobb oldali gondolkodónak” tituláló fiatalember, az adófizető állampolgárok problémáiról „szónokolt”. Mindezen közben tagadta, hogy a nyugdíjasok adófizetőként élnék mindennapjaikat, őket nem sorolta az adófizető állampolgárok sorába.
 
Korábbi munkahelyemen egyik kollégám, érdeklődő középiskolás gyerekeknek fakultatív beszélgetéseket szervezett, ahol, a megfelelő témafelvetést követően, valóban érdekes- és izgalmas vezetéselméleti kérdéseket elemezgettek. Bárki elmondhatta azt, ami a téma kapcsán eszébe jutott. Ennek hasznosságáról nem kívánok értekezni, és arról sem, hogy a diákok érdekes vezetéselméleti kérdések, felvetések tisztázása közben, leckét kaphattak a demokrácia működési szabályainak megismeréséből. Kollégám a vitát lezáró összefoglaló gondolatait sokszor tréfásan úgy vezette be, hogy „no, akkor öntsünk tiszta vizet a fejekbe!”
 
Hát, tegyük mi is most ezt, a nyugdíjasok hasznos társadalmi aktivitása kapcsán! Annál is inkább, mert véleményem szerint szükség lenne arra, hogy tisztázzuk: valóban nem adófizető állampolgárok a nyugdíjasok? És föltétlenül nagyobb hangsúlyt kéne, hogy kapjon az is, hogy az idősek szerepvállalásának következtében miként növekednek nemzeti közösségünk
felosztható javai. 
 
Vegyük először is a központi költségvetés bevételi oldalának közel felét kitevő, legjelentősebb tételt, a fogyasztáshoz kötődő adók forrását. (Ez mértékadó számítások szerint is, 5,8 ezermilliárd forint.) A példátlanul magas fogyasztási adókulcs mindazokat terheli – így a nyugdíjasokat is –, akik belföldön költik el jövedelmüket, és ezen keresztül jelentős mértékű adót fizetnek. Megalapozottan kijelenthetjük, hogy a nyugdíjasok sajátos élethelyzetükből adódóan számottevően hozzájárulnak a bevétel ezen ágának kedvező alakulásához. A legkisebb nyugdíjjal rendelkező nyugdíjasok is, az élelmiszerre, lakhatásra, gyógyszerre, stb. költött kiadásaik révén.
 
 
 
Vagy vegyük például a nyugdíj mellett munkát vállalók (vállalni kényszerülők) egyre nagyobb csoportját, akik személyi jövedelemadója, illetve az időseket is terhelő illetékek megfizetése, továbbá a gépjárműadó fizetési kötelezettsége, szintén nagymértékben hozzájárul a költségvetés bevételeihez. Mindezeken túl az idősek számottevő része - nyugdíjas státuszának megtartása mellett - részt vesz magángazdasági szervezetek működtetésében is, és ezzel további adónemek befizetésével is hozzájárul a bevételek gyarapodásához.
 
Sokan nem tudják, ezért fontos arról is szólni, hogy a jelenlegi nyugdíj megállapítás alapja az egyén korábbi keresetének nem a bruttó, hanem a nettó értéke. Ez abból a közigazgatási egyszerűsítési megfontolásból született, hogy ne kelljen a bruttó nyugdíjat előbb központilag folyósítani, majd az aktuális adókat és a járulékokat utólag visszagyűjteni. A jelenlegi gyakorlat azt jelenti, hogy a mai nyugdíjas minden hónapban úgy tesz eleget előírt közteher fizetési kötelezettségének, hogy tőle azt már központilag levonták a számára havonta esedékes nettó nyugdíjfolyósítás előtt. 
 
Ezzel a gyakorlattal pénzügyileg ugyan ésszerű lépés történik, ugyanakkor így az a hamis látszat keletkezhet, hogy az idősek nem fizetik meg az egészségügyi ellátásukhoz a szükséges közterhet. A valóság ezzel szemben az, hogy a nyugellátásban részesülők adókötelességüket már teljesítették, hiszen az állam tőlük azt központilag hónapról-hónapra levonja.
 
Az idősek egyik legjelentősebb hozzájárulása a közösségünk erőforrásaihoz a nem fizetett önkéntes és a háztartási munka eredményeként létrehozott érték. A KSH egészen pontosan tudja mérni, hogy az idősek mennyi időt fordítanak a társadalom összetartó szövetének fenntartására, a ma aktív korosztályok munkájának tehermentesítésére. (Ez a háztartási szatellit számla.) A kimutatások szerint a 65 éven felüli nők naponta 283 percet, a férfiak 166 percet fordítanak a közvetlenül pénzben nem kifejezett, de a társadalom számára nélkülözhetetlen tevékenységekre. Közvetve a „helyettesítési nettó órabérek” segítségével a szakértők azt állapítják meg, hogy az idősek ezen az ágon legalább 5 ezer milliárd forint értékű tevékenységet végeznek. Gondoljunk csak arra, hogy az idősek segítenek az unokák ellátásában, a rászorultak gondozásában, a háztartási munkák elvégzésében, vagy gondoljunk a közéleti fórumokon való aktivitásukra, a társadalmi rendezvényeken végzett önkéntes munkájukra. 
 
 
 
Talán itt szükséges arról is szót ejtenünk, hogy mennyiben járul hozzá a jelenlegi aktív korosztály eredményességéhez az őket megelőző generációk által örökül hagyott nemzeti vagyon nagysága. A ma aktív korosztály erre az alapra építheti a meglévő értékek megőrzését és tehetségük, lehetőségeik alapján ennek a bővítését. Guy Standing brit professzor szavait idézve: „Az a jövedelem, amely ma megtermelődik a társadalomban, sokkal inkább az elődjeink tevékenységének eredménye, semmint amit mi teszünk hozzá.” Mértékadó számítások szerint, a ma megtermelt 100 forint értékű jövedelemből 60 forint az előző korosztályok munkája eredményének köszönhető.
 
A munka világából visszavonult idősebb korosztály jelentős szerepet vállalt abban, hogy az ország most milyen gazdasági teljesítményre képes.
 
 
Határozott véleményem, hogy a hátrahagyott örökséghez minden, a nemzethez tartozó polgárnak, akár „nemzeti osztalékként” vagy más néven „generációs hagyatékként”, közvetlenül is köze van. Az idős nemzedék tehát joggal tekinthet úgy az örökül hagyott nemzeti vagyonra, mint a méltó és biztonságos nyugdíjak folyósításának részbeni forrására és a szociális biztonság zálogára.
 
Összegezzük tehát: A fenti tények határozottan igazolják a „betelefonáló, jobboldali fiatalember véleményének hamisságát arról, hogy a nyugdíjasok nem adófizető állampolgárok. Ezzel szemben határozottan állíthatjuk, hogy jelentős az idősek szerepvállalása a közösség erőforrásainak folyamatos növelésében. A nyugdíjasok, nem élősködői a társadalomnak, hanem nagyon is aktív tényezői a folyamatnak.
 
  •  a folyamatos adófizetési kötelezettségük teljesítésén-,
  •  a nettó értéken számított nyugdíjukon-, 
  •  a hátországban végzett nélkülözhetetlen munkájukon-,
  •  és az örökül hagyott nemzeti vagyonon megjelenő aktív magatartásukon keresztül.
 
 
    Teszárovics Miklós
     elnök
     Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei és Miskolc Városi
     Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége