59 éve, november 4-én B.A.Z. megyét is szovjet csapatok szállták meg...

2015.11.04 07:26

A munkástanácsok megkísérelték megőrizni a forradalom eredményeit, erre a napok múlásával mind kevesebb esélyük volt. Helyzetüket nehezítette, hogy a szovjet bevonulással egy időben megkezdődött a munkástanácsok tekintélyesebbnek vagy veszélyesebbnek vélt vezetőinek a letartóztatása.

November 5-én a megyei munkástanács vezetőit a szovjet parancsnokságon tartóztatták le, mivel nem ismerték el a Kádár-kormányt. A forradalmi vezetőket a kárpátaljai Ungvárra, majd egy részüket további börtönökbe hurcolták. Később letartóztatták a megyei munkástanács volt elnökét, Nagy Attilát, a Borsodi Rádió forradalom alatti vezetőjét, Nagy Barnát és másokat is, őket azonban már itthon tartották fogságban. A vezetőik letartóztatása miatt az emberek tiltakoztak, a munkások megtagadták a termelés beindítását, a munka felvételét.

1382121_536821226408538_1516798206_n.jpg

Az üzemi munkástanácsok erőteljes fellépése cselekvésre kényszerítette a hatalom képviselőit, Kádár János személyes döntése hatására Földvári Rudolf november 17-én hazatért Miskolcra, majd szabadon engedték letartóztatott társait is.
Letartóztatások

November második felétől azonban a rendőrség megerősítette a „közrendvédelmi” munkát, egyre több letartóztatást hajtottak végre.

November 19-én az ózdi munkástanácsok négyfős küldöttségét tartóztatták le Miskolcon. A munkásság követelésére négy nap múlva kiszabadultak, de időközben november 21-én az ózdi nemzetőrség parancsnokát (Tóth Jánost) és egyik helyettesét (Labbancz Istvánt), 22-én a munkástanács elnökhelyettesét, Gyuró Illést tartóztatták le. Hasonlóképp történt november 28-án Edelényben a járási munkástanács elnökével, dr. Hatvani Viktorral és a községi nemzetőrség parancsnokával, Nagyfejeö Jánossal. Ők viszont csak hetek múlva szabadulhattak.

A hatalom egyre bátrabban és keményebben lépett fel a saját szóhasználata szerinti „ellenforradalmárokkal” szemben.
Az első áldozat

December 15-én megkezdte munkáját a rögtönítélő bíróság. A bírókat Budapestről kellett hozni, mert a miskolciak nem vállalták a feladatot. A bíróság aznap meghozta első döntését: Soltész Józsefet és Nagy Andrást halálra ítélték. Utóbbi kegyelmet kapott, Soltész Józsefet azonban még aznap agyonlőtték. Ő volt az első az országban, akit bírósági ítélet alapján végeztek ki ’56-os tevékenysége miatt. Miskolc ezúttal is „élen járt”.

December közepétől szinte egymást érték a letartóztatások. A rendőrök és a pufajkások kezdetben az októberi lincselés elkövetőire és a fegyverrejtegetőkre vadásztak, majd a letartóztatandók köre bővült.
Jó viccnek tűnt

A megtorlás egyik fontos állomása volt 1957. február 20-a. A forradalom fő fészkének tekintett miskolci egyetem egyik épületére ekkor ismét kifüggesztették a vörös csillagot. Válaszul a diákok mindenféle piros, illetve vörös tárgyat tettek ki a diákszállók ablakába. Rendkívül jó viccnek tűnt, de teherautókkal karhatalmisták jelentek meg, majd előre elkészített névsor alapján 69 egyetemi hallgatót és oktatót vettek őrizetbe. Közülük sokan napokon belül kiszabadultak, de 31 fő ellen eljárás indult, internálótáborba vagy börtönbe kerültek.

Az egyik legnagyobb letartóztatási hullám március közepén volt, a MÚK (Márciusban Újra Kezdjük) mozgalmának megakadályozása céljából. A márciusi elhurcolások minden eddiginél nagyobb intenzitással és kíméletlenséggel történtek.

A letartóztatottak rendszeres bántalmazása halálos áldozatot is követelt. 1957. március 16-án a 17 éves Policsek Béla Lászlót vették őrizetbe, s olyan súlyosan bántalmazták, hogy másnap belehalt sérüléseibe. A haláláról szóló hírek sokakat megrendítettek.