Dávid Ferenc: Levélváltás a Miniszterelnökkel

2019.09.06 15:31

„Tisztelt Nyugdíjas Honfitársam!

Azért írok Önnek, mert a magyar gazdaság 2019-ben is jobban teljesít, így újra minden nyugdíjast kedvezően érintő döntést hoztunk! Szeretném Önt arról tájékoztatni, hogy idén szeptemberben 9 ezer forint értékű rezsiutalványt juttatunk el minden nyugdíjashoz. A rezsiutalvány felhasználható a gáz –és villanyszámlák kiegyenlítésére. (…) Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke”

 
Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam!
 
Megkaptam levelét és a 9.000 forint értékű rezsiutalványt, amit persze hálásan köszönök, de a célnak megfelelően nem tudom felhasználni.
 
Nem, mert
 
- hajléktalan vagyok, és az év nagy részét az utcán töltöm. Se vezetékes gáz, se villanyszámla nem érkezik a nevemre, nekem a meleget a Nap (vagy az aluljáró) adja, a fényt a közvilágítás biztosítja. Lehet, hogy utalványomat annak fogom adni, aki a legtöbb pénzt dobja a koldus kalapomba.
 
- idősotthonban (ápolási otthonban) élek évek óta, a gyermekeim/unokáim már hosszú ideje felém sem néznek. Nekik tehát nem tudom adni, de nem is érdemlik meg. Az intézmény (jogi személy), ahol vigyáznak rám, nem használhatja fel a tikettet. Valószínű, hogy a legkisebb fizetésű és legkedvesebb ápolónak/gondozónak fogom átadni a nekem juttatott rezsi-cetlit. De, miért is nem neki küldték közvetlenül? Rajta legalább segítettek volna!
 
- idős tanyasi emberek vagyunk Bács-Kiskun megyében, vezetékes gázzal és vezetékes villannyal nem rendelkezünk. Nyugdíjunk rendkívül alacsony. Gyermekeim az ország másik végében élnek, nekik egyébként semmi szükségük a 2x9.000,-- forint támogatásra. Azért adták ezt a kékes papírt, hogy szegény tanyasi szülő támogassa módos gyerekét? Kocsmába nem járok (messze is van), így a csaposnak sem tudom (akarom) odaadni fél áron az utalványt. Ha karácsonykor eljön a szintén csóró öcsém Borsodból (ő városon él), majd neki adjuk ajándékba a szép vízjeles szelvényeket.
 
- München közelében élünk három éve a gyerekeinkkel/unokáinkkal, Magyarországon nincs már ingatlanunk. Ezek a fránya bajorok nem fogadják el rezsiutalványt, azt mondják, váltsam át otthon euróra, vagy küldjem vissza annak, aki küldte. Ez utóbbi javaslat megfontolandó!
 
- Szégyen, ami szégyen: öreg nyugdíjas csavargó vagyok, közel annyit tartózkodtam sitten, mint szabadlábon. Most is be vagyok zárva. Nincs szabadságom, de nincs villany – és gázórám se, hisz’ a családomat/lakásomat/mindenemet régen elvesztettem már. Van viszont cellám, priccsem és most már utalványom is. Itt egyébként nem fázom, este tízig is tudok olvasni és a börtön által biztosított orvosi ellátás esetenként jobb, mint odakinn. De most tényleg: adjam oda a 9.000 forintos kupont a háromgyerekes smasszernak? A végén még ő kerül bajba, ha egy vén zárkatölteléktől elfogad valamit!
 
Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam!
 
A fenti – élethelyzetekre vonatkozó - felsorolást még tudnám folytatni. Nem teszem, csak annyit kérek, hogy a jövőben úgy adjanak választási ajándékot a nyugállományban lévőknek, hogy legalább egy pillanatra elhihessük, hogy tényleg fontosak vagyunk az Önök számára.
 
Sokak nevében, őszinte nagyrabecsüléssel.
 
Dr. Dávid Ferenc      
Dr. Dávid Ferenc