Izzadó szikék, ájuló orvosok

2019.08.11 09:37

A műtőasztalon kiszolgáltatottan fekve nehéz aggasztóbb helyzetet elképzelni annál, mikor az operáló személyzet azért nem tud koncentrálni, mert 35 fokban, óriási páratartalom és levegőtlenség közepette kell(ene) helytállniuk. A rémálomba illő helyzet sok intézményben napi valóság, a magyar kórházi műtők jelentős része ugyanis nem klimatizált. Megnéztük, és kiderült: betegbiztonság terén nagy a lemaradásunk Németországgal, Angliával, de még egy sor afrikai országgal szemben is.

Fotó: Draskovics Ádám

 

Nyáron meleg van – erre azért lehet számítani. Mégis, bizonyos esetekben úgy csodálkozik rá a hőség következményei­re a kormány, mintha legalábbis Finnországban élnénk. Ez látszik abból, hogy a kórházak fenntartója (Állami Egészségügyi Ellátó Központ) a vis maior keretből oltaná a tüzet a magyar kórházak műtőiben, ahol a hőség miatt sorra ájulnak ki a betegek mellől a dolgozók.
 
Idén nyáron volt olyan időszak, mikor a klíma meghibásodása miatt több mint 30 fok volt a műtőben, magas páratartalommal, a gépek egy része el is romlott emiatt” – erről egy Baranya megyében dolgozó aneszteziológiai szak­asszisztens beszélt lapunknak. Hozzátette, mára sikerült orvosolni a problémát, de ehhez az kellett, hogy a dolgozók nyomás alá helyezzék a vezetőséget. „Ultimátumot kaptak, hiszen ilyen körülmények között nem tudtunk dolgozni, volt, aki elájult a műtét alatt. Néhány beavatkozást el is kellett halasztani, mert egyszerűen nem tudtunk operálni. Most hívjuk vissza a betegeket.”  
 
A kórházi műtőkben uralkodó forróság egy hónapja került a hírekbe, miután kiderült, hogy számos helyen a kánikulában is klíma nélkül üzemelnek a helyiségek. A fővárosi Semmelweis Egyetemhez tartózó Kútvölgyi helyzetéről a Magyar Hang írt elsőként. A lap szerint ott a hőség miatt lett rosszul operáció közben az egyik alkalmazott. A műtőkben évek óta nem működött a klímaberendezés, a felújítást pedig arra hivatkozva halogatták, hogy hamarosan úgyis költözik a kórház. A Népszavával az egyetem most annyit közölt, mikor az intézmény helyzetéről kérdeztük, hogy „az egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjében működő II. Számú Sebészeti Klinika folyadékhűtőjének javítása már befejeződött, a berendezés folyamatosan működik… A Nőgyógyászati Klinika két telephelyén az elérhető legkorszerűbb berendezés közbeszerzése zajlik jelenleg”.
 
 
Fotó: Draskovics Ádám
 
Kérdés, hogy akkor is ilyen gyorsan megoldódott volna-e a Kútvölgyi helyzete, ha nem kerül a hírekbe, és vajon hány kórházban lehetnek még hasonló nehézségek? A Magyar Kórházszövetség felmérése szerint a műtők 33 százalékában, az intenzív osztályok 41 százalékában, a betegszobák 98 százalékban nincs hűtés. A Népszavának Ficzere Andrea, a szövetség elnöke beszélt arról, hogy a 108 kórházból csupán 46 válaszolt a feltett kérdésekre. A válaszokból az derült ki, hogy nemcsak a klíma hiánya a gond, hanem az is, hogy a meglévők kétharmada elavult készülék, az intézmények felének pedig nincs pénze a karbantartásra. „Az ország gazdasága azt megengedi, hogy a műtők mindenhol légkondicionáltak legyenek. Ha ez nincs így, abban a kórház vezetőjének is van felelőssége, segítséget kell kérni az egészségügyi ellátótól, a tárcától, végső soron a kormánytól” – ezt Rétvári Bence parlamenti államtitkár szorgalmazza egy írásbeli kérdésére adott válaszában. Eszerint a klímaprobléma valójában inkább a kórházigazgatók hibája, hiszen néma gyereknek… Kerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy kiderüljön, eddig hány intézmény kért segítséget és pontosan mekkora összeget fordítottak tavaly és idén arra, hogy klímát szereljenek a kórházak műtőibe, de kérdéseinkre nem érkezett válasz.
 
Fertőzésveszélyes hőség
 
„A klíma hiánya nálunk is súlyos gondokat okozott. Előfordult, hogy el kellett halasztani a beavatkozásokat, hiszen képtelenség volt egy kis helyiségben annyi embernek végigállni egy többórás beavatkozást, főleg, hogy a röntgen miatt ezt sokszor ólomkötényben kellett végigcsinálnunk” – erről egy neve elhallgatását kérő, fővárosi kórházigazgató beszélt. Szerinte az izzadság miatt nagyobb lehet a fertőzésveszély is egy meleg műtőben, bár ez még csak-csak kivédhető. Egy operáció viszont könnyen lehet olyan hosszú, ami magas hőmérsékleten már jelentős terhelést jelent a személyzetnek. „A figyelem fenntartása is nehezebb ilyen körülmények között. Nálunk is volt, aki elájult, de végül megoldottuk a kérdést, bár ez egy igen nagy beruházás volt” – meséli az intézményvezető.
 
„Nem egyformán rossz a helyzet, a fővárosi műtők egy része jól felszerelt, de fertőzést bárhol kaphatsz. És mivel senki nem ad ki semmilyen adatot, a betegnek fogalma sincs, hol mire számíthat” – mondja egy főleg Budapesten praktizáló sebész-nőgyógyász. Mindennek illusztrálására elmondja saját történetét. Még tavaly diagnosztizáltak nála egy rosszindulatú bőrelváltozást, amit sürgősen el kellett távolítani. „Nem volt nehéz műtét, és nem is tartott tovább fél óránál – meséli. – És bár tisztában voltam vele, hogy a mi kórházunkban az utóbbi hónapokban többször támadta meg a betegeket egy úgynevezett szuperbaktérium (az általánosan használt antibiotikumoknak ellenálló fajta), mégis a mi műtőnk mellett döntöttem. Gondoltam, az operáló orvos majd eléggé körültekintő lesz, mégiscsak kollégáról van szó.”
 
Körültekintés ide vagy oda, a sebész-nőgyógyász sebe nem akart gyógyulni. Hónapokig kapott különféle kezeléseket, de a műtőben szerzett fertőzése miatt a mai napig nem tünetmentes. „A legszörnyűbb az egészben nem is a saját bajom, az majd egyszer csak elmúlik – mondja. – Hanem inkább az, hogy tényleg nincs olyan műtő ma Budapesten, amelyiket nyugodt szívvel ajánlanám, mondjuk, a családomnak.”
 
Követendő angol példa
 
„A betegek szempontjából elengedhetetlen, hogy olyan műtéti körülmények legyenek, amelyben tényleg a legnagyobb biztonságban vannak, és minimális a fertőzésveszély” – szögezi le Hegedűs Zsolt, az Újratervezés szakmai orvoscsoport tagja. Az ortopéd sebész 2005 óta Angliában is operál, ott soha nem volt probléma a műtő hőmérsékletével és a sterilitással sem. „Ha nincs 21 fok a műtőben, akkor csúsznak a műtétek; ha kell, akár töröljük is a nem sürgős operációkat. Angliában publikusak a kórházi fertőzések adatai, éppen ezért nagyon figyelnek az intézmények arra, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a kockázatokat és a fertőzések előfordulását. Ez leginkább betegbiztonsági szempontból fontos, de egyben óvják a kórház és az orvoscsapat hírnevét is.” Az orvosokat ott nem motiválja több műtétre a hálapénz rendszere sem, hiszen ugyanannyit keresnek, ha operálnak, mint ha nincs erre lehetőség a műtő túlmelegedése miatt. Fontmilliárdokat áldoznak kutatásokra és azok ki­elemzett eredményeinek gyakorlatba ültetésére, így arra is, hogy minden beteget, aki tervezett műtétre vár, a lehető legmegfelelőbb, legfelkészültebb helyen kezeljék, és ne kelljen a szükségesnél több beavatkozást végezni.
 
Angliában és Németországban is az úgynevezett laminar flow rendszer működik a műtőkben. Ez azt jelenti, hogy a tisztított, állandó hőmérsékletű és páratartalmú levegő a plafonból egyenletesen áramlik, így nincs turbulencia, ami felkavarná az apró porszemcséket. Így pozitív nyomás alakul ki a műtőkben, ami miatt kizárólag tisztított levegő jut be. A hőmérséklet állandó, de ez is szabályozható. „Nálunk körülbelül 20 fokra van beállítva, császáros kismamáknál a kisbaba miatt 22-24 fok lehet, de a kisbaba speciálisan neki kialakított ágyban fekszik, amit 30 fokra kell beállítanunk. Emellett meleg és száraz takarót is terítünk rá, legalább két rétegben. A műtőket a központi folyosóról lehet megközelíteni, kettős zsiliprendszerrel, dupla ajtóval, amelyek nem lehetnek egyszerre nyitva” – mondja egy Németországban dolgozó aneszteziológus szakorvosjelölt. Ő egyetlen percet sem dolgozott Magyarországon, amint lehetett, kiment, de a férje, aki most baleseti sebészrezidens, 15 éve műtősfiúként belekóstolt a magyar egészségügybe. Akkor egy budai kórházban az egyik kórteremből alakították ki a műtőt, és nyáron egy normál klíma üzemelt. Sterilitásról itt sem beszélhetünk.
 
„Amikor Bristolban az első napon az igazgató körbevezetett minket az új kórházban, bemutattak a takarító­személyzet vezetőjének is, mint »a legfontosabb személyt a kórházban«. Megmutatták a műtők fölött működő zárt keringési rendszert és az összes gépet, ami azt segíti, hogy a kórház tiszta és a műtők sterilek legyenek. Míg kint az orvos a leggyengébb láncszem is lehet, hiszen egy nagyon erős háttér veszi körül és rengeteg biztonsági szűrő segíti, hogy ne tévedjen, addig Magyarországon ez sajnos pont fordítva van. Az orvos vállán rengeteg egyéb olyan teendő és felelősség van, ami sokkal inkább leterheli, elvonhatja a figyelmét, mivel ezek nem közvetlenül a gyógyítómunkájával kapcsolatosak. Átfogó szakmai stratégia kellene miniszteri szinten, hogy megoldják a műtők hűtésének kérdését, nem pedig a vis maior kerettől várni a segítséget 2019 nyarán” – mondja.
 
Angliában évek óta működik az úgynevezett táblás ellenőrző rendszer is, ami Hegedűs szerint nagyban csökkenti a hibalehetőségeket, éppen ezért itthon is érdemes lenne bevezetni. Az egyébként minimális költségvetésű rendszer lényege, hogy minden műtőben egy letörölhető táblán pontokba szedve szerepelnek az éppen operált beteg legfontosabb adatai. Ilyen például a beteg neve, allergiája, a beavat­kozás típusa, hogy melyik oldalon kell ­elvégezni, ki az orvos, mennyi törlőt használtak és hány tűt nyitottak ki. Ezzel még a beavatkozás után is el­lenőrzik, hogy biztosan minden megvan. Általában nálunk nem működik, pedig ez tényleg nem pénzkérdés, és bizonyítottan csökkenti az úgynevezett nemkívánatos eseményeket.
 
 
 
Elképzelhetetlen valóság
 
Ahogy arra már utaltunk, a műtői klíma távolról sem hasonlít egy sima légkondicionálóhoz. Itt mindennek sterilnek kell lennie, ami jelentősen növeli az árat. De nemcsak drágább, sokkal több odafigyelést is igényel. Egedi Tibor klímaszerelő-hűtéstechnikus több mint negyven éve foglalkozik hűtő-, illetve fűtőrendszerek telepítésével, karbantartásával – a mai napig az ország több egészségügyi intézményében végez teljes körű klímaellátást Kaposvártól Szolnokon és Nyíregyházán át Kisvárdáig
 
Látott sok mindent az elmúlt fél évszázadban – amikor 1976-ban a Röntgen és Kórháztechnikai Vállalathoz került, a sebészeti műtők légcsatornáiban még galambok is fészkeltek. Persze nem ehhez képest kell nézni a jelenlegi állapotokat, de azért azt, hogy ma Magyarországon tömegével klíma nélkül működjenek műtők, a szakember nehezen tartja elképzelhetőnek. „Nagyon szigorú szabályozás szerint ad ki műtőengedélyeket az ÁNTSZ, melynek egyik alappillére, hogy a helyiség klímabiztonságos legyen. Nagyon komoly központi rendszert kell kiépíttetni ott, ahol operációk zajlanak. Eleve friss, külső levegőt kell mozgatni, aminek a műtőtérbe lépve sterilnek kell lennie. Ez egy nagyon komplett, többfokozatú szűrőrendszerrel érhető el. Ezenkívül a műtőkben kötelezően túlnyomásnak kell lennie, hogy az ajtórések alatt vagy egyéb nyílásokon és réseken ne tudjon a műtő légterébe bejutni nem steril levegő, por, illetve a porral együtt fertőzést okozó vírusok és baktériumok. Elméletileg rendszeresen ellen­őrizni kellene a klímarendszereket, illetve a sterilitást biztosító szűrők állapotát.”
 
Az Egedi Tibor cége által karbantartott és szervizelt kórházak nagy részében a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság által meghatározott protokoll többé-kevésbé működik is, ugyanakkor vannak olyan, akár a Semmelweis Egyetem alá tartozó intézmények is, ahová a telepítés óta, az elmúlt 4 évben egyszer sem hívták őket. Nem tudják, hogy központi irányítás alá került-e az általuk felszerelt rendszer ellenőrzése, avagy ténylegesen nem történt azóta karbantartás.
 
Méregdrága biztonság
 
A klímavédelmi hatóság (elvben) ügyel arra is, hogy ne kerülhessen ózonromboló gáz a levegőbe – hiszen míg egy falra szerelt, otthoni készülék kb. 80 dkg, addig egy központi rendszer 40 kg gázzal is dolgozhat. Ezért szivárgásjelző műszer telepítésére is kötelezik az intézményeket. A kórházi műtőket havonta ellenőrzik, éves szinten több százezer forintért. Ilyen karbantartás mellett egy ilyen készülék beszereltetése, valamint a kötelező féléves vagy éves terminusokban meghatározott szivárgás vizsgálata újabb sok százezres terhet ró az intézményekre. Ezt pedig nem mindig tudják kifizetni. A szakember kitért arra is: nemegyszer előfordult, hogy a kórházak jelentős csúszással vagy csak csepegtetve tudják kiegyenlíteni a számlát. Az intézmények költségvetésében ugyanis hatalmas tétel ezeknek a rendszereknek az üzemeltetése, és minél melegebbek a nyarak, annál intenzívebben kell dogozniuk a készülékeknek, hogy tartani tudják a benti hőmérsékletet. Intenzív igénybevételben pedig könnyebben el is használódnak. A műtőhelyiségek (előkészítők, bemosakodók is) levegőellátásáról egyébként külön egészségügyi szabvány rendelkezik – ebben szerepel többek között az is, hogy miután hivatalosan be lett üzemelve egy klímarendszer, azt TILOS leállítani.
 
Adódik a kérdés: mi történik egy-egy áramszünet idején? Ilyen esetekben a készenléti aggregátor veszi át automatikusan a legszükségesebb műszerek, például a lélegeztetőgép és a műtők alapfunkcióinak áramszolgáltatását. Az ember azt hinné, hogy a műtők sterilitását biztosító klíma is nyilvánvalóan rá van kötve erre a vészhálózatra. Egy a neve és intézménye elhallgatását kérő épületbiztonsági szakember állítása szerint azonban abban a budapesti kórházban, ahol ő dolgozik, ez nincs így. Náluk csak a legszükségesebb, hiányukkal az életet közvetlenül és akut módon veszélyeztető műszerek kerültek rá az akkumulátoros hálózatra.
 
Mivel Egedi Tibor az elmúlt néhány évben nemcsak szakemberként fordult meg kórházi műtőkben, hanem betegként is, ahogy ő mondja, szakmai ártalomként volt alkalma megfigyelni több nem általa szervizelt befúvást és sterilszűrő elhelyezését. Bár a Kórházszövetség rögtönzött felmérésének a Népszavában korábban közzétett adatait túlzónak tartja, a kérdésre, hogy minden olyan kórházi műtőben, ahol megfordult, találkozott-e klímával, azt felelte: „Ilyennel-olyannal mindenhol. Amikor például a János kórház sebészeti műtőjébe betoltak, már kába voltam, de a látvány felébresztett. Képzeljen el egy század eleji, boltíves termet olyan állapotban, hogy nem tudja eldönteni, szép vagy ronda. Nem tudtam egészen pontosan megállapítani, milyen a klíma, annyira elterelődött a figyelmem, de a komfortérzetem jó volt, és fertőzést sem kaptam. Persze létezik a másik véglet is: a László kórház transzplantációs osztályának steril szobájában a fal és a mennyezet minden egyes pontja steril szűrőn át engedi csak a levegőt.” Mindenhol így kellene lennie.
 
 
Na milyen volt Afrika?
 
Késmárszky Róbert fej-nyaki sebész, fül-orr-gégész Afrika több országában is dolgozott már; önkéntes orvosként megfordult Ugandában, Nigériában és Malawiban is. Mint mondja, azokban a kiemelt, vezető országos intézményekben, ahol komolyabb műtéteket lehet végezni, nem probléma a műtők hűtése. „Az adományozási rendszernek és a külföldi támogatásoknak hála a kiemelt, vezető kórházak 40-50 százalékában klimatizáltak a műtők. Malawiban inkább a vízellátással volt gond, a bemosakodásnál kancsóból öntötték a kezünkre, de erre készültünk. Ugandában pedig találkoztunk olyan háziorvossal, aki akkor látott életében először vércukormérőt, amikor mi vittünk neki egyet. Vérnyomásmérője volt ugyan, de már félig azt is megette a rozsda” – mondja a szakember. Az afrikai orvosok és nővérek hozzá vannak szokva a meleghez, más a munkadi­namikájuk, később kezdenek és nagyobb a szünet a műtétek között is. És különös módon a missziós orvosoknak sem okozott problémát a meleg.
 
Késmárszky Róbert és a magyar orvoscsapat nemrég tért haza Malawiból, ahol leginkább pajzsmirigy- és más fej-nyaki daganatokat, fejlődési rendellenességeket operáltak, de sürgős esetekkel is találkoztak. „Volt, akit Kongóban operáltak egy fogászati probléma miatt, és egy szövetelhalást okozó baktérium fertőzte meg. Emiatt kellett operálnunk, de szerencsére már jól van. Egy másik sürgős eset egy fiatal nő volt, akit a férje egy veszekedést követően álmában vágott fejbe egy kapával. A koponyát, az arcideget, az állkapcsát is helyre kellett hozni” – meséli Késmárszky. Tapasztalatai szerint az ott dolgozó helyi orvosok és nővérek nagyon motiváltak, akárcsak a misszión kint lévő külföldiek. „A nehéz körülmények ellenére is nagy alázattal és odaadással végzik munkájukat, lelkesedésük és a derűjük szinte elképesztő. A műtők felszereltsége változó ugyan, de a hőség sosem okozott gondot” – szögezi le. A laikusok fejében valószínűleg él egy kép arról, milyen is egy missziós orvosnak operálni a világ másik felén egy szegény országban, ám a valóság néha egész más.
 
„Mexikóban egy konferencián találkoztam Daniel Alammal, aki a világ egyik legelismertebb, arcátültetésre szakosodott sebésze. Ő mesélte, hogy az egyébként szélsőségek országának számító közép-amerikai Guatemalában missziós orvosként ők ötcsillagos szállodában laktak, és kiváló állapotok voltak a kórházban is, ahová vidékről érkeztek szegényebb betegek. Az orvosok kényelme és a kórház felszereltsége, komfortja biztosította az egyébként nagyon rosszul ellátott vidéki betegek műtéteinek sikerét. Nekünk sosem volt ennyire jó dolgunk Afrikában, de hála a magyar és az ottani segítőknek, mindenhol elfogadható körülmények voltak” – emlékszik vissza Késmárszky.
 
A sebész 2008 óta Franciaországban is sok időt tölt, több nagy egyetemen is dolgozott Párizsban, Lille-ben és Strasbourgban is. Ezeken a helyeken természetesen kiváló a műtők felszereltsége, elképzelhetetlen, hogy ne legyen klíma. De nemcsak a nagy intézményekben, a kisebb városokban sem okozhat problémát a meleg.
 
 
Csejtei Orsolya, Kuslits Szonja
nepszava.hu