Nem hagynak megoldatlanul ügyet a baleseti helyszínelők
2018. március 01.
A legmodernebb technikával dolgoznak, ha kell. Olyanok, mint a tévében a CSI…
Amikor megérkezünk a megyei rendőr-főkapitányság úgynevezett kettes objektumába, a Szeles utca végén, Stefán Jánost éppen elmélyült munkában találjuk. Egy miskolci helyszínelő kollégájával a 306-os, miskolci elkerülő úton, tavaly október 31-én történt tragikus baleset kulcsfontosságú alkatrészét vizsgálják, amely a Nemzeti Szakértői Kutató Intézet laboratóriumából visszaérve igazolta az egyik verzióját a balesetnek. Jelenleg a nyomozás még folyamatban van, így pontos részleteket még nem szabad közreadnia.
A bűnügyi helyszínelőnek könnyebb dolga van, hiszen egy bűnügyi helyszínt lezárhatnak és hetekig tudnak ott vizsgálódni.”
Stefán János
Folyamatos tanulás
Stefán János őrnagy kiemelt közlekedési fővizsgáló a megyei főkapitányságon, a legújabb, friss végzettsége szerint kriminalisztikai rendvédelmi szakember. 28 éve kezdte a helyszínelő munkát, ez alatt ötezer baleseti helyszínen volt jelen, ebből hozzávetőleg 400 volt a halálos kimenetelűek száma. Ma már a balesetek, kiemelt ügyek helyszíni vizsgálata, nyomozása, valamint a megyében történt közlekedési bűncselekmények felügyelete tartozik hozzá, a balesetvizsgálók, baleseti helyszínelők képzése, ellenőrzése, irányítása a megyében, szakhatósági eljárások lefolytatása utak építésénél – mint például jelenleg az M30-as, amelynek a komplett tervanyaga egy külön szekrényt tölt meg.
Légi és vízibaleseteknél is intézkednek a 74 helyszínelő kollégájával, de például az úgynevezett VÉDA kapuk, vagyis a Közúti Intelligens Kamerahálózat megyei felállítási helyeit is ő tervezte. Utóbbiak kapcsán váltunk is néhány szót és sietve felhívja rá a figyelmet, hogy az autónk, ha utánfutót akasztunk rá már járműszerelvénynek számít, így a legnagyobb megengedett sebesség 80 kilométer óránként, amivel közlekedhetünk vele. 120-as sebességnél 45, 130-nál már 60 ezer forint lesz a büntetési tétel: a geleji VÉDA kapunál tíz büntetésből nyolc utánfutós autós számára megy ki.
Közben belépünk az őrnagy irodájába, ahol a falakat temérdek fotó borítja. Akad ugyan köztük néhány családi, vagy kikapcsolódásnál készült, de a nagy része baleseteket örökít meg, amelyek valamiért még a sokat látott szakemberben is megragadtak. A dolgok közepébe vágva afelől érdeklődünk, mi kell ahhoz, hogy valaki baleseti helyszínelő legyen.
„Kell az alaprendőri végzettség, majd hét év rendőri gyakorlat. Enélkül senkit nem neveznek ki baleseti helyszínelőnek. Természetesen el kell végezni egy speciális szaktanfolyamot, ahol megtanulja az illető a technikát, jogszabályokat, még fotózást is tanulnak. Ez az alap, amin elindul, de rengeteg képzés és szaktanfolyam van, ez a munka folyamatos továbbtanulásból áll. Kellenek a folyamatos képzések, mert mindig találkozni valami újdonsággal, a jogszabályok pedig folyamatosan változnak. Itt szükség van a munkánk során kriminalisztikára, nyomrögzítésre, kriminálpszichológiai ismeretekre, hogy felismerje, ha valaki hazudik, főleg beállított helyszíneknél, amiből évente egy-kettő előfordul. A közlekedés szabályait nyilván kívülről, álmából felköltve kell tudnia. A kilencvenes évek elején kis túlzással egy A4-es lappal és egy doboz gyufával letudtunk helyszínelni, egy fekete-fehér, fűzős fényképezőgépet használva. Onnan jutottunk el ideáig, hogy szimulációkat készítünk egy baleseti ügyben, tesztelünk, laborban dolgozunk, boncoláson veszünk részt. A technika, a technológia fejlődése ezzel jár. Ma már műszaki és orvosi ismeretek nélkül nem lehet megélni nálunk…” – magyarázza.
Bódult állapot
Példaként említi, hogy a balesetek helyszínéről a sérülttel addig általában nem megy el a mentő, amíg a helyszínelő, vagy a szemlebizottság nem látta eredetében a sérülését, mert az egy óra múlva már megváltozhat, lényeges a sérültek ruházatának is a rögzítése. Csak példaképpen a biztonsági övek speciális sérüléseket képesek okozni, amely utalhat arra ki melyik ülésben foglalt helyet az ütközés során. Mindent fotóznak, a helyszínelőknél ma már alap, hogy a szolgálati helyszínelő autóból úgy szállnak ki, hogy a nyakukban van a fényképezőgép és azonnal exponálnak. Ennek ugyanis nagy szerepe lehet később a bizonyításban. Egy közlekedési büntetőügy, ami akár négy-öt évet tölt bíróságon a legtöbbször a helyszíni szemlén dől el, ha a helyszínen rosszul intézkedik valaki, hiányosan, azt nem tudja pótolni és ez döntő jelentőségű lehet. A bűnügyi helyszínelőnek viszonylag könnyebb dolga van, hiszen egy bűnügyi helyszínt lezárhatnak és akár hetekig tudnak ott vizsgálódni.
Nekünk át kell adni a forgalomnak a baleset helyszínét mihamarabb. Ha pedig újraindul a forgalom, akkor a helyszín már megsemmisült, nem lehet visszaállítani…”
Jelenleg az egyik fő „tananyag” a helyszínelőknek és a közlekedési rendőröknek a toxikológiai ismeretek, sajnálatos módon a közlekedési baleseteknél egyre gyakrabban fordul elő a kábítószer fogyasztás gyanúja, ezért igyekeznek minél mélyebben megtanítani a baleseti helyszínelők számára bódult állapotban lévő személyek kiszűrését, felismerését, ehhez Stefán János kidolgozott egy módszertant is. Nagyon nehéz ugyanis a kábítószeres befolyásoltságot, a bódultságot megállapítani, bizonyítani a helyszínen. Léteznek ugyan speciális teszterek, melyek nyálmintából képesek kimutatni a kábítószereket, de ezek jelenleg nagyon drágák, a külső jegyekből pedig nem könnyű felismerni. Kábítószer analitikus, orvosszakértő, toxikológus segíti majd az oktatásokon elsajátítani a megfelelő tudást a rendőröknek.
– Olyan szer is okozhat gondot, ami egyébként nem tiltott szer, de a vezetésre hátrányosan hathat, mint a gyógyszerek, vagy éppen a koffein. Amikor helyszínelhagyás történik egy balesetnél, az okok között nagyrészt alkohol, vagy kábítószer áll a háttérben, emiatt mennek el – mutat rá az őrnagy.
Helyszínelhagyásnál a 48 óra a lélektani határ, ha addig nem kerül elő az elkövető, akkor már nagy az esélye, hogy nem is fog. Mint Stefán János mondja, eddig még nem volt olyan halálos ügye, amelynél ne lett volna meg az elkövető, és mindegyik 48 órán belül. A közelmúltban négy is volt zsinórban, de mindegyiket megoldották, köztük a sajóvámosi ügy volt a legnehezebb.
Szakértők hada
– Nagyon sokféle szakértőt alkalmazunk a nyomozásaink során. A mi munkánkban fontos szerepe van a műszaki orvosszakértőknek. Ezen kívül például, a biztonsági öveknél gyakran kell a felületén található égésnyomokat vizsgálni. Az övek az ütközések során minden esetben megégnek a sebesség függvényében, így, ha tudjuk a testtömeget és a járműtípust, akkor az övön lévő égés mértékéből a műszaki szakértő megtudja határozni, hogy mekkora volt a sebesség, nyilván az égési nyomokat elsődlegesen a fizikus szakértő vizsgálja laborban. De említhetem a hemogenetikát, ami a DNS minták vizsgálatával, genetikai elemzésekkel, míg a morfológia a helyszínen rögzített hajszálakat vizsgálja. Kevesen tudják például, hogy a toxikus anyagokat a hajszálakból akár évek múlva is ki lehet mutatni.
A Csermőkei úti elütésnél (2016. május) például szintén nyomszegény volt a baleset helyszíne, és ennek ellenére, 12 órán belül Békéscsaba és Újkígyós között sikerült megállítani az autót. Itt a jármű alsó részén sikerült 11 törletet rögzíteni, melyeken éppen csak alig volt látható valami szabad szemmel. A minták közül kilencben ki tudta a genetikus szakértő mutatni a baleset során sérült személy DNS-ét – tudjuk meg.
Az ügyek során mindig verziókat állítanak fel: fel volt kapcsolva a lámpa, tompított, fényszóró, állt a sértett, haladt, guggolt, feküdt, ült. A verziókból tudják aztán „kivenni” a valóságnak megfelelőt, néha persze több is marad.
A mindenkinek a maga igaza…
Kérdezzük arról is Stefán Jánost, mennyire kell jó pszichológusnak lenni, hiszen a helyszínelő kisebb koccanásoknál mégiscsak a döntőbíró szerepét játssza el két autós között, miközben sokszor mind a ketten meg vannak győződve a maguk igazáról.
– A fehér derékszíj azért napjainkban is szimbólum, ha a baleseti helyszínelők kimennek a baleseti helyszínekre, fehérbe öltözve, mint az „angyalkák”, akkor az szakmai tekintélyt vált ki az emberekben, és bíznak a szakmai tudásukban. Elmondják az idevonatkozó jogszabályokat és általában az emberek vita nélkül azt elfogadják, megköszönik az intézkedést. Ami kellemetlen a munkánk során, az a hozzátartozók kezelése. Amikor valakinek meg kell mondani, hogy elveszítette a hozzátartozóját, ismerősét, kedvesét. Ezt nem lehet megszokni, nem lehet felkészülni a következményekre. Hiába voltam én is annyi helyszínen, amikor jó pár évvel ezelőtt munkában felhívtak, hogy elütötték az édesapámat, egyszerűen nem tudtam, hogy mit kell tenni. A helyszínre kiérkező család gyakran nem akarja elhinni, elfogadni, hogy elveszítette a hozzátartozóját. Kell az empátia, át kell érezni az emberek fájdalmát. Egy gyerekelütésnél, ha nincs komoly sérülés, akkor is nehéz kezelni az édesanyát, teljesen érthetően. Nem tudni, kiből, milyen emberi reakciót vált ki. Van aki összeesik, van aki dührohamot kap, hibáztat mindenkit. Ha pedig gyerek az áldozat, az mindenkit megérint, az nagyon nehéz… Volt olyan kollégám, aki ezt nem tudta kezelni, és inkább feladta. Tudni kell ezeket a nap végén lezárni magunkban, és nem szabad hazavinni – meséli a munka nehéz részéről az őrnagy.
Éneklés és peca
Kérdésünkre azt mondja: olyan nem fordulhat elő, hogy ne lenne bizonyossága a helyszínelőnek egy ügyről, hogy ne tudnák megoldani, viszont van olyan, amit nem tudnak bizonyítani. Hiába van ugyanis meggyőződésük arról, miként történhetett az eset, nekik kell bizonyítani a felelősséget, nem az autósnak az ártatlanságát.
„A legkérdésesebb szituáció talán, amikor van egy balra kanyarodó és egy előző gépkocsi, az billenhet erre is, meg arra is. Tudni kell bizonyítani azt, hogy mondjuk az egyikük előzésben volt-e már, amikor a másik a kanyarodást megkezdte, vagy fordítva. Ha rosszul ítélek meg valamit, ha egy verzió felé elcsúszok empátiából, sajnálatból, bármi egyéb okból, akkor az téves következtetés, és utána nagyon nehéz belőle kilépni. A gyanúsítotti pozícióban lévő törvényesen is megteheti, hogy nem mond igazat, számára ennek nincs jogkövetkezménye. Szeretem lekövetni az eseteket, eljárok a perekre, az ügyek zárásról készült határozatokat igyekszem közkinccsé tenni a kollégák között, mert ezekből lehet tanulni” – teszi hozzá Stefán János.
Persze, mint mindenkinek, a közlekedési fővizsgálónak is kell a kikapcsolódás, a hobbi. Ez Stefán Jánosnál két dolog. Az egyik az éneklés, amelyről azt mondja, a teljes kikapcsolódást jelenti, pont az ellenkezője a munkájának. Harminc éve amatőrként énekel a Miskolci Bartók Kórusban, ahol nagyon jó a társaság. A másik ilyen a horgászat, ami szintén nagyon kikapcsolja, több napra is elmennek a barátokkal, kollégákkal, ilyenkor szívesen vesz részt a főzőcskézésben, amit szintén nagyon szeret.
Horváth Imre
boon.hu
Hubay György
