Az életben legnagyobb segítőtársunk a humor” – Ványa bácsi a Miskolci Nemzeti Színházban

2015.09.26 08:38

Csehov egyik legismertebb és egyik legjobb színműve 1897-ben jelent meg Ványa bácsi – Jelenetek a falusi életből címmel. Magyarországon először 1920-ban, a Vígszínházban mutatták be a kor híres színészeinek szereplésével, többek között Varsányi Irénnel és Gombaszögi Fridával. A közkedvelt drámát a világ különböző színházaiban rendszeresen műsorra tűzik és októberben a Miskolci Nemzeti Színházban is bemutatásra kerül Szőcs Artur rendhagyó rendezésében, különleges szereposztással.

Szőcs Artur elárulta, még rendező szakon kellett színpadra állítania először a darab harmadik felvonását, a mostani előadás tulajdonképpen akkori koncepciójának folytatása, kibontása: a szereplőket fiatal színészek alakítják, a történet pedig a ’60-as, ’70-es években játszódik. – Minden jó színdarabról elmondható, hogy időtlen, mert mindig ugyanazokon nevetünk, ugyanazokon sírunk.

Számomra fontos volt, hogy a mai világ Ványa bácsiját mutassam meg. Egy olyan Ványát, aki ma a húsz-harminc éves fiatalok közül kerül ki – tette hozzá. – Különleges számomra ez a darab, többek között azért, mert már az egyetemen megfogott, és azóta is velem élt minden pillanatban.

Ez nem olyan darab, amit el tudok engedni, ha túl leszünk az előadásokon. Ez egy olyan mű, amit szeretnék még elővenni, talán húsz év múlva, és az akkori gondolkodásommal újra megrendezni, hiszen azt szokták mondani, hogy minél idősebb az ember, annál bölcsebb.

Nagyon sok rendező még a próbákon sem mer hozzányúlni az eredeti Csehov drámákhoz. – Mindannyiunk lelke egyfajta különös tisztelettel adózik ezeknek a műveknek. A csapattal mi azonban most bátrabbak voltunk – meséli a rendező. – Meggyőződésem, hogy az életben a legnagyobb segítségünk, mankónk a humor. Ezért alapvetően a humorforrásokból indultunk ki az előadásban, amit erőltetni sem kellett, hiszen Csehov fantasztikusan megírta a darabot. És abban bízunk, hogy bár a néző végig nevet az előadáson, a végén mégis mindenki elgondolkodik majd, hiszen tragikus sorsokat ismerhetünk meg és mindez akár velünk is megtörténhet.

Czakó Juliannának régi vágya volt eljátszani Jelena Andrejevna szerepét.

– Ez a kedvenc Csehov-darabom, ezért nagyon szerettem volna ezt a szerepet, csak azt gondoltam, később talál majd meg. De mivel Jelena huszonhét éves, éppen korban vagyok – mondta a színésznő. Az előadás egyik különlegessége, hogy a negyven, ötven, hatvan éves szereplőket fiatal színészek alakítják.  – Azt gondolom, hogy ha szétnézünk az utcán, rengeteg harminc éves Ványa bácsit látunk, hiszen ma már ennyi idősen is szembesülnek az emberek azokkal a problémakörökkel, amelyekkel csak évtizedek múlva kéne. Sajnos a mi generációnkra nagyon jellemző ez a fajta fásultság, hogy akár huszonévesen teljesen kiéghet valaki, és semmi nincs, ami motiválja – tette hozzá.

– Ez egy különleges darab, hiszen a mókás helyzetekben súlyos gondolatok rejlenek. Nincsenek untató közhelyek, és azt hiszem, ha valaki megnézi ezt az előadást, sokáig nem tud majd visszatérni a való életbe. Talán nem túlzás azt mondani, hogy aki beül a Ványa bácsira, újra rájön, hogy miért szereti a színházat – hangsúlyozta Czakó Julianna.

minap.hu