Átmentette Tardona néphagyományait

2019.10.22 11:19

Lovas Albert büszke szülőfalujának hagyományaira. Azért dolgozik, hogy mások is megismerjék azokat.

 

„Fonóházunk fehérre van meszelve” címmel jelent meg Lovas Albertnek, nyugalmazott iskolaigazgatónak, a Tardonai Kulturális Egyesület szakmai vezetőjének hiánypótló kötete. A könyv a tardonai fonóházak történetét dolgozza fel, mégpedig egészen különleges módon: egy többórás ­fonóházat forgatókönyv-szerűen ír le, az elhangzó tardonai népdalokat kottával és szöveggel őrzi meg az utókornak, mindezt pedig korabeli és új képekkel és újságcikkekkel fűszerezi.
 
Szimbolikus dátum
 
– A könyvet szeptember hatodikán mutattuk be, és már a dátum, azaz szeptember eleje is szimbolikus az én életemben, mégpedig két okból is: egyrészt idén szeptember elején volt ötven éve, hogy elkezdtem pedagógusi pályafutásom, másrészt pedig bár éppen tíz éve már, hogy nyugdíjas vagyok, a szeptember eleje, a tanévkezdés nekem még mindig kiemelten fontos, még egy évtized után is hallom a becsengetést, ami a gyerekeket hívja az iskolába – mesélte a kötet szerzője.
 
Lovas Albert élete egyébként az iskola és a tanítás mellett a tardonai hagyományok, azon belül pedig a helyi fonóház felelevenítésével, a jövőkornak való átmentés szándékával is összeforrt. Ma már csak történelem, de – mint meséli – középiskolásként gyakran szégyellte „tardonai beszédét”, mely ennek a hagyományegyüttesnek szerves része.
 
 
– Amikor én gyerekként elkerültem Miskolcra, a Földes Ferenc Gimnáziumba, magammal vittem ezt a szép tardonai „-suk, -sük” nyelvjárást. Természetesen hamar elsajátítottam az irodalmi nyelvet, de már a középiskolai évek végén is érlelődött bennem, hogy ez a különleges kincs, aminek én birtokában vagyok, ez egyszer érték lesz. Akkor elhatároztam, hogy minden lehetőséget megragadok, hogy valamilyen formában továbbadjam, őrizzem és átmentsem mindezt a XXI. század emberének, akik így talán tovább adhatják majd a kései utódoknak is – mondta. Ebben a grandiózus a munkában a sors is segítette: 1969-ben tanító lett a tardonai iskolában, ahol már minden adott volt ahhoz, hogy a tardonai néphagyományokat felkarolja. Előbb csak egy kis lelkes csoporttal kezdték el az egykori fonóházak nótáit, táncait gyakorolni, később – már Tardonai Népi Együttes néven – viszont előbb a megyében, később pedig országosan is ismertek lettek. Velük együtt pedig a fonóházműsoruk is hírnévre tett szert.
 
– Ezt 1982-ig végeztük, tényleg nagy sikereket értünk el, később pedig iskolaigazgatóként a gyerekekkel értünk el jó eredményeket, például az országos kulturális szemléken is – tette hozzá.
 
2009-es nyugdíjba vonulásától pedig feleségével, Borikával együtt a Tardonai Kulturális Egyesületben – akik amúgy számtalan más helyi hagyomány mellett az 1848/49-es szabadságharc után néhány hónapig Tardonán és a környező hegyekben rejtőzködött Jókai Mór emlékét is őrzik – folytatták ezt a munkát.
 
– Először csak dalárdákat szerveztünk, később azonban igény mutatkozott a tagok felől arra is, hogy a újból felelevenítsék a fonóházat is. Ez aztán olyan sikeres lett, hogy ma már járjuk a műsorral a megyét. Januárban a rudabányai kultúranapi ünnepségre hívtak meg, de bemutattuk a fonóházat Berentén vagy Nekézsenyben is – hangsúlyozta. Mára pedig Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben is kíváncsiak a különleges műsorukra.
 
 
 
Képek, történetek
 
Lovas Albert azzt mondta, a könyv megírását azért tartotta fontosnak, hogy eredeti célját, a tardonai hagyományok a következő generációknak való átmentését teljeskörűen meg tudja valósítani.
 
– A kötet első részét már 1984-ben lezártam, ekkor készült a fonóház forgatókönyve a fonetikus leírással, népdalokkal, kottákkal és az előszó is, melyben az olvasóknak is elmagyarázom, hogyan kötődöm Tardonához és a helyi hagyományokhoz. A könyv folytatásában már a jelenlegi fonóház-előadásról írok, illetve az új előadásokról készült képeket mutatom meg az olvasóknak, természetesen képaláírásokban megmagyarázva, hogy mit is látunk. Emellett az Észak-Magyarország korabeli és közelmúltban rólunk megjelent írásait is csatoltuk a kötetbe, mivel büszkék vagyunk rá, hogy a megyei sajtó folyamatosan érdeklődött a tardonai hagyományok iránt – mondta.
 
boon.hu