Németországban (a világon egyelőre egyetlenként) a lekötött tőke megtérülési mutatója a 2000-es 12 százalékról 2014-re 30 százalékra növekedett, ami – állítja a Roland Berger tanulmánya – a negyedik ipari forradalom megfelelő kihasználásnak köszönhető. A stratégiai tanácsadó cég szerint Franciaországban ugyanakkor a nemzeti ROCE 20-ról 8 százalékra esett vissza. Az ipari cégek ott évek óta az elöregedő gépektől, a munkahelyek megszűnésétől és a csökkenő profitabilitástól szenvednek, de az ennek javítására szánt 40 milliárd nagyságú eurót helytelenül fektették be.
A pazarlásról, a pénz – például az uniós támogatások – enyhén szólva is rossz hasznosításáról Magyarországon is lehetne beszélni, ami hosszabb távon biztosan jókora gondokat okoz majd. A világ fejlődése, abban a mi elfoglalt helyünk és annak változása több tanulmányt is megérdemelne, de a Roland Berger összeállítása alapján az új ipari forradalom jelenségét is érdemes közelebbről szemügyre venni.
Tőkéből is kevesebb kell majd
Mint arról korábban írtunk, egy uniós jelentéstervezet szerint a jelenleg emberek által végzett munka jelentős részét robotok vehetik át. A mostani tanulmány azonban arról ír, hogy az Ipar4.0-t nem szabad összekeverni az automatizálással. Bár az utóbbi a termelést is hatékonyabbá teszi, azt csak úgy lehet elérni, ha hatalmas tőkét fektetünk bele – mondta el Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi ügyvezetője. Mint hozzátette: a negyedik ipari forradalom a hatékony tőkefelhasználást teszi lehetővé.
A negyedik ipari forradalom vállalati hatásai:
25%-os ROCE növekedés,
közel 7%-os profitabilitásnövekedés,
25%-os növekedés az üzemkihasználás hatékonyságában,
eszközök megtérülésének a növekedése,
a géppark 30%-os csökkenése,
a munkavállalók számának 45%-os csökkenése.
Az okos megoldások, a digitálisan összekapcsolt rendszerek és a működési láncok kevesebb tőkével működtethetőek. Nyugat-Európában így a jelenlegi 18 százalékról 28 százalékra nőhet a tőke megtérülése 2035-re. Megjegyezzük, ez a prognózis önmagában azt jelzi, hogy a cégek zsebre tennék a növekvő hatékonyságból adódó profitot. Miközben a várt átalakulás egészen biztosan keményen kedvezőtlen társadalmi hatásokkal mehet végbe.
A munkanélküliségi mutatók nagy csapdája
A Roland Berger – másokkal együtt - azt hangsúlyozza, hogy a fejlett gyártási technológia újabb szerepeket, feladatokat és munkaköröket teremt. Arról is írnak, hogy „fennáll a munkahelyek csökkenésének veszélye, különösen a kevesebb képzettséget igénylő munkakörök esetében”. Összességében azonban – érvelnek – a 19-20 század fordulójának iparosodása sem hozta a munkanélküliség jelentős növekedését.
Megnéztük, ez valóban így van. Meg mégsem. Időközben ugyanis a hatnapos – rosszabb esetben hétnapos - munkahét ötnapossá vált, a 11-12, helyenként 14 órás munkaidő általánosan 8 órára csökkent, megszűnt a gyermekmunka, amit a közoktatás váltott fel, általánossá vált a fizetett szabadság, a nyugdíjbiztosítás, a munkanélküli segélyrendszerek megteremtése. Generációk nyomora, háborúk, forradalmak, ellenforradalmak, jobb esetben „csak” tömegmozgalmak, sztrájkok, zavargások volt azonban az ára annak, hogy a munka növekvő hatékonyságának eredményeiből a társadalom egésze – köztük a nyugdíjasok – részesüljenek.
Az elmúlt évtizedekben a jövedelmek ismét a tőkejövedelmek javára tolódtak el. A baloldali szimpátiákkal kevéssé vádolható Wall Street Journal hívta fel a figyelmet pár éve egy cikkében, hogy miközben 1980 óta az USA GDP-je megkétszereződött, a munkabérek reálértékben változatlanok maradtak. A jövő kérdése, hogy az új rendszerek elterjedésétől várható viharosan javuló hatékonyságból a társadalom milyen eloszlásban részesül, és egy új egyensúly kialakulásáért az előttünk álló évtizedekben milyen árat fizet.
Lenkei Gábor
azenpenzem.hu
|
|
