Csak elsőre hangzik jól, hogy az „átlagos fogyasztásig” marad a rezsicsökkentés

2022.07.14 09:57

Emlékeznek még a választási kampányra, amikor a Fidesz kommunikációja szerint még Gyurcsány és a miniferi fenték ordas fogaikat a magyarok rezsijére, amit a jó Fidesz minden áron meg akart védeni a veszedelemtől? Puff neki. A szerdai kormányinfón maga Gulyás Gergely jelentette be, hogy augusztustól, vagyis alig három hét múlva már csak az átlagos magyar háztartás fogyasztásáig tartják fenn a rezsicsökkentett gáz- és áramárat.

 
A rezsicsökkentés, bár kétségtelenül Orbán Viktor 12 éves kormányzásának még a migránsozáshoz képest is legsikeresebb politikai terméke, fenntarthatatlan.
 
Fenntarthatatlansága idén nyáron solymári házak csapjaiban mutatkozott meg, ahol az agglomerációs fejlesztések fejetlensége mellett nagyban hozzájárult a vízhiányhoz, hogy az évek óta piaci ár alatt szolgáltató szolgáltatók képtelenek voltak hálózatfejlesztésben lépést tartani a dinamikusan növekvő lakosság dinamikusan növekvő fogyasztásával. De megmutatkozott a Pest megyei szeméthalmokban is.
 
Idén télen pedig jöhetnek a százezres gázszámlák. Mert bár Gulyás miniszter - ha egyáltalán adhatunk a szavára egy miniszternek, aki egy most kedden elfogadott adómódosításról a megelőző csütörtökön még semmi konkrétumot nem árult el, mondván nincs kész semmilyen tervezet - azt állította, hogy az átlagos magyar háztartás fogyasztásáig fenntartják a csökkentett energiaárakat, az ördög a részletekben rejlik.
 
Mert mi az átlag?
 
Gulyás miniszter szavai alapján a kormány a havi átlagos fogyasztást az éves fogyasztásból vezeti le, magyarán átlagos fogyasztásnak havi 210 kW/h áramot és 144 köbméter gázfogyasztást vesznek alapul. Ez nagyon életszerű gondolat, ki ne fűtött volna be júniusban a 35 fokos kánikulában, vagy kapcsolta be a légkondit a februári fagyok idején, csak hogy egyenletes szinten tartsa áram- és gázfogyasztását. Hogy azt a problémát már ne is említsük, hogy a fogyasztók egy jelentős hányada a gázszámláját általányrendszerben fizeti, vagyis az előző évi fogyasztása alapján megállapított összeget fizet havonta. Gulyás miniszter szerint ők augusztustól kezdve az év 12 hónapjára elosztva fizetik a piaci árat is az átlag feletti fogyasztásuk után.
 
Apróbb probléma Gulyás miniszter elképzelésével, hogy az általányos fizetés nem így működik. Az általányt fizetők évente, az éves leolvasásnál számolnak el a szolgáltatóval, és amennyiben az előző évihez képest nőtt a fogyasztásuk, a különbözetet egy összegben térítik meg. Kellemes meglepetés lesz karácsony táján, az éves elszámolási időszakban, amikor hirtelen egy átlagos háztartás havi fogyasztását bőven meghaladó mennyiségű gáz árát kell majd megfizetniük, immár piaci áron.
 
De még ez is eltörpülhet azok nehézségei mellett, akik havi elszámolásban fizetnek a gázért. Mert hiába fogyasztanak alig a nyáron, Gulyás tájékoztatása alapján télen is az egész éves fogyasztásból visszaosztott átlagfogyasztásukig jár csak nekik a kedvezményes ár, így a fűtési szezonban a 144 köbmétert bizonyosan meghaladó fogyasztásuk „átlagon” felüli része után piaci árat kell majd fizessenek.
 
A pórul jártak sorát folytassuk azokkal, akik egyáltalán nem fűtenek gázzal, mert, teszem azt, villannyal fűtenek. Ők hiába fogyasztanak egész évben tartósan átlag alatti mennyiségű, például 0 köbméter gázt, ezt a megtakarításukat nem érvényesíthetik az átlagos fogyasztást a téli hónapokban bizonyosan meghaladó villanyszámlájukban. Ha nem akarnak megfagyni, fizethetik a különbözet után a piaci árat.
 
A kormány a jelek szerint egyáltalán nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy léteznek otthonaikat nem gázzal fűtő magyarok is. Ezt mutatja az is, hogy a nagycsaládosok esetén gázfogyasztásra ugyan magasabb rezsicsökkentett keretet állapítanának meg - három gyermek után havi 194 köbmétert, ami a negyedik és ötödik gyermek után 25-25 köbméterrel emelkedik, több gyerekkel Gulyás miniszter a tájékoztatóján nem számolt -, áramfogyasztásnál a havi limit nekik is 210 kW/h.
 
Végül pedig említsük meg azokat a társasházakat, ahol a fűtést és a meleg vizet egy központi kazán szolgáltatja. Jómagam két évtizeden át éltem egy ilyen társasházban, ahol a lakók ugyan általányt fizettek a fogyasztásuk után, amit a fűtési szezon végén, a hőmennyiségmérők és a vízóra alapján számoltak el a társasház felé, de maga a társasház havi-kéthavi elszámolásban volt a szolgáltatóval. Ez hirtelen több problémát is felvet. Egyrészt, hogyan számolják ki ebben az esetben az átlagos fogyasztást? A társasházi lakások számával felszorozva - így ha csak egy-két nagy fogyasztó akad a házban, minden más, amúgy átlagosan fogyasztó lakó is fizet? A fűtési szezonban a társasház kénytelen lesz az átlagon felüli fogyasztását piaci áron megtéríteni? Hogyan számolják majd ezt el egyénileg? Itt már milliós tételekről beszélünk.
 
Mindent egybevetve, az alapján, hogy Gulyás miniszter tájékoztatása szerint - már ha hihetünk neki - az „átlagos fogyasztást” az éves fogyasztásból visszaszámolt havi keretben határozzák meg:
 
  • szívhatják a foguk, akik gázzal fűtenek, és havonta számolnak el a szolgáltatójukkal, mert hiába maradna átlagon belül az éves fogyasztásuk, ha annak javát a téli hónapokban használják el;
  • pórul járhatnak a gázfogyasztásukat általányban fizetők az éves elszámoláskor, amikor a befizetett havi számlájukon felül, egy összegben kell megfizetniük a különbözetet, már piaci áron;
  • megszívja mindenki, aki árammal fűt.
  • A közös kazánnal fűtő társasházak elszámolása rémálomszerű lesz, közös képviselő legyen a talpán, aki kifundálja.
 
Király András
444.hu