Megtartottuk ,,őszelői" tagszervezet-vezetői megbeszélésünket

 
,,Talpig arc-maszkban"
Megtartottuk ,,őszelői" tagszervezet-vezetői megbeszélésünket
Miskolc
2020. szeptember 04.
 
 
 

A B-A-Z. Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége – mint ahogyan ezt honlapunkon korábban jeleztük, és az elfogadott programtervében ez szerepel – az ez évi harmadik tagszervezetvezetői értekezletét – szigorúan a járvány miatti előírásokat betartva – szeptember 4-én, (pénteken) 10.00 órai kezdettel tartotta szokott helyén, a VOKE Vörösmarty Művelődési Házban.

 
Az értekezlet Napirendje az alábbiak voltak:
 
1. Tájékoztató a nyugdíjasok helyzetéről és a NYÉSZ. legutóbbi tagszervezetvezetői
értekezlet óta végzett tevékenységéről.
 Előadó: Teszárovics Miklós
2. Aktuális feladatok, programok megbeszélése.
 Előadó: Teszárovics Miklós
3. Különfélék, egyebek, bejelentések.
 
Tájékoztató a nyugdíjasok helyzetéről.
 
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai alapján tovább nőtt és újabb csúcsra emelkedett tavaly, a relatív jövedelmi szegénységben élő nyugdíjasok aránya Magyarországon. 2018-ban 11 százalékos volt körükben a relatív jövedelmi szegénység, ami köznyelvre lefordítva azt jelenti, hogy 238 ezer nyugdíjas havi 93.312 forintnál is kevesebb pénzből él.
Egy év alatt az érintettek száma közel 28 ezer fővel emelkedett.
 
Jó lenne tudni, hogy a kormány, milyen intézkedések bevezetését tervezi annak érdekében, hogy a nyugdíjak legalább a munkajövedelmek átlagos növekedésének megfelelően növekedjenek.
Ezzel kapcsolatos kérdés hangzott el a Parlamentben is, amire Rétvári Bence, az EMI államtitkára adott „frappáns” választ:
 
Szerinte, „...az idősek évtizedeken keresztül dolgoztak az országért, amit a kormány a nyugdíjemelésen túl egyéb juttatásokkal is igyekszik megköszönni. A nemzeti kormány alatt a 2019. novemberi nyugdíj-kiegészítést is figyelembe véve a nyugdíjak 34,2 százalékkal emelkedtek, illetve azok vásárlóértéke is 10,3 százalékkal növekedett. Ezen felül a kormány a nyugdíjasok részére rezsicsökkentést biztosított, illetve a szeptemberben juttatott rezsiutalvány a számláik rendezését segítette."
 
A jövedelmi szegénységgel kapcsolatban azt fejtegette, hogy: Nem igaz, hogy a nyugdíjasok helyzete romlott (...), a relatív jövedelmi szegénység aránya Magyarországon az EU átlagnál jobb."
 
Csakhogy: ha a nyugdíjjal párhuzamba állítjuk a bérek változását, kiderül, hogy milyen hatalmas differencia van a kétféle jövedelemforrás változása között.
2010 és 2018 között ugyanis az átlagos bruttó bérek 63 százalékkal emelkedtek, ami
reálszinten 34,6 százalékos értéknövekedést jelent.
Vagyis a bérek növekedése bőven meghaladja a nyugdíjak növekedési ütemét.
A gyors ütemben növekedő bérek eredményezték azt is, hogy a szegénységi küszöb is nagymértékben emelkedik.
Mivel (tekintve, hogy a nyugdíjak emelésénél, csak az inflációt veszik figyelembe), ezeket a változásokat a nyugdíjak nem követik, egyre nagyobb arányban vannak azok a nyugdíjasok, akik jövedelme a szegénységi küszöb alá csúszik.
Ennek eredménye az is, hogy csúcsra emelkedett a relatív jövedelmi szegénységben élő idősek aránya és száma.
 
A mutató tehát rávilágít arra, hogy miközben a bérből élők a szárnyaló fizetések révén részesednek a gazdaság teljesítményéből, a nyugdíjasokról /a kormányzati nyilatkozatok ellenére/ ez egyáltalán nem mondható el! Egyre többek ellátása csúszik a küszöb alá.
Igazán érdekes lett volna, ha az államtitkár válaszában kitér arra, mire is elég ez a havi 93 312 forint, miközben például az alapélelmiszerek bőven inflációt meghaladó mértékben drágulnak az elmúlt időszakban.
Ráadásul az inflációhoz kötött nyugdíjemelés egyik hátulütője, hogy az árindexet rendre alultervezi a kormány, vagyis a tényleges áremelkedési ütemnél alacsonyabb mértékben emeli a nyugdíjakat januárban.
Igaz, a különbözetet novemberben megkapják az érintettek, viszont 10 hónapon keresztül
tízmilliárdokra rúg az az összeg, amivel az idősek az államot hitelezik.
Nem találkozik tapasztalásainkkal az államtitkárnak az, az „észmenése” sem, hogy „minálunk a nyugdíjak megőrizték az értéküket, követték az inflációt. Ezt nemcsak megtartani tudták, hanem túl is teljesítették, mivel az ellátások vásárlóértéke már több mint 10 százalékkal magasabb, mint néhány éve, ráadásul további juttatásokat szintén biztosítottak.”
Az ily módon kapott nyugdíjnövekmény havonta átlagosan csaknem 4500 forint. 4500 Ft. emelkedés naponta 147 forintot jelent.
Magyarországon így dőzsölnek nyugdíjasok százezrei. Plusz öt darab zsömle árával. Már persze csak azok, akik nyugdíja eléri az átlagnyugdíjat.
 
 
Ma Magyarországon, a kb. 2 millió harmincezer nyugdíjas több mint fele, 135 ezer Ft. átlagnyugdíj alatti összegből kénytelen megélni (ebből: 18 ezer, kevesebb, mint 28.500 Ft-ból, 30 ezren efölötti, de kevesebb, mint 50 ezer Ft-ból, és egymillió körüli az e feletti-, de az átlagnyugdíjat el nem érők száma).
Közben, megállíthatatlanul emelkedik idén az infláció mértéke, amit elsősorban az élelmiszerárak húznak. A Központi Statisztikai Hivatal  friss közlése szerint júliusban 3,8(?) százalékkal emelkedtek átlagosan a fogyasztói árak, amin belül az élelmiszereké 7,8%-al. 
Mivel a nyugdíjasok – és nem mellesleg az alacsony keresetűek – fogyasztói kosarában is nagy súllyal szerepelnek ezek a termékek – a KSH adatait figyelembe véve – az idősek fogyasztói kosara alapján számolt nyugdíjas infláció az általános inflációnál jóval magasabb, 4,3 százalékos volt.
 
Ezzel szemben a kormány, az idei költségvetés tavaly nyár eleji összeállításakor prognosztizált 2,8 százalékos inflációval emelte a nyugdíjakat januárban.
Jól látható, hogy ez is jóval elmarad már attól a szinttől, ami idén jellemzi a hazai árak alakulását.
Ha pedig a  nyugdíjas inflációhoz mérjük  a számokat, még nagyobb az elmaradás, ami előrevetíti, hogy az idős társadalom, jelentős hátrányba került az alacsony emelés miatt.
Ilyen esetben a kormány, novemberben nyugdíj-kiegészítéssel kompenzálja a tényleges inflációtól elmaradó emelést:
 
De!
1. Sajnos életkori sajátosság, hogy nagyon sokan nem élnek novemberig;
2. Az már most látszik, hogy olyan mértékű differencia halmozódott fel az emelés és a tényleges nyugdíjas infláció között, amit a hátralévő időszakban, nem lehet statisztikailag szűkíteni. Ráadásul a jelek szerint a helyzet csak romlani fog. Például:
a Privátbankár.hu legutóbbi, nyolcadik havi Árkosár-felmérése már  10 százalék feletti élelmiszerár-emelkedést rögzített.
3. A jelenlegi államháztartási hiány (a második világháború óta nem volt ilyen mértékűmiatt, ki tudja, hogy mennyivel „szúrják ki” a szemünket.
4. Az első hét hónap /a KSH szerint/ átlagában 3,94 százalékos volt a nyugdíjas infláció. Ebből kiindulva a nyugdíjkorrekció mértéke 1,14 százalékos lehet majd novemberben. Ez egy átlagos, 135 ezer forintos nyugdíj esetén 15.390 forintot jelent majd, az első 10 hónapra vetítve. De az év hátralévő részére is már az emelt nyugdíj jár majd, így összességében az egész évet figyelembe véve, nem éri el a 20 ezer forintot.
5. Egyszerűen megfogalmazva ez az az összeg, amivel egy átlagos ellátásban részesülő nyugdíjas idén meghitelezte a magyar államot. Lehet, hogy ez (sokaknál) nem nagy összeg, de B-A-Z. megyében a nyugdíjból- és nyugdíjszerű ellátásból élők több mint felének a havi jövedelme, nem éri el az átlagnyugdíjat egyrészt, másrészt viszont, a teljes társadalmi rétegre vetítve ez az összeg ennél sokkal nagyobb, tehát: érzékelhető összegről van szó.
 
Sajnos Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi része a Cserehát térsége és több járása is (Pl. Ózdi járás ahol az egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 768 398 Ft/év/fő /64.000Ft./hó/; vagy a Gönci járás, itt az egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 731 819 Ft/év/fő /nem egészen 61.000Ft./hó/) Magyarország legszegényebb térsége. Ezeken a helyeken valóban hatványozottabban igaz az a korábbi tapasztalatunk, hogy a család egyedüli bevételi forrása a szülő/nagyszülő nyugdíja. Tehát egy egész család él ennyi pénzből! Az alacsony emelés illetve az elszálló nyugdíjas infláció miatt a korrekcióig, országos szinten 31,8 milliárd forintot veszítenek idén az idősek.
Vagyis havonta 3,18 milliárd forint maradhatott az államkasszában.
És a legtöbb pénzről /az érintettek legmagasabb száma miatt/ azok kényszerültek lemondani, akik az átlag nyugdíj alatti/körüli ellátásban részesülnek.
A nyugdíjsávok legtetején lévők, vagy a milliós nyugdíjjal rendelkezők által a kasszában hagyott összeg szinte észrevehetetlen.
Nemcsak a költségvetés szintjén, de az ellátásukhoz mérten is, mivel az egymilliósnál nagyobb nyugdíjban részesülők összesen valamivel több, mint 6 millió forintot buktak. Az alacsony összegű átmeneti "veszteség" azzal magyarázható, hogy ők nagyon kevesen vannak, 31-en.
Tehát az már egyértelműen kijelenthető, hogy az idei folyamatok vesztesei a nyugdíjasok.
Nem véletlen, hogy a koronavírus-járványra is hivatkozva az ellenzéki pártok és a nyugdíjas szervezetek is kérték a kormánytól, hogy az elszálló élelmiszerárak, az idei emelést jócskán meghaladó nyugdíjas infláció miatt, hozza előrébb a novemberi nyugdíj kiegészítést. (A kormány – e helyett, a járvány negatív hatásait ellentétezve – a 13. havi nyugdíj fokozatos visszaépítéséről döntött, melynek első részlete majd csak jövő februárban érkezhet meg az érintettekhez. Az idei évben felmerülő problémákat valahogyan önállóan kell átvészelniük a nyugdíjasoknak.)
A kormánynak azonban legfeljebb csak elméleti lehetősége lenne arra, hogy novembernél előbb eljuttassa az érintettekhez a kiegészítést /ezt kérdésre válaszolva árulta el Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, egy februári Kormányinfón.
 
Így fogalmazott:
,,Eddig a november azért volt november - hozzáteszem, évtizedek óta - mert addigra volt egy teljes képe a gazdaságnak, hogy milyen az infláció. Hogyha ezt a képet előbb hitelesen bárkinekünk ábrázolni tudja, /fejtegette/ fel tudja rajzolni, és a KSH az ilyen szempontból az oda bejövő adatokat gyorsabban dolgozza föl vagy gyorsabban érkeznek be, akkor mi szívesen előbbre hozzuk, de eddig nem azért volt november, mert ne tettük volna meg ezt örömmel júliusban, hanem mert teljes pénzügyi konszenzus volt abban, hogy novemberre mondható meg, hogy van-e eltérés a tervezett és a valós infláció között".
 
(Csak tudnám, hogy miért érzem én ezt nehezen értelmezhető hablatynak?!)
Mostanra már jól látszik, hogy az idei év kicsit kilóg abból a sorból, amiről a miniszter beszélt válaszában.
Szinte nem volt ugyanis olyan hónap 2020-ban, amikor a nyugdíjasok fogyasztói kosara alapján számolt infláció érdemben alatta lett volna az országos inflációnak, és az idei emelés mértékének megfelelő lett volna.
Már januárban is jócskán meghaladta a 2,8%-os emelés mértékét a nyugdíjas infláció, 4,6 százalékos volt.
Vagyis: már az első hónapban jelentős reálérték-csökkenést kellett elkönyvelnie a társadalom idősebb rétegének.
Pedig, hát mértéktartó igényei vannak a társadalom, jelentős részét képező idősebb korosztálynak, de ami igaz, az igaz: élete hátralévő részét – ha lehet – nem anyagi gondok keserű körülményei között szeretné leélni:
A Pulzus Kutató által készített friss közvélemény-kutatásból kiderül, hogy annyira alacsony az átlagnyugdíj, hogy a magyar lakosság 94 százaléka nem tudna megélni belőle.
A magyar átlagnyugdíj ma nem éri el a havi 140 ezer forintot, mindössze 30 ezer forinttal magasabb, mint a nettó minimálbér és alig több mint fele a Központi Statisztikai Hivatal által számított 260 ezer forintos nettó átlagkeresetnek.
Egy átlagos, egyedül élő nyugdíjasnak 135 ezer forintból kell kigazdálkodnia a rezsit, az élelmiszert és a gyógyszereit és nem biztos, hogy ezen felül marad pénze a kikapcsolódásra, vagy akár évente egyszer egy belföldi utazásra.
Tehát a magyarok összessége szerint is nagyon kevés ez a pénz a havi megélhetésre, ez a  Pulzus Kutató  által készített reprezentatív közvélemény-kutatásból derül ki.
A válaszadóknak ugyanis mindössze 6 százaléka mondta azt, hogy kevesebb, mint 150 ezer forint elég lenne a megélhetéshez.
Nincsenek ugyanakkor komoly elvárásai a relatív többségnek sem, ugyanis az emberek 43 százaléka megelégedne egy 150 ezer és 250 ezer forint közötti összeggel is, míg a 250-350 ezer forintra a válaszadók 32 százalékának van szüksége.
Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője szerint: Még mindig nem lenne késő, hogy a kispénzű nyugdíjasok egyszeri, körülbelül 20-25 ezer forintjuttatást kapjanak. Ő is úgy látja, hogy a járvány utáni helyzetben joggal elégedetlen az idős emberek többsége.
 
 Sokuknak a megélhetése került veszélybe,
 a nyugdíjak között az utóbbi években kialakult egyre durvább különbségek miatt pedig nő a feszültség a társadalomban.
 A nyugdíjasok többségének nincs minimális tartaléka sem.
 Nagy részük a veszélyhelyzetben kiköltekezett, az alapvető élelmiszerek ára pedig az egekben, ami leginkább az alacsony nyugdíjat kapókat hozza szinte lehetetlen helyzetbe. A januári, igen visszafogott nyugdíjemelés hatása már régen ködbe veszett.
 Mindezek miatt sokáig bíztunk abban, hogy legalább az igen alacsony összegből élő, feltehetően idősebb emberek kapnak egyszeri juttatást. De hát mára már világossá vált,
hogy a kormány ilyen pluszpénz nélkül akarja letudni a vírus okozta válsághelyzetet.
 A belengetett 13. havi nyugdíjjal összefüggésben pedig az lehet tapasztalni, hogy nem veti fel a nyugdíjasokat az öröm, mert az utóbbi években, és pláne az idén, sok mulasztást
gyűjtött be a kormány. Az induló egy heti összeg pedig csak szépségtapasz, feltételezhetően a választás hozta elő. Ez egyébként sajnos, a korábbi években a különböző időpontokban nyugdíjba mentek között kialakult különbségek kezelésére sem alkalmas, és csak minimálisan befolyásolja a nyugdíjak és a bérek viszonyát.
 Többek között azért, mert az elfogadott törvényben nincs kifizetési korlát. Mindenki a saját nyugdíjának – tehát a milliós nyugdíjnak is – a meghatározott százalékát kapja. Ez
pedig a nyugdíjak között – főleg a 2010 után kialakult, vagy kialakított – egyre durvább különbségek miatt, csak a feszültségeket növeli a nyugdíjas társadalomban, ahol a többség
az átlagnyugdíj összegét el nem érő ellátást kap.
 Korrekt lenne, ha minden nyugdíjas az átlagnyugdíj összegét kapná meg, hiszen a 13. havi nyugdíj mögött elvileg nincs szerzett, illetve vásárolt jog.  
 
Az elmúlt években a nyugdíjas-érdekképviseleteket meg sem hallgatják, ha pedig mégis, akkor az, pusztán formaság, vagy nevetséges kifogásokkal utasítják el a népszavazási kezdeményezést is, mint ahogyan ez történt a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület kezdeményezésével. Nevetséges indokokkal utasították el az OP. kiegészítő nyudíjemeléssel
kapcsolatos kérdését.
 
A hitelesítésre benyújtott kérdése úgy szólt: ,,Akarja-e Ön, hogy a Társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62.§ (3) (4) bekezdését az Országgyűlés úgy módosítsa, hogy; Amennyiben a fogyasztói árak növekedésének negyedévi tényadata legalább egy százalékponttal meghaladja a törvényben rögzített éves előrejelzés mértékét, akkor a soron következő negyedévtől a különbözettel azonos mértékű kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani"
 
A Nemzeti Választási Bizottság egyfelől nyelvhelyességi és egyértelműségi hibák miatt kaszálta el a kérdést. Abba kötöttek bele és azzal bukott el a kezdeményezés, hogy a 62.-nél a pont és a paragrafusjel között nem volt szóköz a beadott kérdésnél. A másik, amibe belekötöttek pedig az volt, hogy a 3-as és a 4-es között nem volt kötőjel.
Az ellenzéki pártok javaslatait, amelyeket általában aktuális módosításokhoz nyújtanak be, simán, érvek nélkül, már bizottsági szinten leszavazzák. Képviselőik szakmai tárgyú felvetéseire, reális javaslataira csak kioktatás, politikai visszamutogatás a válasz.
Sajnos süket fülekre találnak a nyugdíjszakmához, annak meghatározott területéhez értő szakemberek felhívásai is. Pedig lenne megfontolásra, megvitatásra érdemes javaslat, hiszen közös ügyünkről van szó.
Ami a javaslatokat illeti, azok többsége szakmailag kezelhető.
A lényeg azonban a vita, az érvelés, egymás tisztelete lenne.
A 2010 utáni jogalkotási korlátok, valamint a kialakult politikai klíma miatt nagyon nehéz még az ésszerű, kisebb kihatású javaslatokról is beszélgetni, mert egyelőre érdemi érvek nélkül, csípőből visszavernek mindent. Ez a társadalmi együttműködés szempontjából kifejezetten káros.
 
Végezetül, ami a nyugdíjasoknak készült propagandaújságot (melyet postán minden nyugdíjas megkapott) illeti: másokkal is beszélgetve ki kell mondani, hogy silány a minőség, és a tartalom is.
Bár a nyugdíjasoknak készült, de nem nekik szól. Ez gyakorlatilag egy bulvárlap szintje. A kispénzű nyugdíjasok ugyanis az ismert körülmények miatt nem tanácsot, hanem kalácsot vártak. (Igaz, a tanácsok többsége sem nekik szól.)
A kiadvány, amelynek a címe Jókor, igen rosszkor jelent meg. A szerkesztői tévednek, ha azt hiszik, hogy még mindig érvényes Mark Twain (Márk Tvéjn) mondása: „Könnyebb az embereket hülyíteni, mint meggyőzni arról, hogy hülyítik őket”. Tapasztalatom szerint, a nyugdíjasok többségének a reagálása is ezt támasztja alá.
Hát! Ilyen kiadványhoz én nem adtam volna a nevemet, pláne nem azért a nem kevés pénzért, amibe ez került! 
 
Köszönöm a figyelmet!
 
 
A NYÉSZ. legutóbbi tagszervezetvezetői értekezlet óta végzett tevékenységéről, az aktuális feladatokról-, programokról az alábbiakat mondta el a NYÉSZ. elnöke:
 
A NYÉSZ. 2020. július 17. (legutóbbi tagszervezetvezetői értekezlet) óta eltelt időszak tevékenységéről:
 
 Az elnökség döntésének megfelelően, – ahogyan illik – felkerestük a Nemzedékek Találkozója megszervezésében illetékes helyi vezetőket, és lemondtuk a rendezvényt.
Az encsi polgármestertől (Mikola Gergelytől) ígéretet kaptunk a rendezvény, jövő évi megrendezésére.
 
 Irodánk július 23-tól, augusztus 18-ig zárva volt, az ügyfélfogadás szünetelt, azóta is (érthetően) mérsékelt látogatással üzemel. Nyitvatartásunkat a vírusjárvány befolyásolhatja, erről a honlapunkon adunk tájékoztatást, de telefonon keresztül is lehet érdeklődni a 70/548-14-23-as, illetve a 70/506-61-82-es telefonszámokon.
 
 Arról is döntött elnökségünk, hogy a kialakult helyzetre való tekintette (Romániában tombol a vírus, és a határzár miatt is) a Szovátára tervezett út ebben az évben szintén
elmarad!
 
Július 27-, augusztus 14-ig szervezésünkben, 6 turnusban, (3éj/4nap időtartamban) üdültek nyugdíjasok (mintegy 230 fő) Hajdúnánáson. Az erről szóló tudósítás honlapunkon olvasható.
 
Tapasztalatok:
 
 A pandémia miatt sokan elbizonytalanodtak, nem mertek eljönni, vagy fiatalabb hozzátartozójuk nem engedte. Megértve az objektív akadályt, a befizetett 10.000 Ft. előleget visszakapták. Helyükre még az utolsó pillanatban is volt jelentkező, de az eredetileg tervezett létszámot nem érte el. Összesen, 230 fő vett részt üdülésen.
 
 Hangsúlyoztuk, hogy „mindenki a saját felelősségére vesz részt az üdülésben".
 
 Az ellátásra senki sem panaszkodott, sokan dicsérték a bőséges étkezést.
 
 A fürdőbelépő árát sikerült 1700Ft-ról, 1300Ft-ra mérsékelni, viszont a mindennapi tikettes fürdőbelépőszalag kiváltását néhányan kifogásolták. (A korábbi gyakorlatot nem sikerült a fürdővezetéssel megértetnünk).
 
 Az első három turnus hangulatát a Varga Lajos által szolgáltatott zene, csak fokozta.
 
 Jövőre: 2021. július 26-, augusztus13-ig tervezünk és kötöttünk le, szintén 6 turnust. Egy-egy turnus szállás és étkezési költsége (ebédtől-ebédig) 24.000 Ft. Jelentkezéseket a jövő évi programunk elfogadását követően – várhatóan jövő év februárjától – várunk, és a jelentkezési sorrendiség alapján (10.000 forintos előleg befizetésével) fogadunk el!
 
 Elnökségünk úgy döntött, hogy a november 14-ére /szombatra/, a „Tüdőgyulladás Világnapja” alkalmából szervezendő, „Séta az egészséges tüdőért” programunkat, /ahová unokákat-, hozzátartozókat is szívesen várunk/ megtartanánk! Egyrészt, mert ez egy szabadtéri program (a szabályok betartásával: maszk, távolságtartás megtartható), másrészt nagyon népszerű és sokan igénylik, és nem utolsó sorban, olyan helyszínt találtunk (Diósgyőr, Tündérkert), amelyet mindenkinek látnia kell!
 
 A következő tagszervezetvezetői értekezletre, csak abban az esetben kerül sor, ha a koronavírusos járvány ezt megengedi. Mindenesetre a meghívókat időben megkapják szervezeteink! 
 
A tagszervezetvezetői értekezlet – ahogyan ez meghívónkban is szerepelt, tálcán kiadagolt – szerény vendégül látással ért véget.