Életjáradék és önkéntes nyugdíj (Vélemény)

2015.12.03 20:34

A kötelező nyugdíjrendszer közelgő összeomlásával ijesztgető önkéntes pénztárak mindent megtesznek, hogy a dolgozókat vissza-, illetve becsábítsák magukhoz, ám elmaradott pénzügyi kultúránkra jellemző, hogy nincsenek jó pénztári statisztikáink.

Az MNB nemrégiben megpendítette, hogy jó lenne az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj után járó kiegészítést (jelenleg 20 százalék) csak azoknak fizetni, akik vállalják, hogy a számlájukon keletkező nyugdíjtőkét időskorukban nem egy összegben, hanem életjáradékként veszik föl. (Nálunk háromféle önkéntes alrendszer van, s csak az egyiket hívják így, de a rövidség kedvéért a három alrendszert együtt tárgyalom.) Azt, hogy mennyire megcsappant a bizalom az MNB jelenlegi vezetése iránt, mutatja: az azóta már visszavont közlemény hallatára három közeli (nyugdíjas) ismerősöm is feltételezte, hogy a kötelező életjáradékosítási terv két évtizedes önkéntes nyugdíj-megtakarításaikra is vonatkozik. Velük ellentétben, én még a jelenlegi vezetésről sem tudom elképzelni, hogy az önkéntes pénztárak esetében ugyanolyan visszamenőleges törvénymódosításra vetemedne, mint a kötelező magánnyugdíjaknál. De az ügy kapcsán újból előadom, hogy szerintem milyen önkéntes nyugdíjrendszerre van szükség (és milyenre nincs).

Mindenekelőtt vázolom a különbséget az önkéntes és a kötelező nyugdíjrendszer között. A fejlett országokban a kötelező nyugdíjrendszert részben azért vezették be annak idején, mert az öregekről hagyományosan gondoskodó nagycsaládok széthullottak; és a létrejövő kiscsaládok rövidlátó felnőttjeire nem lehetett rábízni, hogy elegendő mértékben gondoskodjanak majdani időskorukról. A kötelező nyugdíjrendszerek az évtizedek során részben vagy egészben felosztó-kirovó rendszerűvé váltak. Magától értetődő lett, hogy a kötelező tb-nyugdíjat nem egy összegben, hanem indexált és uniszex életjáradékban fizetik ki. Ezt egészíti ki a hozzátartozói (özvegye és árvái) nyugdíj, meghatározott ideig.

Egy kötelező nyugdíjrendszer okos tervezői nem törekednek arra, hogy a folyósítandó életjáradék az időskor teljes kiadását fedezze. Egy túlzottan bőkezű rendszer működtetése ugyanis túl magas járulékkulcsot követelne, felborítva a nemzedékek közötti békét, amelyet amúgy is próbára tesz a népességöregedés. A megfelelő kötelező rendszer csak mérsékelt járulékot ró ki, s elegendő teret hagy az önkéntes és egyéb nyugdíj-megtakarításoknak is, amellyel az előrelátóbb dolgozók kellően kiegészítik kötelező nyugdíjjáradékukat. Az önkéntes pénztár tagjai főszabályként csak a korhatár elérése vagy nyugdíjba vonulásuk után vehetik fel egy összegben (vagy életjáradékként) a kiegészítést. Mivel a dolgozók többsége rövidlátó, egy piacgazdaságban ösztönzik a részvételt az önkéntes rendszerben.

A hazai rendszer csak 1993 végén indult, nagyon magas, akár 50 százalékos adó-visszatérítéssel, nagyon magas plafonnal. (Ezt részben indokolta, hogy az akkori szja erősen progresszív, és a kötelező nyugdíjrendszer erősen degresszív volt: nagyobb nettó kereset kisebb relatív nyugdíjat adott.) Később az önkéntes rendszerben mind a visszatérítési kulcs, mind a plafon reálértéke csökkent, sőt, egy idő óta visszatérítés helyett kiegészítés jár. (Egyébként a jelenlegi 20 százalékos kiegészítés 25 százalékos adó-visszatérítésnek felel meg. Az szja egykulcsos, a kötelező rendszer pedig alig degresszív.)

Erre költenek a magyar nyugdíjasok

A kötelező nyugdíjrendszer közelgő összeomlásával ijesztgető önkéntes pénztárak mindent megtesznek, hogy a dolgozókat vissza-, illetve becsábítsák magukhoz. Elmaradott pénzügyi kultúránkra jellemző, hogy nincsenek jó pénztári statisztikáink. Az 1,3 milliós tagság és a nagyságrendileg  ezer mrd forintnyi vagyon a kötelező nyugdíjhoz képest (4 millió dolgozó és körülbelül 60 ezer mrd forintos implicit tartozás) elhanyagolható. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy a majdani kötelező nyugdíjuk kiegészítésére szorulók aránya nagy és növekvő.

Hogyan tenném rendbe az önkéntes nyugdíjrendszert? Mindenekelőtt reális előrejelzéseket készíttetnék és hoznék nyilvánosságra a kötelező tb-rendszerről. Tisztáznám, milyen reformokat tervezek 2022-re. Megszüntetném a 65 éves általános korhatárnál már finanszírozhatatlan Nők 40-et, cserében bevezetném a csökkentett előrehozott nyugdíjakat. Az általános helyettesítési arány elkerülhetetlen csökkentése mellett óvatosan segíteném a kisnyugdíjasokat.

A kötelező nyugdíjrendszer rendbetevése után – felmenő jelleggel – bevezetnék egy negyedik önkéntes nyugdíj-alrendszert. A jelenlegi adókedvezmény-vadászok tízezrei helyett a bizonytalan jövőjű kisemberek százezrein segítenék: a százalékos kiegészítést megemelném (például 30 százalékra), de szerény (például évi 300 ezer forintos) plafonnal és valóban életjáradékosított nyugdíjkifizetést írnék elő. A jelenlegi három önkéntes nyugdíjrendszer együttes (jelenleg 2 millió forint fölötti) évi tagdíjplafonját gyorsan csökkenteném, akár nulláig. Egyébként az ötlet nem saját: a jelenlegi német önkéntes rendszerben a nyugdíjazásig önként felhalmozott vagyon túlnyomó részét életjáradékban kell kérni. Ennyi.

Simonovits András
nyugdíj-szakértő
hvg.hu