Föld S. Péter: Magyar futball, magyar politika (Vélemény)

2021.11.13 18:26

Marco Rossi marad a szövetségi kapitány, mondta Csányi Sándor, még a San Marino ellen – amúgy számunkra már tét nélküli – 4-0-ra megnyert mérkőzés előtt. Az MLSZ elnöke bízik a magyar labdarúgó válogatott olasz szövetségi kapitányában, s mint mondta, reméli, hogy kitölti a 2025-ig érvényes szerződését, és utána majd új megállapodást is köthetnek a mesterrel.

Marco Rossi 2018 júniusa óta áll a magyar válogatott élén, és ez idő alatt szimpatikus csapatot hozott össze. Nem jó csapatot, mert ő is csak abból meríthet, ami van és az eredmények sem őt igazolják. Viszont most olyan csapatunk van, amely azoknak is tud örömet okozni, akik korábban nem kedvelték a válogatottat.
 
 
Emlékszünk, amikor 2010-ben Orbán Viktor és a Fidesz kormányra került, a frissen hivatalba lépő miniszterelnök azt mondta, hogy végre van egy szerethető csapatunk. Itt kezdtek sokan a magyar válogatott – úgy is, mint Orbán Viktor csapata – ellen drukkolni, mert sokakat sokkolt ez a megjegyzés. Számos szurkoló tette fel magának a kérdést: az előző csapatok talán nem voltak szerethetők? Hiszen ők is piros-fehér-zöld színek alatt futottak ki a pályára, az ő meccseik előtt is a magyar himnuszt játszották.
 
Értettük persze a miniszterelnök megjegyzését, csak éppen nem szerettük. Ráadásul Orbán „szerethető” csapata csöppet sem volt eredményesebb, mint a korábbiak. Voltak ugyan jó meccsei, például a 2016-os Európa-bajnokságon, ám eredményesség tekintetében semmivel sem tett le többet az asztalra, mint elődei. Sőt, időnként kínos, nagy gólarányú vereségekbe is belefutott. Ez a szerethető csapat szenvedte el talán a legkínosabb, történelminek mondott vereségét is Andorra ellen. (2017. június 9: Andorra-Magyarország 1-0).
 
Aztán számos szerethető szövetségi kapitány után, jött Marco Rossi, aki nem engedett beleszólni a munkájába. Hiába őrjöngött Orbán, hogy – az akkor éppen sérült - Szoboszlai miért nem játszik, és Szijjártó Péter is hiába próbálta barátját, Dzsudzsák Balázst visszaszuszakolni a válogatottba. Rossi tette a dolgát, igyekezett nem törődni a politikával, és végül is egy szimpatikus, helyenként jól küzdő csapatot varázsolt a magyar nemzeti tizenegyből. 
 
Szimpatikus lett a csapat, de nem jó. Hiába voltak bravúros döntetlenjei a legutóbbi és az előző világbajnokkal szemben, összességében nem léptünk előre. Ugyanott vagyunk, ahol voltunk. Talán az lehet reménysugár, hogy Rossi sok fiatalt épített be a válogatottba. Akikből, egy-két év múlva akár még egy ütőképes társaság is kialakulhat. Nem biztos, hogy így lesz, sőt, ismerve a magyarországi viszonyokat, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a futballunk hiába lesz jobb, mint amilyen volt. A nemzetközi mezőny a mienkénél gyorsabban fejlődik és elszáguld mellettünk a világ.
 
A futball ugyanis alapvetően tiszta verseny. Olyan pálya, ahol nem a szájkarate számít, hanem a tudás. A politikába belefér, hogy a vezetői nem mondanak igazat, ám a futballban a hazug megoldások már rövid távon is lelepleződnek. Lehet, ezért is szeretjük jobban a futballt, mint a politikát. Mert itt is lehet hülyeségeket beszélni, de a végén muszáj ránézni az eredményjelző táblára, ahol pontosan, ködösítés nélkül látszik a végeredmény.
 
Föld S. Péter