Brutális gyilkosság Miskolcon III. - Szörnyűség a közelünkben

2015.01.13 22:10

Mint arről beszámoltunk: szombaton holtan találtak egy 66 éves férfit a házában. A rendőrség nyomoz, a részletekről hallgat.

Nagy hallgatás van az utcában is – mondja Sándor, aki a meggyilkolt ember házától mintegy százötven méterre lakik Miskolcon, az Avasalján. Ha nem mondaná, magunk is megállapítottuk volna.

A szemközt lakó idős asszony a tévéseknek az előbb színesen elmesélte, mi hogyan történt, megerősítette azt is, hogy több késszúrással végeztek a szomszédjával, aztán meggondolja magát, s a nevét, az arcát és a mondatainak közlését is visszavonja. Egy másik szomszédasszony a kaputelefonon át közli: épp csak köszönő viszonyban volt az áldozattal, nem tud semmit, s fél is, nem beszél, értsük meg, ő egy védtelen öregasszony.
Nem lesz ennek jó vége…

Sándor – mintegy 150 méterre lakik a tett színhelyétől – ugyan kijelenti: ő nem félős alkat, ha megtámadnák, védekezne, már ameddig bírna, de azért a teljes nevét ő sem adja.

– Engem is kihallgattak a nyomozók, be kellett mennem a rendőrségre, elmondtam, amit tudtam. Egy másik embertől, akinek az ujjlenyomatait megtalálták a házban, de aki csak régebben járt Rudinál, vásárlás céljából, hallottam, hogy egy alacsony, zömök ember képét rögzítették a kamerák, tisztán kivehető, hiszen szombaton fényes nappal történt a gyilkosság. A gyilkos a kertek fele menekülhetett, egyik a másikat éri, az alsóbb utca felé, ahol az ÁNTSZ is van, nyilván azért volt ott is lezárva az út. Rudival nem lehetett nehéz dolga, ő is alacsony, de ő törékeny alkatú ember volt, jó, ha megvolt 50 kiló. Én, mondjuk sosem mentem be hozzá, de gyakran beszélgettünk, mondhatni baráti viszonyban voltunk. Az egyik ok, amiért nem mentem be hozzá, hogy korábban volt egy kis hamis kutyája, egy ideje nem él, és mikor a gazdája nyitotta az ajtót, már szaladt is nekem. A másik ok az volt, hogy nem szerettem, hogy Rudi olyan embereket engedett be magához, akikkel én nem szívesen találkoztam volna ott. A háztartási gépek miatt mentek, amiket szerelt és árult is: fűnyírót, fűrészt, keverőtárcsás mosógépet… Valahogy éreztem, nem lesz ennek jó vége, hogy beenged magához boldog-boldogtalant, figyelmeztettem is rá. Hát, most megtörtént! Azt gondolhatták, hogy ha eladással is foglalkozik, akkor pénze is van. Milyen jól tettem, hogy nem mentem be, most én is mosakodhatnék, ha meglelik az ujjlenyomatomat!

Az áldozat kis háza körüli portát magas, zöldre mázolt kapu védi a kíváncsi tekintetektől, épp csak a felső, lécekkel tagolt osztás résein látni be valamelyest. Bentről kalapácsolás hallatszik. A szomszédok tudni vélik: az áldozat gyermekei vannak odabenn. Meglehet, a nyílászárókat deszkázzák be.
Nagyon rendes ember volt

Egy fiatal pár közeledik, gyermekkocsit tolva. Megkérdezzük, errefelé laknak-e, hallották-e mi történt.

– Mi feljebb lakunk, hallottuk is, hiszen még tegnap este is itt voltak a rendőrök, el volt kordonozva a környék  – mondja az ifjú anya, nagy karikákkal a fülében. Elárulja, ő egy ideje, amióta azt hallotta, hogy egy nőt megerőszakoltak a közelben, nem mer egyedül hazajönni, munka után a testvére szokott elé jönni.

Megszólítunk egy másik arra járót. Kölcsönösen bemutatkozunk, le is fotózhatjuk (később futva keres bennünket, a fotóját és a nevét mégse közöljük). Ő is az utcában lakik, szombaton szinte az elsők között értesült a tragédiáról, mert bár az áldozatról csak azt tudja, hogy nagyon rendes ember volt, s látásból ismerte, a szemközti szomszédasszony, akivel tartják a kapcsolatot, rögtön szólt neki, hogy mi történt. Úgy mondta, a fia szaladt hozzá, hogy jöjjön, mert nagy a baj, apát agyonverték.

– Azóta teljes kivilágítás mellett töltjük az éjszakákat, nagyon rossz érzés, főleg, míg el nem kapják a gyilkost –mondja. Ráadásul most náluk van a kis unokájuk is, aki elől persze titkolják a történteket.

– Pedig a házunk is körben be van kamerázva, a tragédia körüli időszak felvételeit el is kérte a rendőrség. Mi is megnéztük, de azokon nincs rögzítve semmi különös – szögezi le. Hozzáteszi: rágondolni is rossz, hogy ilyen megtörténhetett, s hogy a gyilkos most bárhol lehet, menekülésében pedig biztos bármire képes.

– Az ember tudja, hogy történnek ilyen szörnyűségek, de mégis más, ha valahol távol, mintha a közelünkben…

 

eszak.hu
Szalóczi Katalin