Biszku-ügy: pocsék munkát végzett az igazságszolgáltatás

2015.06.07 06:31

Egy brutális diktatúra kegyetlen vezetőjének elítéléséhez is magas színvonalú szakmai munkára van szükség: talán ez a tanulsága a Biszku Béla elleni per másodfokú ítéletének. A Hetek cikke.

Három év elteltével ismét a nulla pontra jutott a többek között háborús bűntett vádjával bíróság elé állított Biszku Béla ügye, miután a Fővárosi Ítélőtábla hétfőn hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. A 94 éves Biszku tolószékben, fején óriási fülhallgatóval ülte végig az ítélethirdetést, ami számára a szabadságot jelenti, hiszen az első fokon tavaly kiszabott öt és fél év börtönbüntetés megkezdése helyett új eljárásban kell tárgyalni ügyét. Hogy az új eljárás mikor indul el, nem ismert. A gyér érdeklődést kiváltó hétfői ítélethirdetést a jelen lévő Novák Előd bekiabálásokkal zavarta meg: „Egyetlen napot sem fog ülni a börtönben ez a tömeggyilkos, a történelmi felelősség most már a bíróságot is terheli” – szakította félbe a bírót a Jobbik alelnöke, míg végül kiküldték a teremből.

Biszku Béla az MSZMP 1956-os átszervezése után Kádár János bizalmi embere lett, 1957 májusától 1961 szeptemberéig belügyminiszter volt. 1962-ben a Központi Bizottság titkáraként tevékenykedett, de a Kádár és közte kialakult konfliktusok miatt fokozatosan kiszorult a hatalomból, annak ellenére, hogy Moszkva támogatását élvezte. 1978-ban nyugdíjazták, 1989 óta visszavonultan él rózsadombi lakásában. 240 ezer forint nyugdíjat kap.

Biszkut 2011 januárjában vádolta meg az ügyészség, végül 2014 márciusában, a parlamenti választások előtt kezdődött meg elsőfokú pere. Az egykori kommunista vezetőt három vádpont miatt állították bíróság elé:

    1. Lőszerrel való visszaélés.

    2. A nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűnei nyilvános tagadásának bűntette.

    3. Háborús bűntettek.

Ez utóbbiban egyrészt az 1956-os salgótarjáni sortűz felbujtójaként helyezte vád alá az ügyészség, másrészt azzal vádolták, hogy egy 1957-es, karhatalmisták által elkövetett hatósági bántalmazás kivizsgálása során hátráltatta az igazságszolgáltatást.

Gyalázatos ügyészi munka és elsőfokú ítélet

A tavaly májusi elsőfokú ítélet a vádhatóság álláspontjával megegyezően minden pontban bűnösnek mondta ki Biszkut. Ehhez képest a hétfői másodfokú ítélet szóbeli indoklásában a bíró kijelentette: az elsőfokú ítélet alkalmatlan az érdemi felülbírálatra.

Ez a mondat lesújtó bizonyítványt állít ki mind az ügyészség, mind az elsőfokú bíróság munkájáról –, mondta a Heteknek Magyar Gábor, Biszku ügyvédje. De ugyanezt a véleményt fogalmazta meg egy jogász végzettségű vezető fideszes politikus is a lapnak: ha a kiemelt és soron kívüli Biszku-ügyet így kezelték, vajon mi folyhat az átlagos ügyeknél?

Hasonlóan vélekedett az ATV-nek adott interjújában Gellért Ádám nemzetközi jogász is, aki egyrészt végigkövette Biszku ügyét, másrészt Gulyás Gergely fideszes alelnök munkatársaként 2011-ben ő dolgozta ki az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló törvényjavaslatot, amit lex Biszkuként emlegetnek.

Gellért 2011-ben azt nyilatkozta, hogy Biszku Béla esetében egy büntetőeljárás során számos dokumentummal alá lehetne támasztani, hogy az egykori belügyminisztert felelősség terheli az 1956 utáni megtorlások levezényléséért. A hétfői ítélethirdetés után viszont azt mondta, a vádirat olyan alacsony színvonalú volt, hogy az alapján Biszkut fel kellett volna menteni. (Az, hogy nem felmentő ítélet született, hanem új eljárás jön, azt jelzi, hogy a másodfokú bíróság lát esélyt a vádak bizonyítására.)

Gellért azt is megjegyezte, hogy a bíróságnak már az előkészítő szakaszban jeleznie kellett volna az ügyészség felé, hogy további bizonyítékokra lenne szükség. Magyar Gábor ezt úgy fogalmazta meg, hogy a másodfokú ítélet olyan, mint amikor a témavezető tanár azt mondja a szakdolgozatot beadó diáknak, hogy menjen haza, gyűjtsön további anyagot, és dolgozzon még.  

A Biszku-ügy kezelését tehát a perben „érdekelt” „mindkét oldal” rendkívül alacsony színvonalúnak ítélte, és abban is egyetértés mutatkozik, hogy a „jogászkodásig”, az érvek és ellenérvek érdemi ütköztetéséig ezúttal el sem juthatott a másodfokú bíróság.  

A vádpontok

    1. Lőszerrel való visszaélés.

A lex Biszku néven is emlegetett jogszabály hatályba lépése után, 2012 februárjában a Jobbik másodszor is feljelentette a legfőbb ügyésznél Biszku Bélát az 1956-os forradalmat követő megtorlásokban vállalt szerepe miatt, felbujtóként szándékos emberölés, súlyos testi sértés, kényszervallatás és jogellenes fogva tartás, elkövetőként pedig bűnpártolás, hűtlenség és hazaárulás gyanúja miatt. A Fővárosi Főügyészség március elején indította el a nyomozást, melynek során 2012 szeptemberében a Biszkunál tartott házkutatás során 11 darab vadásztöltényt találtak. A vádhatóság szerint ez lőszerrel való visszaélés. Azt ugyanakkor nem vizsgálták, hogy a lőszer Biszkué-e (a férfi azt mondta, hogy a fiáé), és azt sem tartották fontosnak bizonyítani, hogy Biszkunak milyen szándéka volt a lőszerekkel, illetve volt-e velük bármilyen szándéka. A másodfokú bíróság e két hiba miatt elmeszelte a vádpontot.

    2. A nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűnei nyilvános tagadásának bűntette.

Erről a vádpontról a hétfői ítélethirdetés szóbeli indoklásában nem esett szó, így nem tudható, mi volt a bíróság kifogása. Magyar Gábor védő szerint eleve nem kellett volna összevonni ezt az ügyet a háborús bűntettekkel, ám ha már így történt, a nem bizonyított háborús bűntettekkel együtt ez is „ment a levesbe”. De mi is történt?  

2010-ben két újságíró lépre csalta Biszkut: bizalmába férkőzve interjúkat készítettek vele arra hivatkozva, hogy ők is Biszku falujából származnak. Az így elkészült Bűn és büntetlenség című dokumentumfilm bemutatása után Biszkut meghívták egy tévéműsorba, ahol többek között azt mondta: az 1956 utáni megtorló ítéleteket szuverén bíróság hozta, azok szerinte nem koncepciós ítéletek voltak. Az eseményeket továbbra is ellenforradalomnak tartja, és nincs oka bocsánatot kérni. Biszku mondatai miatt 2010 augusztusában a jobbikos Szilágyi György feljelentést tett.

Magyar szerint egyébként itt védence véleményéről van szó, tehát nehéz lenne kommunista bűnök tagadásával elítélni.

    3. Háborús bűntettek.

Salgótarjánban 1956. december 8-án körülbelül négyezren tüntettek a Vásártéren a letartóztatott forradalmárok kiszabadításáért, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre a megyeháza tetejéről. A halálos áldozatok számát pontosan nem tudjuk, becslések szerint elérte a 130-at. Biszkuval kapcsolatban azt kellett volna bizonyítani, hogy ő volt a felbujtó. Az ügyben 1994-ben már zajlott egy bírósági per, így az ügyészségnek tudnia kellett volna, hogy az 1956. december 8-án a salgótarjáni rendőrség épületében tartózkodó Házi Sándor és Ladvánszky Károly az ORFK-tól, illetve a Belügyminisztériumtól kértek segítséget telefonon a növekvő tömeget látva, ám mindkettőjüknek azt mondták: tegyenek belátásuk szerint. (Biszku pedig csak 1957-től lett belügyminiszter.)

Mint ahogy azt is tudnia kellett volna az ügyészségnek, hogy Biszku 1994-ben azt vallotta: nem volt szerepe a sortűzben. Vagyis újabb tanúkat kellett volna felkutatni, hogy cáfolják meg állítását, ez azonban nem történt meg. Talán erre utalt a másodfokú bíró, amikor azt mondta: „korábbi nyomozati iratok beszerzése nem kutatómunka”.

Tisztáznia kellett volna az ügyészségnek, hogy a „karhatalmisták” milyen alárendeltségi viszonyban tevékenykedtek, illetve azt is, hogy ebben az esetben katonai, belügyi vagy pufajkás karhatalmistákról volt szó, mivel mind a három egység más-más függelmi rendszerben működött. Azt is bizonyítani kellett volna, vagy legalább megpróbálni, hogy a megszálló szovjet csapatokat utasíthatták magyar részről. Az az ügyészi érv, hogy Biszku Béla bizonyos kijelentései „ideológiai tűzparancsként” értelmezhetők, a konkrét ügyben semmit nem ért.   

A háborús bűntett másik, bizonyítandó vádpontja az volt, hogy Biszku bűnpártolással követett el háborús bűntettet, amikor belügyminiszterként eltussolt egy 1957-es ügyet: karhatalmisták megvertek négy kutatót Martonvásárban, ám az ezzel kapcsolatos dokumentumok Biszkura hivatkozva nem a rendőrséghez, hanem az irattárba – azaz elfektetésre – kerültek. Azonban az iratokon nem Biszku saját utasítása szerepel, másrészt háborús bűntettet háborús helyzetben lehet elkövetni, ám 1957-ben Magyarországon ez nem állt fenn.  

Az alacsony színvonalú szakmai munka miatt három év fölöslegesen telt el, ugyanakkor Biszku ellen nyomoznak az 1956 utáni perekbe történt beavatkozás gyanújával is, és ebben az ügyben is bármikor megtörténhet a meggyanúsítás.

hetek.hu