Elhunyt Kabdebó Lóránt, Miskolc város díszpolgára

2022.01.24 11:02

Életének 86. évében elhunyt Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, a miskolci bölcsészkar alapító dékánja, Miskolc díszpolgára. 

 

Kabdebó Lóránt erdélyi magyar-örmény családból származó irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a halálát megelőző években szülőhelyén, Budapesten élt.
 
Miután 1958-ban magyar-történelem szakon tanári oklevelet szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 1958 és 1970 között – 12 éven át – mindkét szaktárgyát tanította. Előbb a Közgazdasági Technikum ipari tagozatán és a Zenegimnáziumban, majd a Földes Ferenc Gimnáziumban, volt tanárai társaságában. Kezdeményezésére helyeztek el emléktáblát a Miskolcon született Dayka Gábor költőnek (1769-1796), a Földes Ferenc Gimnázium főbejárata mellé, ahol Dayka az iskola helyén állt minorita algimnáziumban tanult. Felesége és két fia Miskolc szülöttei. Kisebbik fia most is Miskolc lakója családjával.
 
1962-ben megszerezte az egyetemi doktori, majd 1969-ben a kandidátusi tudományos fokozatot. 1962 és 1984 között a Miskolcon megjelenő Napjaink című észak-magyarországi irodalmi folyóirat főszerkesztő helyettese és versrovatának vezetője is volt. Ő „bocsátotta útjára” – mások mellett – például Serfőző Simont is. De indította közléseivel és kritikáival pályáján Tandori Dezsőt, Oravecz Imrét, szintén nemzeti klasszikusokat, és közölte Ágh István Harangszó a tengerészért című remekművét, Feledy Gyula 12. grafikája kíséretében. 
 
Egyetemi tanulmányait követve az 1950-es évek végétől lett Miskolc legjelesebb költője, Szabó Lőrinc (1900-1957) életpályájának és műveinek kutató elemzője. 1970-től a fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeum osztályvezető főmunkatársa volt 1990-ig. Ez idő alatt írta meg három kötetes Szabó Lőrinc monográfiáját (1970, 1974, 1980), és szerezte meg akadémiai doktori címét (1990). 1989-től 1993-ig a megújuló pécsi Janus Pannonius Egyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalmi Tanszékének vezetője volt. 
 
1993-ban visszahívták Miskolcra, ahol nagy feladatot szántak neki: befejezni a valahai Műszaki Egyetem kibővítését, megszervezni a Bölcsészettudományi Kart. 1997-2006 között a kar dékánja volt. Itt és ide alapította meg a Szabó Lőrinc kutatóhelyet. Csaknem ugyanebben az időben az „Irodalomtörténet” c. folyóirat főszerkesztője (1993-2007), 2006 óta a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának „professor emeritus”-a.
 
2019-ben Zugló díszpolgárának választották; a kitüntetést egyhangú szavazás előzte meg. 2021-ben Miskolcon is megkapta ezt az elismerést, a városban, ahol jelenléte korszakokat ívelt át, és amire a professzor mindig is otthonaként tekintett. 
 
Könyvei: Dayka Gábor költői pályája (Miskolc, 1968); háromkötetes Szabó Lőrinc-monográfiája a Szépirodalmi Kiadó gondozásában: Szabó Lőrinc lázadó évtizede (1970); Útkeresés és különbéke (1974); Az összegezés ideje (1980); Versek között (Magvető, 1980); Szabó Lőrinc hévizi versfüzete (Európa, 1980); Szabó Lőrinc (kismonográfia, Gondolat, 1985); Lakatos István (Irodalomtörténeti Kiskönyvtár, 1986); Az Újhold költői (1988); „A magyar költészet az én nyelvemen beszél.” A kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében (Argumentum, két kiadásban, 1992) Jánosy István (Életünk, 1994); Vers és próza a modernség második hullámában (Argumentum, 1996); Szabó Lőrinc pályaképe (Osiris, 2001), Szabó Lőrinc „pere” (Argumentum, 2006). „Ritkúl és derűl az éjszaka” (Csokonai Kiadó, Harc az elégiáért) (2006), Rögeszmerend: Turczi István művének tragikus derűje (Balassi, 2007)., Mesék a költőről: Szabó Lőrinc-tanulmányok (Ráció, 2011), Titkok egy élet/műben (ME Szabó Lőrinc Könyvtár, 2010)., Centrum és redivivus (Parnasszus Könyvek Magasles sorozat, 1012)., „Nyílik a lélek” Kettős látás a huszadik századi lírában. Szabó Lőrinc „rejtekútja” (Ráció, 2015), Esettanulmányok? Sorsvállalások! (Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., 2019.), Öntörvényűen.Kortárs magyar költők rögeszmerendjei (Parnasszus Könyvek Magasles XVI., 2019), Alkalmak, meglepetések. Esszék, tanulmányok (Orpheusz Kiadó, 2020.)
 
Interjúkötetek: A háborúnak vége lett (1983); A műhely titkai (1984); Sorsfordító pillanatok (1994); Elvesztett otthonok (2003). 
Életműinterjúk: Szentkuthy Miklóssal Frivolitások és hitvallások (1988; francia kiadása: La Confession frivole, Autobiographie d’un citoyen du Temps. Páris, 1999, Phébus); Határ Győzővel Életút I–III. (1993–95), Orbán Ottóval Színpompás ostrom (Magvető, 2016).
 
Szövegkiadás: A Szabó Lőrinc-életmű kiadásának irányítása, szervezése, sajtó alá rendezése, A Szabó Lőrinc-életmű kiadásának irányítása, szervezése, sajtó alá rendezése a Szépirodalmi, a Magvető, a Csokonai kiadók és a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában, valamint a Szabó Lőrinc Füzetek sorozat szerkesztése, az Osiris Klasszikusok nyolc Szabó Lőrinc kötetének irányítása és a kritikai kiadás (krk.szabolorinc.hu weblap) szerkesztése. 
 
minap.hu