Bod Péter Ákos: számolni kell azzal, hogy jövőre minden többe fog kerülni

2021.11.06 16:38

„Jövőre lesz ugyan áremelkedés, de azért nem kell pánikba esni. Inkább az, aki a családi költségvetést készíti, készüljön fel az árváltozásra és számoljon azzal, hogy minden többe fog kerülni.” Ezt Bod Péter Ákos közgazdász nyilatkozta a Hírklikknek. Az MNB korábbi elnöke arról is beszélt, hogy milyen tényezők hajtják fölfelé a magyar inflációt. Például az, hogy a kormány mennyi pénzt zúdít a gazdaságba válságkezelésre, vagy mennyire adósodnak el a polgárok, cégek, önkormányzatok. Magyarország ebben sajnálatos módon élen jár, mert azt az eladósodási folyamatot, amit 2020 indokolt, a magyar kormány ugyanolyan erővel folytatta 2021-ben.

 
– Infláció – ez még a laikusok számára is érthető, és elég ijesztő dolog. Mi a helyzet Magyarországon?
 
– A magyar infláció már régóta emelkedik, bár kezdetben még szelídnek látszott. A 2020-as járvány miatti leállás még egy kicsit meg is fogta az emelkedő trendet, de már lehetett látni, hogy mind a saját múltunkhoz képest, mind pedig az összehasonlítható európai országokhoz képest egyre romlik a helyzet. Röviden szólva, az infláció megint növekszik.
 
– Mi ennek az oka?
 
– Több ok is van. Az egyik – ez most általánosnak mondható Európában, sőt a világban –, hogy „rátesz” arra, ami korábban volt. Ezért azokban az országokban, ahol korábban nem volt infláció, vagy még akár árcsökkenésről, deflációról is beszélhetünk, ott most lényegesen jobb a helyzet, mint nálunk. Viszont Magyarországon, vagy például Lengyelországban, Romániában már a járvány előtt is volt érezhető pénzromlás. Ezért ezekben az országokban, hozzánk hasonlóan, sokkal rosszabb a helyzet, mint az Európai Unió más államaiban.
 
– Van még más ok is?
 
– Van. Például a másik közös ok az, hogy bizonyos hiányok felerősödtek. Persze egy piacgazdaságban mindig előfordul valamilyen hiány. Most sokat cikkeznek arról, hogy nincs elég chip, integrált áramkör az elektronizált termékekhez, és ezek iránt nagyon megnőtt a kereslet. A kínálat viszont egy kicsit merev, mert amíg be nem lép egy új chipgyártó, amíg nem nő meg a termelés, addig kevés van belőle, és azt a kevesebbet drágábban adják. Pontosabban ráígérnek azok, akiknek nagyon kell. Ez persze bekerül mind az autók, mind az elektronikai cikkek árába, akkor is, ha nincsen más árnövelő tényező.
 
– Mi a magyar infláció sajátossága?
 
- Elsősorban a gyenge forint. Ha megnézzük, hogy a fogyasztói árindex miből tevődik össze, akkor kiderül, hogy most valójában nem is az élelmiszerárak növekedése hajtja az inflációt, mint tavaly ilyenkor. Bár az élelmiszerek ára is emelkedik, de elkezdtek drágulni a tartós fogyasztási cikkek is. Pedig ezek korábban általában visszafogták az átlagár-növekedést. Nem nőtt az áruk, vagy ha igen, akkor az azért volt, mert vagy magasabb minőséget, vagy jobb szolgáltatásokat kínáltak. Például megjelent egy új telefon, ami „többet tudott”, mint a korábbiak. Vagy piacra dobtak egy új számítógépet, ami gyorsabb és nagyobb kapacitású volt, mint az elődje. Így az új termékek értelemszerűen többe is kerültek. Most viszont minőségjavulás, vagy képességnövekedés nélkül is emelkedik ezeknek a cikkeknek az ára.
 
– Miért?
 
- Mert korábban, a koronavírus-válság előtt, 330 forintot kellett adni egy euróért, most meg 360-at. Ez már akkora különbség, amit megéreznek azok, akik import termékeket vásárolnak. Márpedig kivétel nélkül mindenki vesz valamilyen importált árut. Ez különösen sújtja azokat az országokat, ahol nem euró a fizetőeszköz. A magyaroknak, lengyeleknek, románoknak saját valutájuk van, és nem eurójuk. Amelyik országnak gyengébb a pénze, az jobban ki van téve az inflációnak. És ehhez jönnek még az egyéb okok, amikről már korábban beszéltem, például az eladósodás. Miközben a magyar kormány azzal dicsekszik, hogy igen jó a gazdasági növekedés, tovább önti a gazdaságba a pénzt, amivel aztán fokozza az inflációt. Ha tényleg olyan jó a gazdasági növekedés, akkor, miért kell még a „taposni a gázpedált”? Ez komoly ellentmondás!
 
– Az inflációt a munkaerőhiány is növelheti?
 
– Ez érdekes dolog, mert miközben munkaerőhiányról beszélünk, mellette munkanélküliség is van. Ez úgy tűnik, világjelenség. A statisztika gyakran azért megtévesztő, mert sok esetben az emberek nem vesztik el a munkájukat, hanem például nyolcról hat órára csökken a foglalkoztatottságuk. A statisztika szerint nem váltak munkanélkülivé, pedig a jövedelmük jelentősen csökkent. Ugyanakkor bizonyos szakmákban valóban egészen meghökkentő mértékű a munkaerőhiány. Ebből az is adódik, hogy elég erőteljes a bérköltség növekedése. Ez például a szolgáltatások áraiban már látszik is. Vagyis a magyar inflációt növeli az élelmiszer árak emelkedése, az iparcikkek drágulása, és szolgáltatások árának növekedése is.
 
– Mi az, ami nem hajtja?
 
– Ami éppenséggel fékezhetné az inflációt, az sincs rendben. Ez a lakossági energia hatósági ára. Rezsicsökkentés címén, lényegében állami árszabályozást vezettek be. Az energiaárak emelkedését a vállalkozásokkal fizettetik meg, azok viszont beépítik az áraikba a növekvő energia-költségeiket. Ezzel viszont tovább nő az infláció. Az az 5,5 százalékos áremelkedés, amit most szeptemberben mértek, az egy évvel ezelőttihez képest nagyon ijesztő. Viszont még drámaibb az ipari árindexek emelkedése, mert azok már két számjegyűek. Vagyis, ha a cégek termelési költségei nőnek, akkor az előbb-utóbb meg fog jelenni a fogyasztói árakban is. 
 
– A benzin ára például már így is a fellegekben van.
 
– A benzin az energiaárnak az a része, ami látszik. De a másik része nem látszik, mert az államilag szabályozott, ott pedig nyilvánvaló, ha az állam visszafogja, belső szubvenciók fognak fellépni.
 
– Vagyis a cégek nem tudnak karbantartani, felújítani?
 
– Olyat is látunk, hogy bizonyos termelés leáll, mert a cég attól tart, nem tudja átvinni az értékesítési árakba az energiaköltséget. Például egy műanyaggyár, amelyik nagyon sok energiát fogyaszt, vagy brutálisan megemeli az értékesítési árát, vagy leállítja azt a termékét, amihez sok energia kell. Mind a kettő problémát okoz, és a következőkben pedig az átkerül a fogyasztási cikkbe. Mert mégis csak kell műanyag, kell csomagolóanyag – miközben drágul a cellulóz, drágul az energia – akkor nincs mit csinálni, ezek a következő időszakban bekerülnek a fogyasztói árindexbe.
 
– Magyarul az emberek számolhatnak azzal, hogy mindennek tovább emelkedik az ára.
 
– Számolnak is. Az inflációs várakozások világszerte növekednek. És az a furcsa helyzet, hogy a nagy jegybankok – amelyeknek aggódniuk kellene emiatt –, most nem ijesztgetik a politikusokat és a közvéleményt, hogy „tessék valamit csinálni”. Sokkal inkább csitítgatják, nyugtatgatják őket azzal, hogy most van egy korrekció fölfelé, de ezt nem kell kivetíteni a jövőre. Vagyis egy nagy áremelés után nem jön még egy nagyobb áremelés, mert magasabb árszinten megint belépnek azok az olajtermelők, egyéb energia-előállítók, akik eddig a nyomott árak mellett visszafogták a termelést. Röviden: arra lehet számítani, hogy a piaci korrekció beindul. Ha most, vagy 2022-ben van is chiphiány, utána már nem lesz. Ha nincs elég rakodómunkás, akkor vagy jobban megfizetik, és akkor lesz, vagy felgyorsul a raktár-modernizáció, és automata ki- és berakodó technológiákat alkalmaznak. Hogy ez ’22-ben már visszanyomja-e az árnövekedést, azt nincs ember, aki meg tudná mondani.
 
– A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa október 19-i ülésén tovább emelte a jegybanki alapkamatot, mert szerintük elkerülhetetlen a szigorítás folytatása. De elég-e az infláció lassításához, netán a megállításához az MNB egy-egy ilyen lépése?
 
– Az bizonyos, hogy az alapkamat már nagyon régóta elszakadt a realitásoktól. Mert az emelés után is, ha hozzámérjük a fogyasztói árindexhez, pláne az ipari árindexekhez, akkor ez a kamatszint még mindig nagyon alacsony. Ez azért is feltűnő, mert közben a hasonló helyzetű lengyel, cseh, svéd jegybankok már korábban emeltek kamatot. Ezáltal még különösebb a magyar kamatszint lemaradása. Ebből az következik, hogy nyilván nem lehet nem emelni, aztán majd a jegybank tanácsa a maga bölcsességében eldönti, hogy milyen időközönként, milyen mértékben teszi. Ugyanakkor hozzáteszem, ha az inflációt a hiány okozza, tehát, nincsen például elég alumínium, chip, konténer, akkor azon a kamatemelés nem sokat javít. Nem ront, de nem is javít. A kamatemelésnek akkor van hatása, hogyha a túl nagy kereslet hajtja fel az árakat. Ezt a keresletet egy kicsit megfékezi, és a megtakarítást kicsit vonzóbbá teszi. Ez logikus is lenne, ha közben a magyar kormány – a szemét a választásra függesztve – nem nyomná tovább a gázt – még adok kedvezményt, még kiterjesztjük azt, még valakinek megígérünk valamit –, és ezáltal tovább pumpálja a pénzt a gazdaságba. A Nemzeti Bank szűkítgetheti a pénzmennyiséget azáltal, hogy próbálja kicsit megsegíteni a forgalomban levő pénz megtakarítását, de ez a hétfejű sárkánynak az a feje, amelyik azt mondja, hogy nyugi, a másik hat meg okádja a tüzet. Ezért is nehéz bármit mondani a magyar gazdaságpolitikáról, ami nem ellentmondásos. Azt mondják, hogy stabilizáló, de nem, mert közben nyomják a gázt, hogy élénkülő, ahhoz képest a kamat megy fölfele. Az látszik, hogy a magyar gazdaság elbizonytalanodott, és karakter nélküli.
 
– És akkor mivel tudjuk megnyugtatni az embereket? 2022-ig kell kibírni, aztán jobb lesz?
 
– Amikor legutóbb, egy hónapja, az eladósodásról beszéltünk, akkor már látszódtak a sötét felhők. Az látszik, hogy ez az árnövekedés nem fog elmúlni. Persze, élethelyzettől függ, hogy ki mennyit érez meg belőle. Az átlagos infláció most 5.5 százalék. De ez az átlag. Ha valaki úgy fogja érezni, 8-9 százalék, elképzelhető, hogy nem érzi majd rosszul. Nem kell pánikba esni, de föl kell készülni az árváltozásra.
 
Millei Ilona
hirklikk.hu