Globális gazdasági probléma az elhízás

2014.12.30 14:42

Az elhízás GDP-re gyakorolt hatása hasonló a dohányzáséhoz; az elhízott emberek 60 százaléka a fejlődő országokban él. Indokolt az erőteljesebb fellépés, mindenekelőtt az alacsony kockázatú és költségű, a viselkedés megváltoztatását célzó intézkedések.

Az elhízás napjainkra globális problémává vált. A túlsúlyos vagy elhízott emberek száma meghaladja a 2,1 milliárdot, ez a világ lakosságának közel 30 százaléka (Marie Ng et al, „Global, regional, and national prevalence of overweight and obesity in children and adults during 1980–2013: A systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2013”, The Lancet, 2014). Ez közel két és félszerese az alultáplált felnőttek és gyermekek együttes számának. Az elhízás áll a halálesetek közel 5 százalékának hátterében. Simon Stevens, a National Health Service England vezérigazgatója szeptemberben a Warwickben megrendezett közegészségügyi konferencián így fogalmazott: „alvajáróként sétálunk az elmúlt – legalább – három évtized legsúlyosabb közegészségügyi vészhelyzete felé”.

Nem csupán társadalmi és egészségügyi problémáról van szó. Az elhízás a globális GDP-t mintegy 2000 milliárd dollárral (2,8 százalékkal) veti vissza, ami nagyságrendileg nagyjából akkora, mint a dohányzás vagy a fegyveres erőszak, a háború és a terrorizmus együttes hatása – derül ki a McKinsey Global Institute (MGI) egy friss tanulmányából („Overcoming obesity: An initial economic analysis”, Discussion paper, 2014. november).

A fejlett országokban az elhízás az egészségügyi kiadások 2–7 százalékát emészti fel. Ez a tétel nem foglalja magában az elhízás miatt bekövetkező betegségek – cukorbetegség, szív- és érrendszerei betegségek – kezelésének költségeit. Ha ez utóbbiakat is figyelembe vesszük, akkor a szóban forgó arány egyes becslések szerint elérheti a 20 százalékot is.

Globális probléma
A probléma gyors ütemben eszkalálódik. Ha az elhízás a jelenlegi ütemben terjed, akkor 2030-ra a világ népességének közel fele túlsúlyos vagy elhízott lesz.

Egyetlen országnak sem sikerült csökkentenie az elhízás gyakoriságát 2000 és 2013 között. Ezen időszak alatt az elhízás gyakorisága az OECD által vizsgált 196 ország közül 130-ban évente legalább 0,5 százalékkal nőtt (Obesity Update, 2014). Az elhízás egykor a viszonylag jómódú, fejlett gazdaságok problémája volt. Mivel azonban a jövedelmek a feltörekvő országokban is emelkedtek, a probléma globálissá vált. Napjainkban az elhízott emberek 60 százaléka már a fejlődő országokban él.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem csupán az egészségügyi kiadások növekedéséről van szó. Az elhízás csökkenti az alkalmazottak termelékenységét, aláássa a vállalatok versenyképességét. Az MGI a termelékenységcsökkenést a rokkantsággal vagy egészségkárosodással korrigált életévek (Disability Adjusted Life-Years, DALY), a betegség miatt elveszett vagy gazdaságilag nem produktív életévek számával fejezte ki. Ez a mutató a fejlett országokban jelenleg háromszor akkora, mint a feltörekvő gazdaságokban. Az olló azonban szűkül. Az elvesztett életévek számának emelkedése a fejlett országokban 1990 és 2010 között lassult, a feltörekvő gazdaságokban viszont 90 százalékkal nőtt.

Intézkedések az elhízás ellen
Világszerte mintegy 500 kutatást megvizsgálva az MGI 18 területen 78 elhízás elleni intézkedést azonosított. Ezek között szerepel az iskolai étkezések támogatása, a kalória és a tápérték pontos jelzése, a magas kalóriatartalmú ételek és italok reklámozásának korlátozása, valamint közegészségügyi kampányok. Az intézkedések közül 44 esetében állt rendelkezésre elegendő mennyiségű adat ahhoz, hogy meghatározzuk a nemzeti szintű potenciális hatást. Mivel az elhízás által támasztott kihívás rendszerszintű, az adatok minősége pedig nagyon eltérő, az elemzés inkább irányadónak, semmint tökéletesnek tekinthető. Kutatásunk inkább analóg a XVI. századi térképekkel – amelyeken több sziget még nem szerepelt, a kontinensek körvonala pedig torz volt –, mint a XXI. század tökéletes megoldásaival.

Ha az Egyesült Királyságban – ahol az MGI a pilotértékelést elvégezte – mind a 44 intézkedést bevezetnék, amelyről adatok állnak rendelkezésünkre, azzal megfordíthatnák a trendet, és öt-tíz éven belül az elhízottak 20 százalékát visszaterelhetnék a normál súlykategóriába. Ezzel a túlsúlyosak és elhízottak száma nagyjából annyival csökkenhetne, mint Ausztria lakossága.

Költséghatékonyság és a koordinált fellépés
Egy átfogó intézkedéscsomagnak széles körű hatásmechanizmust kell mozgósítania a fizikai aktivitás és az étkezési szokások megváltoztatása érdekében. Az elhízás kockázatainak iskolai oktatása fontos, ahogy az is, hogy az ember személyes felelősséggel tartozik saját egészségéért és testsúlyáért. Ezek azonban nyilvánvalóan elégtelenek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a test evés iránti vágyát, ami évezredeken át tartó evolúció során alakult ki. Az embereknek segítségre van szükségük, ez pedig azt jelenti, hogy meg kell változtatni a környezetet, amelyben döntéseiket meghozzák – például az adagok méretének csökkentésével, a marketing megváltoztatásával, a városok vagy az oktatási rendszer átalakításával.

Az Egyesült Királyságra vonatkozó elemzéseink alapján elmondhatjuk: a társadalom egészét tekintve az azonosított intervenciók mindegyike költséghatékony, a megcélzott népesség teljes élettartamát figyelembe véve az egészségügyi kiadások csökkenése és a magasabb termelékenység ellensúlyozza a szükséges beruházás költségét. Egy, az elhízási trend megfordítását célzó integrált program a National Health Service kiadásait évente 1,2 milliárd dollárral csökkentené. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az egyes intézkedések nem feltétlenül költséghatékonyak az azokat bevezető intézmények szempontjából. A megtérülés alkalmanként a gazdaság más területén jelentkezik, a hasznot – például – érezhetik éppúgy a háztartások, mint az egészségügyi ellátórendszer. Az elhízás elleni koordinált fellépés tekintetében a legnagyobb kihívást a gazdasági célkitűzések megfelelő elosztása jelenti.

Az elhízás terjedését csupán rendszerszintű, hosszú távú, nagyszabású intézkedéscsomag állíthatja meg. Nincsenek olyan társadalmi csoportok – kormány, kiskereskedők, fogyasztási cikkeket előállító cégek, éttermek, alkalmazottak, médiaszervezetek, oktatási intézmények, egészségügyi szolgáltatók vagy egyéni kezdeményezések –, amelyek erre egyedül képesek lennének. Az eddigi kísérletek azonban nem voltak összehangoltak. Világszerte láthattunk kiváló beavatkozásokat, de összehangolt, egységes fellépésre, amely valóban a közegészségügy terheinek csökkentését célozná, egyelőre nem került sor. A viták gyakran súlyos szembenállásokhoz vezettek, részben éppen azért, mert az intézkedések rendkívül komplexek és a társadalom széles körét érintik. Ez pedig akadályozza a haladást.

További kutatásokra, de azonnali cselekvésre van szükség
Az MGI elemzése távolról sem ad teljes képet, mivel az elhízással kapcsolatos kutatások számos szempontra nem terjednek ki, az adatok minősége pedig korántsem egységes. Nyilvánvalóan szükség van tehát további kutatásokra. Ezeknek a költsége évente mintegy 4 milliárd dollárra tehető, de ez az összeg csupán 0,2 százaléka az elhízás társadalmi költségének.

Az egyre súlyosabb „elhízási válság” közepette nem várhatunk arra, hogy tökéletes bizonyságot szerezzünk arról, hogy melyik intézkedés működik és melyik nem – különösen annak fényében, hogy sok közülük a viselkedés megváltoztatását célozza, és ezek hatását nehéz véletlenszerű mintavétel alapján értékelni. Sok intézkedésről tudjuk ugyanakkor, hogy a népesség bizonyos szegmenseiben jól működik és hogy a költsége és a kockázata is alacsony. Ezért meg kell tennünk az első lépéseket, és menet közben kell megtanulnunk, amit még nem tudunk. Jelenlegi tudásunk alapján sokkal többet lehetne tenni az elhízás ellen, mint amennyit jelenleg teszünk.

Forrás: voxEU.org