Gyakorlóruhában, öt napig volt akadémiai tag

2016.10.23 14:40

Se hős, se mártír nem lettem – mondja a tarcali Leskó Imre.

Leskó Imre

fotó: Bánhegyi Gábor

A férfi katonatiszti főiskolásként élte át az 1956-os októberi eseményeket.

– A főiskolát szeptemberben költöztették le Szentendrére. Október 22-én riadóztattak minket. Az alakulótéren annyit mondtak, mindenki annyi fegyvert és töltényt vigyen magával, amennyit csak tud. Amikor már a teherautókon voltunk, a parancsnokunk azt mondta, menjünk vissza a gyakorlófegyverekért és -töltényekért. Amikor Budán a Margit-hídhoz értünk, a tömeg nem engedte át a konvojt, „adjatok fegyvert, adjatok fegyvert”, ezt kiabálták. A parancsnok ekkor szólt, a gyakorlófegyvereket és a gyakorlótöltényeket dobáljuk ki. Akkor átengedtek minket, így jutottunk el az Akadémia utcára, ahol volt a pártnak egy irodája. Nagyon nem voltunk szorosan, az irodából már mindenki elmenekült.

Az első bevetésre sem kellett sokat várni

– A „véres csütörtökön” a Mezőgazdasági Minisztérium épületének tetejéről rengeteg embert lelőttek. A Kossuth téri halottakat nappal a metróépítési területre vitték, éjszaka mi vigyáztunk a holttestekre. Másnap szóltak, menjünk és védjük meg a Magyar Tudományos Akadémia épületét, így lettem öt napig akadémiai tag. Tizenegyen voltunk ott katonák, rajtunk kívül még egy takarítónő volt az épületben, más nem. Hármas váltásokban voltunk őrségben, a Varsói Szerződés által előírt gyakorlóöltözéket viseltük, ami teljesen olyan volt, mint egy szovjet uniformis.

Egyik nap egy tank közeledett Csepel felől, tele volt civilekkel. Egyre gyanúsabb tekintettel néztek minket. Mondtam a többieknek, szaladjunk be, kerítsünk nemzeti színű szalagokat. Azokkal körbetekertük a sapkánkat, hogy magyar katonáknak látsszunk. Onnantól kezdve integettek nekünk, így mentettem meg tizenegy ember életét. Október végén visszamentünk Szentendrére, ahol civilek azzal bíztak meg minket, menjünk Pilisvörösvárra egy üdülőbe és füstöljük ki onnan az ÁVÓ-sokat. A parancsnokunk kért két nap haladékot, hogy felderíthessük a terepet. Két nap leteltével azt mondták, mindenki kap három nap szabadságot. A legidősebb nővéremhez mentem Pestre, aki mondta, maradjak november 5-ig, ünnepeljük meg nála a névnapomat. November 4-én megjelentek az orosz tankok, tudtam, vége a dalnak. Hazautaztam Sátoraljaújhelyre, majd amikor jött a parancs, jelentkezni kell a szolgálati helyünkön, elmentem Szentendrére. Azt mondták, aki folytatni akarja a főiskolát, az álljon az egyik oldalra, aki nem, az a másikra és azokat leszerelik. Én nem akartam folytatni jó néhány társammal együtt, a másik oldalra álltunk. Erre elvittek minket Vácra és 1957 decemberében szereltek csak le honvédként. Hazajöttem Újhelyre, ott azt mondta a hadkiegen egy ismerősöm: Mit követtél te el ’56 októberében, ha tiszti főiskolára jártál és honvédként szereltél le?

boon.hu