Karácsony közeledtével
Az ember életét végigkísérik azok az emlékek, melyeket a gyermekkorban megélt karácsonyok jelentenek számára. Számomra a pici falu apró házában pislákoló petróleumlámpa, a fenyőfa gyantás-erdei illata, rajta az ezüstpapírba csomagolt dió, a pirosló alma és néhány darab színes papírba tekert kockacukor, a fa alatti kicsi Betlehem képe jelenik meg. A várakozás, hogy mikor szólal meg a vékony hangú csengettyű, mely az ajándékok megérkezését jelenti a gyermek számára. Az öröm, melyet a régóta vágyott meséskönyv, vagy a festett lemezből készült kisautó megtalálása hozott. De a legmélyebb emlék a közös együttlétek önfeledt boldogsága mindazokkal, akik fontosak voltak: a szülők, a nagyszülők, a testvérek, a gyermektelen keresztszüleim, akik velünk voltak a Szenteste meghittségében.
Visszagondolva a jóval több, mint fél évszázaddal ezelőtti karácsonyokra, nem a szegénység, a nélkülözés, valaminek a hiánya jut az eszembe. A mai ünnepi készülődésben sem az anyagiak jelentik az összehasonlítás alapját. Más lett a fontos az emberi kapcsolatokban még ilyenkor, a keresztény világ legbensőségesebb ünnepének közeledtével is. Akik megélték a XX. század változatos, nagyon sok áldozatot követelő, ellentmondásos időszakát, azok tudják igazán értékelni a mindennapok békéjét, a nyugodt, félelem-mentes életet. Ezért tartom nem egyszerűen felelőtlennek, hanem bűnösnek mindazokat, akik az emberek közötti békétlenséget szítják, akiknek gyűlölet ül a szívében embertársai iránt, akik számára magyar a magyarnak ellensége, a másként vélekedő megsemmisítendő ellenfél, a szomszéd pedig jó esetben is gyanakvással kezelt idegen.
Kérdezem őszinte naivitással: hogyan tud elszámolni lelkiismeretével az az ember, aki számára ismeretlen fogalom a közös emlékezés, az együttes ünneplés, a méltóságteljes áhítat? Hogyan tudja az adventi lelki felkészülés emelkedettségét összehangba hozni embertársai gyalázásával? Reménykedem, hogy egyre többen leszünk – és nem csak Karácsony táján, - akik többre tartják a szeretetet, az emberi értékek megbecsülését, elismerését, mint a mások feletti uralmat, és az anyagi javak birtoklásának kizárólagosságát. Mert higgyük el, az igazi veszély napjainkban a lelki szegénység, sivárság, a humanizmus háttérbe szorulása. Ilyenkor, Karácsony táján is.
