Az idősödés sokaknak nem lesz sikertörténet

2021.04.15 07:30

Kemény, de alacsonyabb hozzáadott értékű munka után, rosszabb egészségi állapottal tudják majd csak elérni a nyugdíjkorhatárt.

illusztráció

 

Az idősödő társadalom problémáinak enyhítésére, például a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára válaszul a magyar kormány a születendő gyermekek számának növelésére fordítja energiáit, ám ennél sokkal hatékonyabb eszközei is lennének – véli Gál Róbert Iván társadalomkutató, és Medgyesi Márton, közgazdász-szociológus, akik az Eötvös Károly Intézet által szervezett szerdai konferencián beszéltek a problémáról. A magyar társadalom öregedése miatt várhatóan jelentősen nőni fognak az állam egészségügyi és gondozási kiadásai, de szerintük ezekre a kihívásokra nem rövidtávú politikai érdekek szerint kell felkészülni. A sikeres felkészülés nem csak az idősgondozási, egészségügyi és nyugdíjrendszer működésének anyagi fenntarthatóságát jelenti, hanem egyúttal elérhetőbb a hosszabb, egyben egészségesebb időskor is.
 
Gál Róbert István szerint a felkészülésben nem állunk jól: miközben fokozatosan emelni kényszerült az állam a nyugdíjkorhatárt, annak ütemével nem egyformán nőtt a nyugdíjba lépés után várható hátralévő élettartama az embereknek, végeredményben kevesebbet élhetnek a most nyugdíjba lépők nyugdíjasként, mint 10-20 éve. A korhatáremelés következménye, hogy tovább marad az idősödő korosztály a munkaerőpiacon, ezért egy ideig nem nőtt az eltartandók száma.
 
– Az idősödés sokaknak nem lesz sikertörténet – fogalmazott a hamarosan nyugdíjba lépő korosztályról Gál. Sokan kemény, de alacsonyabb hozzáadott értékű munka után, rosszabb egészségi állapottal tudják majd csak elérni a nyugdíjkorhatárt, miközben a jobb helyzetben lévő csoportok akár a korhatár elérése előtt is előteremthetik az időskori életük feltételeit, ez a szórás pedig növekedhet.
 
Gál azonban jelentős változásra számít hosszabb távon, megváltoznak az életszakaszok: nőni fog az egészségben eltölthető évek száma, ezért lehetőség lesz a nyugdíjkorhatár emelésére is. Gál szerint minden emberi tőkeberuházás, mint például az iskolázottság szintjének emelése segíti az egészségesebb és hosszabb élet elérését. A képzettebb emberek magasabb értéket állítanak elő, ezért többet is fizetnek be a társadalombiztosításba, ugyanakkor egészségesebben is élnek, ami növeli a várható élettartamot és a munkaképesség idejét is, tehát egyértelmű, mire érdemes energiát fordítania a kormányoknak. Ezek már zajló folyamatok, de a további javuláshoz nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség Gál szerint, és sürgető lenne cselekedni.
 
Medgyesi Márton szerint bár az öregedés üteme „rémisztő képet fest” az időskori ellátás finanszírozhatóságáról, de vannak mérséklő tényezők is: az emberek egyre egészségesebb élete miatt az időskor végére, jellemzően csak az életük utolsó öt évére koncentrálódnak az állam egészségügyi kiadásai. A költségnövekedés ugyanakkor elkerülhetetlen lesz az ellátási technológiák fejlődése miatt is, de azért is, mert az időskori ellátásban az EU átlagához képesti lemaradásunkban is felzárkózás várható, ami több ellátottat eredményez. Ezen költségek fedezetét egy jobban képzett, egészségesebb társadalom tudja előteremteni, még ha kisebb is lesz az arányuk a társadalomban.
 
Unyatyinszki György 
nepazava.hu