Áldás helyett átok lett a pénz: először mesélt életéről, börtönről és függőségről a ˝lottós kis Szabóként˝ ismert István

2019.05.13 14:54

Mórahalom - 60 évvel ezelőtt 18 évesen több mint egymillió forintot nyert a lottón a mórahalmi Szabó István, aki azt mondta, nem áldás, átok volt a főnyeremény. Az akkor hatalmas összeget két év alatt elszórta, alkoholista lett, lopott, csalt, majdnem 25 évet töltött börtönben. Lapunknak mesélt először züllésről, kenőpénzekről, függőségről, megtérésről és józanságról.

A mórahalmi Szabó Istvánt, ˝a lottós kis Szabót˝, teljesen tönkretette a hatalmas nyeremény. Fotó: Török János
A mórahalmi Szabó Istvánt, ˝a lottós kis Szabót˝, teljesen tönkretette a hatalmas nyeremény.
 
Fotó: Török János
– Izgatott vagyok, ez az első alkalom, hogy elmondhatom az életem történetét. 1959-ben, amikor kétéves volt a lottó, a 24. játékhéten 124 köteg piros százast, 1 millió 240 ezer forintot nyertem, amit hatalmas csinnadrattával adtak át a helyi takarékban. A nyerőszámok 19, 51, 65, 84, 89 voltak. Június 2-án töltöttem be a 18-at, utána egy héttel nyertem. Az első dolog, amit vettem, egy Pannónia motor volt 19 ezer 900 forintért. Az volt a lényeg, hogy csicsás legyen. A pénz sorsa az lett, hogy apródonként, három-négy-öt kötegenként kihordtam a takarékból, és a ruhásszekrényemben egy kalap alatt tartottam. Amikor napokra eltűntem, és a Rigolettóban kötöttem ki Budapesten, édesanyám mindig arról tudta, hogy körülbelül hány napig leszek távol, hogy hány köteg hiányzik a kalap alól. Volt olyan is, hogy jól leittam magam, és kizsebeltek. Amíg kimentem a vécére, a kabátot ostoba módon otthagytam a széken. Nagy könyörgésre egy kalauznő fölvett az éjszakai vonatra, így kerültem haza borostásan, éhesen, szomjasan, még jó, hogy itthon, a kalap alatt volt még lóvé.
 
Egyre jobban belemerültem az alkoholizmusba. 32 éven át minden elképzelhető módon pusztítottam magam. Ha a kocsmában láttam egy magányosan üldögélő embert, odaköszörültem magam valahogy a társaságába, beszélgettünk, elkezdett panaszkodni, nálam már kinyílt a bugyelláris, és a vendégem volt. Két évig volt elég a pénz, utána jött a nyomor. 1962 nyarán IZS motorommal totál részegen egy utassal Ásotthalomnál, a Bokor tanya felé egy kanyart nem sikerült se bevenni, se kiegyenesíteni. Agyrázkódásom volt, másfél napig nem tértem magamhoz, a fogsorom kivertem. Kaptam hat hónap felfüggesztettet élet és testi épség veszélyeztetése miatt, és elvették a jogosítványomat 3 évre. Ekkor múltam 21. A jogosítványt gyorsan visszakaptam, mert jó kapcsolatom volt az akkori rendőrkapitánnyal, egy ügyvéd volt az összekötőm. Nem kis pénzeket fizettem ki nekik. Szentesre is jártam szórakozni, ott négyszer vették el a jogosítványomat. Micsoda pénzbe került visszaszerezni! A helyi rend- őrök ismertek, fizettem nekik. A szegediek fogtak meg ittas vezetés miatt, amiért két hónapot kaptam. Hét hónapra ítéltek a korábbi felfüggesztettel összevonva. Ekkor léptem át először a Csillag börtön kapuját, de példás magaviseletem miatt a büntetés egyharmadának letöltése után szabadultam.
 
Egyre mélyebbre süllyedtem. Úgy voltam vele, akárhogy is lesz, de bornak mindig kell lennie, nem tudtam meglenni anélkül. Mindent elkövettem, hogy pénzt szerezzek italra. Az első szabadulásomat követte még tizenkettő, mind vagyon elleni bűncselekmény volt: loptam, csaltam, sikkasztottam. 24 év, 4 hónap, 20 napot töltöttem börtönben, a legszebb éveimet töltöttem rácsok mögött. A rendszerváltással engedélyezték, hogy lelkészek járjanak a börtönbe. Megtértem. Az egyháznak, a hitnek és a papoknak köszönhetem, hogy jó útra tértem. 1992. március 6-án szabadultam utoljára, 1999. december 28-án tettem le a poharat végleg. Június 2-án leszek 78 éves, Kiskunmajsán, a reformátusok által fenntartott nyugdíjasotthonban élek.
 
Számomra átok volt a lottónyeremény. A sok pénz is, amiért nem dolgoztunk meg, lehet méreg, akárcsak az alkohol.
 
Arany T. János
delmagyar.hu