A feltámadás mint történelmi rejtély

2015.04.06 08:46

Ki mozdította el a tonnás követ? Hová tűnt a test? Mi történt a damaszkuszi úton? A történelem egyik legizgalmasabb állítása, hogy a Názáreti Jézus feltámadt a halálból.

A kereszténység most ünnepli a Megváltóként tisztelt Jézus Krisztus feltámadását. A feltámadás elfogadása vagy elutasítása hitbeli kérdés, az erről szóló bibliai beszámolók ugyanakkor mindenki számára izgalmas szellemi kalandot kínálnak. A Hetek hasábjain Pátkai Mihály szedte pontokba a legfontosabb részleteket.  

 

Jézus teste a harmadik naptól nem volt a sírjában

Jézus sírja nagyon közel volt Jeruzsálemhez, a Názáreti tanítványai pedig ott kezdtek el beszélni arról, hogy Jézus feltámadt. Amennyiben a sír nem lett volna üres, akkor a tanítványok állítását a jeruzsálemiek hamar megcáfolták volna. Ráadásul Jézusnak és követőinek számos ellensége is volt. A zsidó főpapok és a római hatóságok közszemlére tehették volna Jézus testét, hogy eloszlassák a ’babonaságot’, miszerint Jézus feltámadt.

A sírt lezáró kőtömböt elmozdították

A rómaiak három módon is biztosították Jézus sírját. Először is, a kor szokásának megfelelően egy hatalmas kőtömböt helyeztek a sír bejárata elé, amelynek súlya a szakértők szerint egy tonna lehetett. Az ilyen köveket néhány férfi képtelen lett volna elmozdítani, a mozgatásához emelőrudakra is szükség volt.

Másodszor, egy négy főből álló katonai őrség vigyázott a sírra. A római őrök a kor legmagasabb szintű katonai kiképzésében részesültek, a kudarcot a feletteseik általában kínhalállal büntették. Ilyen súlyos következmény tudatában az őrök minden bizonnyal nem aludhattak el mindannyian. De ha még el is aludtak volna, kérdés, miként tudták volna tolvajok elmozgatni a súlyos követ az őrök felébresztése nélkül.

A rómaiak harmadik biztosítéka pedig egy, a birodalom fennhatóságát jelző pecsét volt, amely lezárta a sírt. Egy ilyen pecsét feltöréséért a vétkest azonnal kivégezték volna. Mindezek ellenére a kőtömböt valaki/valakik elmozdították a sírról. Josephus Flavius, Tertullianus, Justinus mind beszámolnak az üres sírról.

 

A názáreti felirat

A fentieket erősíteni látszó leletre bukkant 1878-ban Wilhelm Fröhner Názáretben. Egy, az első századból származó márványtáblán a következő felirat látható: „Császári rendelet… Ha bárki tudomásunkra hozza, hogy valaki megrongálta (a sírokat és kriptákat), vagy bármi más módon kidobta a testeket, vagy gonosz cselvetéssel más helyre vitte azokat… vagy pedig elmozdította a záróköveket vagy egyéb köveket… halállal bűnhődjék.” Számos prominens bibliakutató és ókortörténész, mint például a 20. század egyik szaktekintélyének tartott Gaetano de Sanctis szerint ez a rendelet reakcióként jött létre Jézus testének eltűnése miatt.

 

Miért hittek a tanítványok a feltámadásban?

A beszámolók szerint a tanítványok mindnyájan elmenekültek, amikor Jézust letartóztatták. Nyilvánvalóan féltek, az életüket mentették – Jézus kivégzését követően bezárkóztak, rejtőzködtek. Ám röviddel később történt valami, aminek köszönhetően a feltámadásról szóló beszámolókat követően először Jeruzsálemben, majd városról városra haladva mindenfelé hirdetni kezdték, hogy Jézus feltámadt.

Miért tették ezt? Hiszen látszólag semmi érdekük nem fűződött ehhez, se anyagi hasznot, se társadalmi megbecsülést nem nyertek ezen keresztül. Sőt, a legtöbbjüket súlyos károk érték, például bebörtönözték, oroszlánok elé vetették, megkínozták, megkövezték vagy keresztre feszítették emiatt.

 

Pál fordulata

A tarzusi Saul (a későbbi Pál apostol) nem volt Jézus követője, sőt, kifejezetten ellenezte a Názáreti tanításait. Pál gazdag családból származó, római polgársággal is rendelkező zsidó ember volt, aki a judaizmusban nevelkedett a nagynevű Gamáliel rabbi iskolájában. A farizeusok vallási szektájához tartozott, amely rendkívül szigorú és zárt rendszerként működött. Pál aktív részt vállalt az első keresztény vértanú, István megkövezésében. Saját bevallása szerint „felette igen háborgatta” és „pusztította” a kereszténységet, mivel „rajongott atyai hagyományaiért”, amelyeket érzése szerint az új hit fenyegetett. És ekkor, teljesen váratlanul, Pált egy olyan élmény éri a Damaszkuszba vezető úton, amitől gyökeresen megváltozik, és ellenségből a keresztény egyház legfőbb védelmezője lesz.

Pál ezután az apostolok korának talán legnagyobb hatású személyiségeként az Újszövetség 27 könyvéből 14-et szerzett, elvitte a mai Törökország és Európa területeire az evangéliumot, majd Rómában mártírhalált halt Jézusba vetett hitéért.

 

Jakab pálfordulata

Jakab Máriának és Józsefnek a fia, Jézusnak a féltestvére volt. János evangélista beszámol arról, hogy Jézus egyik testvére se hitt Őbenne a földi élete során.

Röviddel Jézus feltámadása után azonban Jakabot már a tanítványokkal együtt említi a Biblia, később pedig a jeruzsálemi gyülekezet egyik vezetőjeként olvashatunk róla. A hagyomány szerint végül az életét is odaadta a hitéért, pedig vér szerinti féltestvére haláláig szkeptikusan viszonyult Jézus megváltói működéséhez. Az utóbbi kétezer évben számosan feltették a kérdést, hogy mi hozhatta létre Jakabban ezt a rendkívüli változást.

hetek.hu