Hazudni bolondulásig – eretnek gondolatok a közmédia napján

2019.09.06 16:41

„Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egyetlen paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” Ezt a mondatot szokták a leggyakrabban idézni a haza bölcsének nevezett Deák Ferenctől. Évi 90 milliárd forintért – ennyit fizetünk mi magyar adófizetők a közmédiáért – ez volna a minimum, ami elvárható.

Megszoktuk, hogy nem mondanak igazat, már fel sem háborodunk. Egyszer majd elmúlik ez is. De nem kellene ehhez állva tapsolni, lakáj módjára lelkesedni. A kormányhoz közeli sajtóról beszélünk, nevezzük közmédiának, ha úgy jobban tetszik.
 
Az elhallgatás is hazugság.
A mellébeszélés is hazugság.
A maszatolás is hazugság.
Egy szereplő kisatírozása a képről hazugság.
Tömegeket eltüntetni, és helyette háttérként néhány lézengőt mutatni, hazugság.
Interjút mocsok módon megvágni, hazugság.
 
Négy évvel ezelőtti menekült-fotókkal szegény falusi néniket rémisztgetni hazugság.
Alákérdezni, hazugság.
Hazudni is hazugság.
 
Büntetés járna érte, nem milliós jutalom.
Ha egy sajtómunkás hazudik, az vérlázítóbb, mint amikor egy kormány nem mond igazat. Egy kormánynak „jogában” – de főként érdekében - áll hazudni. A vádlottól sem várja el a bíróság, hogy maga ellen valljon. Legföljebb az ítészek majd eldöntik, hogy színtiszta volt-e, amit mondott, vagy szemenszedett.
 
Nem szép és nem is elegáns, sőt, kifejezetten visszataszító, de ez van.
A tanút azonban törvény kötelezi az igazmondásra. Ha hazugságon kapják, megbüntetik.
 
A sajtó tanúja a világnak, krónikása a kornak, mindannak, ami ma Magyarországon történik. Néha közeli szálak fűzik ugyan a gyanúsítotthoz, de lényegét tekintve mégiscsak tanú.
Hazudni nem szabad. Sem éjjel, sem nappal, sem semmilyen hullámhosszon.
Kedves közmédiában dolgozó sajtómunkások, legalább évente egyszer, a közmédia napján, próbáljatok meg igazat mondani!
 
Föld S. Péter
Föld S. Péter
hirklikk.hu