„Este 6 felé törték rám az ajtót”

2016.10.23 09:16

Fodor Lászlóné Aranka a lakásuk erkélyéről megdöbbenve nézte, mi történik a rendőrség előtt.

Fodor Lászlóné

fotó: Bujdos Tibor

Aranka 20 éves volt, amikor Miskolcon is kitört a forradalom. A nap folyamán többször is félelem költözött a szívébe.

– A Miskolci Közlekedési Vállalatnál dolgoztam lakatosként. Azon a napon a műhelyből mindenki elment az egyetemre, mert ott volt a nagy megmozdulás, csak engem hagytak a remízben, mint egyetlen nőt. Egyszer csak jön az egyik lakatos és azt mondja: „Aranka! Maga itt nyugodtan dolgozik, maguk előtt meg ölik az embereket?”

Akkor egy kicsit megijedtem és gyorsan elindultam hazafelé. A Malinovszkij utcában laktunk a sarkon, ma Soltész Nagy Kálmán utca. Mellettünk volt a rendőrség. Az utcánkban borzalmas látvány fogadott. A 4-es szám alól egy agyonvert ÁVÓ-st húztak ki, a járdán pedig egy ló feküdt magatehetetlenül, vérébe fagyva nyihogott szegény. Nagyon megijedtem. Én a 2-es szám alatt laktam. Be akartam menni, de tele volt a lépcsőház földszintje katonákkal, civilekkel és fegyverekkel. Kérdezték tőlem, hogy mit akarok. Mondom, hazamenni, ott lakom a 3. emeleten. A mi udvarunk a rendőrségre nézett. Egymásra lövöldöztek a rendőrök és a lépcsőházunkban megbúvók. Adtak mellém két embert, hogy kísérjenek fel a lakásunkig. Amikor felértünk a 3. emeletre, szinte meghűlt bennem a vér, mert az egyik férfi, aki felkísért, megkérdezte a másiktól, hogy tulajdonképpen hogy kell elsütni ezt a pisztolyt. Végül nem történt semmi különös, bementem a lakásba. Az erkélyünkről láttam, hogy az utcán óriási a tömeg, fel akarják robbantani a rendőrség nagy acélkapuját. Mégpedig azért, mert állítólag az egyetemről több egyetemistát letartóztattak és őket akarták kiszabadítani.

A házunk földszintjén működött egy fodrászműhely, amin vasroló volt. Azt felfeszítették, majd kihoztak onnan egy rendőrt, azt hiszem, törzsőrmestert. Az biztos, hogy nem ÁVÓ-s volt. Kiráncigálták az út közepére. Rugdosták, ütötték-verték, egy ballonkabátos férfi ugrált rajta még akkor is, amikor már halott volt. De utána a holttestet elvitték és valahol felakasztották. Állítólag hozzákötötték egy kocsihoz, de ezt már nem láttam. A borzalmas események után visszamentem a munkahelyemre, kivártam a munkaidő végét, majd hazasiettem.

Este, olyan 6 óra felé hatan vagy heten rám törték az ajtót. Azt kiabálták: „hol van az a szőke, ÁVÓ-s nő, aki belelőtt a tömegbe?”. A szívem hevesen kezdett kalapálni, mert akkor még szép, szőke hajam volt. Kinyitogatták a szekrényeket, benéztek az ágy alá, minden helyiséget átkutattak. Szerencsére a vőlegényem megtudta, hogy bejöttek a lakásba, és akkor ért oda harmadmagával. Munkás karszalagja volt, és mondta a betolakodóknak, hogy menjenek innen, mert ez a lány az ő menyasszonya. Ez volt az én ’56-os történetem. Az akkori vőlegényem, Fodor László lett a férjem, 59 évig éltünk együtt.

HE
boon.hu