Kis magyar demokratúra – Gondolatait lejegyezte: Lukács András

 
 
Kis magyar demokratúra 
 
 
 
Egyre gyakrabban hangzik el a hazai hatalmi berendezkedés jellemzésére a demokratúra kifejezés. A demokrácia látszatát is csak formálisan fenntartó, a parlamentarizmust kiüresítő, a nyílt tekintélyelvűség alapján működő hűbéri rendszer mindennapjaink szerves része lett. Lehet, hogy ma még sokan vitatják ezt a minősítést, megengedőbbek, megértőbbek az Orbán-kormány intézkedéseivel, gyakorlatával kapcsolatban. Ám lassan, de egyre nő azok száma, akik szerint a „király meztelen”! Lehullanak a rideg valóságot itt-ott még takaró fügefalevelek, és marad a csupasz valóság: az embertelen, mindenen és mindenkin átgázoló hatalmi arrogancia, a kirekesztés, a megfélemlítés, az osztogatás és fosztogatás nyílt jelenléte.
 
A durva és gátlástalan kommunikációs gépezet, az államigazgatás szinte valamennyi ágának bekapcsolása az agymosás rendszerébe, a fideszes önkormányzatok és hűbéres vállalkozók felhasználása a kormány-hű szavazók biztosításához – mind egy-egy eleme a korrupt, antidemokratikus struktúrának. Már nem is leplezik, hogy így akarják fenntartani hatalmukat. Tudják, ha nem sikerül, mindent elveszítenek, vagy elveszíthetnek: befolyásukat, „érdekes” módon szerzett vagyonukat, esetleg szabadságukat. Ez nagyon komoly ösztönzést ad Orbán és csatlósai számára a „nyerni minden áron” cél eléréséhez.
 
Joggal vetődik fel a kérdés: meddig hisznek még az emberek ennek az agresszív kommunikációnak? Meddig tartható félelemben a kiszolgáltatott, periférián tengődő sok százezer ember?
 
Nehéz erre válaszolni, hiszen oly sokszor mondtuk már, hogy ezt vagy azt úgy sem hiszik el, ezt vagy azt úgy sem tűrik el. Elhitték. Eltűrték.
 
Megbántották, becsapták, kisemmizték, megalázták már szinte valamennyi hivatás, foglakozás tagját, minden korosztályt, többséget és kisebbséget kis hazánkban. Mi változott, ha változott egyáltalán a koronavírus járvány megjelenése óta? Sok elemzés, markáns szakmai és politikai álláspont fogalmazódott meg a mögöttünk hagyott hetekben. Minden ember másként élte meg ezt az időt, ám vannak közös élményeink is!
 
Egy dologban biztos vagyok: a járvány levonulása, a veszélyhelyzet és a különböző korlátozások megszűnése után egy másik Magyarország ébred fel!
 
A karantén nem csak az embereket zárta be. Még belülről érlelődnek, rakódnak egymásra az érzések, a benyomások, a tapasztalatok. Még nem álltak össze határozott véleménnyé, meggyőződéssé, nyilvánosan vállalható állásponttá. Ám az izolált, egyéni álláspontok a bezártság megszűnése után egyetértő, vagy vitázó partnert keresnek! És meg is fogják találni. Innen pedig csak egy lépés a tett, a cselekvés, a közös fellépés! Erre a felszabadító élményre, erre a katarzisra várnak a gondolataikba zárt emberek!
 

 

Lukács András
Miskolc, 2020. április 22.