Elhunyt Szabó László újságíró

2015.11.08 19:41

Életének 84. évében, súlyos betegség következtében elhunyt Szabó László újságíró. Temetéséről később intézkednek.

Egy ország ismerte a Kék fény című tévéműsorból, amely a konszolidációt erősítendő a hajdani „létező szocializmus” országaiban - 1964-től - először beszélt arról, hogy van bűnözés a szocializmusban is, egy-egy bűneset felderítéséhez még a nézők segítségét is kérték. Azt kevesebben tudták róla, hogy a Népszabadságnál dolgozott, pedig három és fél évtizedig írta, szerkesztette, vezette a párt központi lapjának belpolitikai rovatát. Kivételes munkabírással, tekintéllyel, eréllyel.

„Sohasem voltam rendőr. Harminchat évig újságíróként dolgoztam, írtam huszonnyolc könyvet. A pályámat a párt központi lapjánál, a Szabad Népnél kezdtem, innen kerültem a televízióba, ahol olyanokkal dolgoztam együtt, mint Molnár Margit, Szepesi György és Stefka István. Én a régi rendszernek voltam az újságírója, hittem a szocializmusban, hittem abban, hogy belülről megjavítható a rendszer... Vagy engem köptek volna le, vagy magamat köptem volna szembe, ha a rendszerváltás után is a képernyőn maradok. Úgy döntöttem: leteszem a tollat, nem veszek a kezembe mikrofont, hátat fordítok a kamerának” – emlékezett egy éve. 1989 augusztusában kiszállt a médiából és új életet kezdett: magánnyomozói irodát nyitott, az országban az elsőt.

Szabó Lászlóra aztán igaz, hogy megosztó személyiség. A régi rendszer kivételezettje volt. Sokan kedvelték, milliók nézték, sokan pedig kíméletlenül támadták. Nem csak a szocializmus egyfajta felfogását védő riportjai, cikkei miatt, nevét kíméletlenül nyersen dalba foglalta a nyolcvanas évek underground zenekara, az URH, a feje körüli kék dicsfényről énekelt még Müller Péter Sziámi is. Nem zavarta. A maga módján ő is kíméletlenül küzdött azért, amit igaznak hitt. Amiben hitt.

Köpönyegforgató nem lett, inkább háttérbe vonult. Nyughatatlan lélek volt, az utolsó pillanatig dolgozott. Nem beszélt, pedig sokat tudott volna mondani az őt körbevevő új világról. Élete utolsó két és fél évtizedében tartotta magát a saját normájához: „Nem trafikálok a politikusokkal, pedig mind a bal-, mind pedig a jobboldalon vannak ismerőseim”.

nepszava.hu