1956: „Ellenforradalom”, „népfelkelés”, „forradalom”

2019.10.23 15:48

Kirántotta a sámlit a hatalmat birtokló párt alól harminc éve 1956.

 

Hogyan járult hozzá a rendszerváltoztatáshoz harminc esztendeje 1956 átértékelése? Fazekas Csaba történészt (Miskolci Egyetem) kérdeztük.
 

Képtalálat a következőre: „fazekas csaba miskolci egyetem https”

– 1989. január 28-án a Kossuth Rádió 168 Óra című műsorában Pozsgay Imre újraértékelte az 1956-os forradalom hivatalos minősítését. Az esemény több szempontból is fontos állomása lett a rendszerváltó folyamatnak – fejti ki Fazekas Csaba. – Maga az ominózus interjúrészlet mai szemmel inkább körülményesnek, óvatoskodónak tűnik, Pozsgay ugyanis „csak” nyilvánosságra hozta az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő úgynevezett történelmi albizottságnak a 20. századi magyar történelem folyamatait áttekintő értékelését: „Ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt. Egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.”
 
Nagyot szólt
 
A bejelentés az MSZMP legmagasabb rangú irányító testülete, a Politikai Bizottság egyik tagja, államminiszter részéről hangzott el, s talán ez magyarázza leginkább, miért „szólt” akkorát a bejelentés. Maga Pozsgay is úgy fogalmazott később, hogy kirántotta a sámlit a hatalmat birtokló párt alól, s ez akkor sem túlzás, ha eredetileg nem ez volt a szándéka. Az ekkor már jó ideje agonizáló, de még létező Kádár-rendszer ugyanis az 1956-os forradalom leverésével jutott hatalomra, fennállásának majd 33 éve alatt a forradalom tagadására és elkerülésére építette egész politikai rendszerét. A diktatúra sokat változott három évtized alatt, a kivégzések félelmetes légkörétől a „gulyáskommunizmusig”, „a legvidámabb barakkig” Kádár nagyon is eltérő tartalommal töltötte meg egypártrendszerét, de 1956 hivatalos értékelése, „ellenforradalomként” való megbélyegzése semmit nem változhatott. Az egész magyar társadalom, az 1988 óta szerveződő ellenzéki pártok viszont pozitív előképként tekintettek Nagy Imre kivégzett miniszterelnökre, a munkás- és diákszervezetekre, az utcai harcok hőseire – hívja fel a figyelmet a történész.
 
Ügyes húzás
 
Az időpont megválasztása ügyes húzás volt Pozsgay részéről. A keményvonalas Grósz Károly pártfőtitkár épp külföldön tárgyalt, az ellenzéki pártok gőzerővel készültek március 15-re, a Németh Miklós vezette kormány óvatosan egyengette az átalakulás útját, az MSZMP vaskalapos és reformszárnya között pedig kemény csaták zajlottak. 1956 hivatalos átértékelése elmélyítette a nem sokkal korábban még mindenható „Párt” válságát, és óriási bátorítást adott a demokratikus rendszerváltás híveinek a hatalom sáncain belül és azon kívül egyaránt. Az MSZMP csúcsszerveinek zavarodott hangulatú ülésein még megpróbálták fejmosásban részesíteni Pozsgayt, de 1956 népfelkeléssé minősítése után már nem volt esélyük a kezdeményezés visszaszerzésére. A Kádár-rendszer születésével kapcsolatos hazugság (az „ellenforradalom” történelemhamisító mítosza) nyilvánosan lelepleződött, ezzel pedig minden intézménye és intézkedése is tarthatatlanná vált. Az ellenzéki szervezetek mindegyike nyíltan felvállalta az 56-os forradalom örökségét, a Németh-kormány is nagyobbakat léphetett előre (például Nagy Imre és társai újratemetésének kezdeményezésével), az egypárti, államszocialista diktatúra hívei háttérbe szorultak, és rohamosan fogytak politikai eszközeik.
 
Mérföldkő szerep
 
Bár a magyarországi rendszerváltó folyamatot nehéz volna egyetlen dátumhoz kötni, a Pozsgay-rádióinterjúnak abban kétségtelenül mérföldkő-szerepe volt, hiszen az új magyar szabadság és demokrácia iránti igény egyértelműen az 1956-os forradalom emlékezetéből táplálkozott. Gondoljunk csak bele: 1988. október 23-án még rendőrök oszlatták fel a forradalomra emlékezőket, pontosan egy évvel később pedig már kikiáltották a Magyar Köztársaságot. A kettő között került sor az említett újratemetésre, az alkotmány átfogó módosítására, az MSZMP felbomlására és az új, demokratikus, többpárti politikai rendszer kereteinek kialakítására. A Pozsgay-nyilatkozat fontos lökést adott ennek a folyamatnak, az 1956 méltó történelmi helyének kijelölésére irányuló igyekezet így összekapcsolódott a demokratikus rendszerváltás iránti útkeresés felgyorsításával – foglalja össze Fazekas Csaba.
 
Pap Gyula 
boon.hu