Idősotthon helyett okosotthon

2019.09.23 09:30

A technika segítheti, de nem váltja ki a személyes gondoskodást, a szociális szakma szerint az idősgondozás egész ellátórendszerét kellene újragondolni.

Fotó: Robert Hiette
 
Ottó bácsi csuklóján okosóra figyeli a pulzusát, légzését, vérnyomását, méri, hogy mennyit mozgott aznap, érzékeli, ha elveszti az eszméletét. A lakásában tűz-, füst- és szénmonoxid, valamint betörésérzékelő riasztórendszer működik, elektronikus gyógyszeradagoló jelez a diszpécserközpontnak, ha elfelejtette bevenni a pirulákat. A laptopján olvassa a híreket, skype-ol vagy chatel a rokonokkal, ismerősökkel. Ha a központban a befutó jelek alapján bajt éreznek, valaki azonnal telefonál neki és ha nincs megnyugtató válasz, indul egy gondozó, hogy megnézze, miben kell segíteni. Ottó bácsi egy kísérleti csoport tagja a Belvárosban, ahol néhány napja indult el az idősek okosotthon programja, amiben 65 év feletti, egyedül élő és otthonát elhagyni csak korlátozottan képes embereknek adnak segítséget a digitális eszközök segítségével. A program amerikai mintára arra keres megoldást, hogyan lehet elérni az idősek magányának enyhítését, egészségi állapotuk karbantartását és biztonságérzetük növelését a saját otthonukban.
 
A rendszer ötletgazdája és megvalósítója Jeneiné Rubovszky Csilla, a Belváros alpolgármestere, korábbi miniszteri biztos, aki a Népszavának elmondta, a diszpécserközpontokban csak szociális szakképzettséggel rendelkezők láthatnak el szolgálatot. A technikai háttér fejlesztését magyar szakemberek végezték, egy-egy lakás és idős ember felszerelése az érzékelőkkel, okosórával, számítógépekkel legfeljebb félmillió forintba kerül, míg egy bentlakásos intézményben egy ember ellátása évente 3 millió forintot igényel. Néhány hónapos tesztelés után a tapasztalatok függvényében döntenek majd a folytatás lehetőségéről.
 
A szakemberek és az idősszervezetek szerint is fontos a kezdeményezés, de nem tartják mindent megoldó csodafegyvernek a technikai fejlesztéseket. Szabó Lajos címzetes egyetemi tanár, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka Tanszékének nyugdíjas oktatója a Népszava kérdésére azt felelte: a nemzetközi gyakorlatban az idősellátáson belül a technikailag támogatott életvitel egy jelentős, gyorsan fejlődő terület, tehát a most elindított hazai projekt is egy fontos fejlesztési irány. Különösen az otthonukban élő, szociálisan izolált idősek támogatásában, biztonságuk növelésében, valamint a korábban is alkalmazott jelzőrendszeres házi segítségnyújtás kiterjesztésében. A professzor szerint azonban az idősellátás teljes hálózatát kellene áttekinteni és a fejlesztési lehetőségek teljes körét kellene újragondolni, s a csomagban helye lenne egy ilyen sokoldalú elektronikus szolgáltatásnak is.
 
Hasonló véleményt fogalmazott meg Hegyesiné Orsós Éva, az Életet az Éveknek Országos Szövetség elnöke is, aki minden kezdeményezést üdvözöl, ami az idős emberek helyzetének javítását szolgálhatja. Nagyra értékeli Jeneiné Rubovszky Csilla elkötelezettségét – hangsúlyozta, de az okosotthon-szerű megoldások és az idősgondozás napi gyakorlata sajnos még távol vannak egymástól.
 
Az idősszervezet vezetője az egyik legnagyobb bajnak az alacsony nyugdíjakat tartja, azt, hogy a kizárólag inflációkövető nyugdíjemelések tíz évvel ezelőtti bevezetése óta majdnem négyszerese a nettó béremelkedés a nyugdíjemelések értékének. Több százezer idős ember százezer forintnál kevesebbet kap havonta, több százezren szorulnának valamilyen ellátásra, de nem elég, hogy a lakás- és anyagi helyzetük rossz, a településükön nyújtott szolgáltatás is gyenge színvonalú, egy cseppet sem javult az elmúlt évtizedben. Mindennek következtében egyre romlik az idős magyarok életminősége – sürgetett átfogó változásokat az ellátásban a civil szervezet elnöke. 
 
Hamis a nyilvántartás
 
A világ fejlett országaiban, így Magyarországon is egyre több az idős ember, nő a gondozásra szorulók száma és az ellátórendszer nem tud lépést tartani az igényekkel. A KSH adatai szerint 2030-ra minden negyedik magyar állampolgár 65 év feletti lesz, s a 80 évesnél idősebbek száma is meghaladja a 600 ezret. Az idősek gondozását ma 1039 bentlakásos otthon végzi nagyjából 55 ezer férőhellyel. A várólista évről-évre nő: 2017 decemberében alig több mint 30 ezer várakozó volt, tavaly év végén 34 288, idén augusztus elején pedig már 36 448 idős várt elhelyezésre. Fél év alatt több mint kétezer új jelentkezőt rögzítettek.
 
A fővárosban 5900, Győr-Moson-Sopron megyében több mint 4000 fős a várólista, de Pest megyében, Borsodban és Szabolcsban is kétezernél többen nem kapnak bentlakásos gondozást, bár szeretnének. Az okosotthon projekt előszobájának tekinthető jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra ma mindössze 205 helyen van lehetőség az országban, a várólistán 482-en szerepelnek. A működő állami intézményeknek legalább 30 százaléka nem küldi be az adatait a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) adatbázisába, az egyházi intézmények közül pedig egy sem, így azt kell feltételeznünk, hogy a tényleges igény ezeknél a számoknál sokkal magasabb.
 
Az odafigyelést nem lehet kiváltani technikával
 
Az idősgondozásban dolgozó gyakorló szakemberek hitetlenkedve reagáltak az okosotthon által kínált lehetőségek említésére. A Gödöllői Egyesített Szociális Intézmény intézetvezetője azt mondta, hallott már ezekről a tervekről, de szerinte csak szűk körben hozna megoldást az elterjesztésük. Czeglédi Ingrid a demens gondozottak esetében elképzelhetetlennek tartja az elektronikus jelzőrendszerek vagy az internet használatát, márpedig az időskori elbutulás minden formája rohamléptekkel terjed. Az általa vezetett idősotthonban élő 60 lakó majdnem 80 százaléka valamilyen szinten érintett és a 200 bejutásra várakozó többségénél is látják a jeleket. A helyzetet rontja, hogy épp ezzel a körrel kevés szakember akar foglalkozni, húszas éveiben járó gondozót nem is találni, s a középkorúak is gyakran elmenekülnek a fizikai és lelki terhek mellé ráadásul nagyon rosszul fizetett munkától. Mire sikerül felvenni valakit egy üres állásra, már megy is el egy másik státuson dolgozó – írta le a hétköznapokat.
 
 
A szociális szakértőként is dolgozó szakember állítja, más dolog ma időseket gondozni, mint amikor 30 éve a pályára került. Sokkal rosszabb állapotban vannak a hozzájuk kerülő emberek, hamarabb jelentkeznek náluk a sokkal súlyosabb betegségek, s az időben kapott ellátást nehezíti a pár éve központilag bevezetett pontrendszer is.
 
- Nem hiszi el, Gödöllő környékén milyen körülmények között élnek az idős emberek, a betegek is! – tört fel belőle. - A házakban, lakásokban 50-60 évvel ezelőtti állapotok uralkodnak, nem csak a romatelepeken nincs semmilyen komfort. Ilyen helyre nem lehet beépíteni egy korszerű jelzőrendszert – sorolta az akadályokat. Kiemelte, hogy semmilyen technikai megoldás nem váltja ki az időseknek adott szeretetet, a szép szót, az odafigyelés gesztusait.
 
Tóth László nemrég ment nyugdíjba, 30 évig járt házhoz a XIII. kerületi időseket gondozni. A mostani viszonyok ismeretében utópisztikusnak tartja az okosotthon elterjesztését, hacsak az állam nem nyúl mélyen a zsebébe. Azt mondta, jobb lenne lépésenként haladni és például a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást általánossá tenni az országban.
 
A személyes kapcsolat fontosságát hangsúlyozta ő is, mondván: a pelenkákba nem lehet szenzorokat építeni, tehát naponta kétszer az ilyen állapotban lévőkhöz oda kell menni, akkor is, ha családjukkal élnek együtt, de a gyerekeik dolgoznak. Nagyon eltérő szükségleteket kell ma kielégíteni a gondozóhálózatnak, van, akit meg kell etetni minden alkalommal, van, akinek csak meg kell melegíteni az ebédet. Ha bevásárol egy idős embernek, be is pakol a hűtőjébe és látja, hogy elfogyott-e a korábbi étel, s mire lenne még szükség. A szociális gondozó szerint nagyon jó dolog a rengeteg jelzőkészülék egy központba terelése, de a felszerelés és a rendszer karbantartása is horribilis összeg lenne. „Majd ha az olcsó jelző ott lesz mindenkinek a karján, akkor gondolkodjunk azon, hogy közülük kinek lehet okosotthont javasolni” – tette hozzá.
 
Az idősgondozás alternatív lehetőségei
 
Az Európai Unióban jövőre majdnem 30 millió 80 éven felüli él majd, a demens idősek száma húszévente megduplázódik, a 2007-es adatokhoz képest kétszer annyi, több mint 22 millió időst nem tudnak befogadni valamilyen intézménybe, ők a családtól vagy más segítőtől kapnak gondozást, vagy ellátatlanok maradnak. Mivel a családtagot, többnyire szüleiket gondozók, többségükben nők átlagos életkora 51 év, nekik munka mellett kell megoldani ezt a feladatot is, ami különösen a nyugdíjkorhatár megemelése miatt külső segítség nélkül nagyon nehezen megoldható feladat.
Már egy 18 ország szakértőinek részvételével 2013-ban Stockholmban megrendezett nemzetközi találkozón is teljes egyetértés alakult ki arról, hogy az idősgondozást segítő alternatívák között kiemelkedő szerepe lesz a technikának, továbbá abban is, hogy ez nem jelent feltétlenül teljesen új technika fejlesztést, sokkal inkább a meglévő eszközök adaptálását, azok továbbfejlesztését.
 
Gulyás Erika
nepszava.hu