Kökény Mihály: nagyon komoly kétségeim vannak a mai magyar egészségügyi vezetéssel szemben

2020.11.15 06:43

Kökény Mihály, volt egészségügy miniszter szerint az operatív törzs, és a szakértők nem tudnak, nem akarnak, esetleg nem mernek a miniszterelnöknek pontos információkat mondani. A miniszterelnök pedig annak a véleményét jelenti be, akivel utoljára beszélt. 

 
Azt, hogy igen nagy baj van, mutatja, hogy míg eddig az egészségügyi dolgozók, az orvosok, a vezető orvosok tették a dolgukat, de alapvetően a nyilvánosság előtt nem nagyon jelentek meg, most az internet tele van információkkal, személyes élményekkel, amelyek azt bizonyítják, hogy minden odaadás, szakmai tudás és iszonyú terhelés ellenére, a lelkiismeretes munka nem tudja pótolni a létszámhiányt. A volt miniszter azt is elárulta, mit tartana fontosnak a járvány elleni küzdelemben, ahogy azt is, egy vakcinának nem a nemzetisége számít, hanem az, hogy a nemzetközileg ma elfogadott szabályoknak megfelelően, a tesztelés valamennyi fázisán átmenve, olyan eredményeket hozzon, hogy kellő biztonsággal alkalmazható legyen.
 
– Mi történt a magyar egészségüggyel, hisz' Orbán Viktor november 10-én még azt mondta, „Ha így mennek tovább a dolgok, akkor ötven százalék esélye van annak, hogy a kórházakban el tudjuk látni a betegeket”, rá egy napra pedig azt, hogy a bevezetett szigorításoknak köszönhetően már nem 50, hanem 99,99 százalék esély van rá, hogy a kórházak kibírják a terhelést?
 
– Én azt gondolom, hogy kapkod, és ez a kommunikációban is folyamatosan látszik. Különböző szakértők különböző dolgokat mondanak, és nyilvánvaló: a két egymásnak ellentmondó, egy nap különbséggel tett nyilatkozat is azt mutatja, hogy a járványkezelés kicsúszott a kormány kezéből. Tényleg lehet azt mondani, hogy van elég lélegeztetőgép, van elég ágy, és lehet tábori kórházakat felépíteni – ahogy ez történik is –, de a legnagyobb baj, hogy nincs elég szakember, nincs elég olyan, a kritikus állapotú betegek gyógykezelésére képes és alkalmas, erre kifejezetten felkészült intenzív terápiás szakorvos és szakasszisztens. Ez a legszűkebb keresztmetszet. Azt gondolom, hogy a miniszterek, az operatív törzs vagy a szakértők nem tudnak, nem akarnak, vagy nem mernek a miniszterelnöknek pontos információkat mondani, és akivel utoljára beszél, annak a véleményét jelenti be. Még azt is el tudom képzelni, hogy lehetnek olyan emberek a környezetében, akik kvázi az elvárásoknak igyekeznek megfelelni.
 
– De látjuk a valóságot…
 
– Függetlenül attól, mit mond a miniszterelnök, a mindennapi tapasztalat az, hogy tényleg igen nagy baj van. Amiben én változást látok – különösen az elmúlt egy-két hétben –, hogy addig, amíg az egészségügyi dolgozók, az orvosok, a vezető orvosok tették a dolgukat, de alapvetően a nyilvánosság előtt nem nagyon jelentek meg. Most – mintha valamilyen gát átszakadt volna –, az internet tele van információkkal, személyes élményekkel, amelyek mind, mind azt bizonyítják, hogy minden odaadás, szakmai tudás és iszonyú terhelés ellenére végzett lelkiismeretes munka nem tudja pótolni azt a létszámhiányt, amelynek kialakulása lényegében nem most kezdődött, de amit még tovább ront, hogy az egészségügyi dolgozók fokozottan kitettek a veszélynek.
 
Tudjuk, hogy körülbelül 4-5 ezer orvos és egészségügyi dolgozó fertőzött, vagy a betegség tüneteivel küzd, és ezek a szakemberek – akik nyilván elsősorban a Covid-osztályokon, vagy intenzív terápiás osztályokon dolgoztak vagy dolgoznak – és hiányoznak. Át lehet vezényelni a helyükre orvostanhallgatót, szemész szakorvost, bőrgyógyászt. Nyilvánvalóan a semminél többet tudnak, de azt a tapasztalatot, tudást, vagy azt a gyakorlatot, amit több éves képzés során szereztek meg ezek az emberek, nem tudják pótolni. Nem lehet gyorstalpalón, néhány óra alatt elsajátítani. Ezért tényleg nagy a baj, és ezért borzasztó, hogy ennyi ideig késlekedtek azoknak, a vírus terjedését korlátozó intézkedéseknek a meghozatalával, amelyek az egészségügyet mentesíthették volna, és amelyeket a héten végül is bevezettek. Pedig a szakmai szervezetek, a szakszervezetek, a társadalom már rég javasolta.
 
– További korlátozások bevezetése segítene?
 
– Az a kérdés, hogy sikerül-e érvényt szerezni nekik, hogy a társadalom együttműködése elegendő-e. Sajnos, ebben nem vagyok biztos, hisz' már lehet egész extrém példákat látni, ami iszonyatos, és mutatja az egész társadalom morális állapotát, a szolidaritás hiányát. Ha jó szándékkal valaki figyelmezteti a másikat a maszkhasználatra a villamoson, akkor a kés kerül elő, és hasonló, igen durva dolgok, amik nagyon szomorúak. Azért ez a morális züllés az elmúlt tíz esztendő, egyáltalán: az elmúlt évek magyar politikai elitje magatartásának is terméke. Ezektől valószínűleg nem függetleníthető.
 
Nem akarom megkerülni a kérdést, de én személy szerint, még két dolgot biztosan tettem volna. Az egyik, hogy az általános iskolákban is lehetne korlátozni a tanítást, mert tényleg nagy a baj, a másik, hogy ha ennek a kényszerű korlátozásnak valami eredményei mutatkoznak, akkor a legsürgősebben egy olyan rendszert kellene beléptetni, hogy teljes körben a döntés lehetőségét oda kellene adni a helyi önkormányzatoknak, a polgármestereknek.
 
Természetesen azzal, hogy rendelkezzenek azokkal az adatokkal, amelyek alapján ezt meg tudják hozni. Igenis a kapják meg a térségükre jellemző járványmutatókat. Ezek nyilván rendelkezésre állnak. Ha nem, akkor így kell őket csoportosítani. Nem hiszem, hogy ez megoldhatatlan problémát jelent, és ennek ismeretében kapjon felhatalmazást a polgármester, hogy mikor olyan, a vírus terjedését akadályozó intézkedéseket hozzon, vagy oldjon fel. Mert ezt mégiscsak helyben lehet legjobban tudni. Ez nagyon sok országban működött. Nyilván, majd ha elindul egy lazítása ezeknek az intézkedéseknek, akkor én valószínűleg odaadnám ezt a döntési jogkört. Elképesztő, hogy egy polgármester a szülőktől, a környezetétől tudja, hogy valamelyik iskolában fertőzés van, de nem tehet semmit, az iskolaigazgatónak pedig külön kérvényeznie kell, hogy átállhassanak online oktatásra. Aztán napokig nincs válasz, mert a bürokrácia útvesztőin keresztül vezet az út az operatív törzshöz, hogy döntsön erről. Ez nonszensz, ez egy eszement centralizációs rendszer. Mitől tudná azt a belügyminiszter meg a tábornokok, hogy egy ferencvárosi, vagy egy balmazújvárosi iskolában milyen viszonyok vannak?
 
– A társadalmat akarta Orbán megnyugtatni a 99,99 százalékos bejelentéssel, vagy ez csak egy trükk volt?
 
– Orbántól egy önhitt és magabiztos kommunikáció sose volt távol. Ő mindig, mindenütt és minden helyzetben szereti győztesnek kihirdetni magát. Valószínűleg szóltak neki a propaganda minisztériumból, hogy az 50 százalék, az nem legjobb volt, most dobjuk be a 99 százalékot. Nyilvánvaló, hogy ma a magyar egészségügynek nem olyan a helyzete, és nem attól lesz jobb, hogy a miniszterelnök azt mondja.
 
– Mit lehetne tenni?
 
– Ha valamit nagyon gyorsan meg kellene tenni – mert már az is nagyon sokat késett, hogy a nem sürgős műtétek, beavatkozások halasztását elrendelték –, most, bár tényleg minden erőt a Covidra összpontosítanak, de nagyon vigyázni kellene arra, hogy egy daganatos, vagy szívrohamot kapott beteg ne kerüljön olyan intézetbe, ahonnan már esetleg nem lehet visszahozni. Ez pedig annak a függvénye, hogy a magyar egészségügy irányítása milyen kezekben van. Nagyon komoly kétségeim vannak a mai magyar egészségügyi vezetéssel szemben, és ebbe beleértem az egészségügyért felelős minisztert, az államtitkárt és a tiszti főorvos csapatának alkalmasságát is. Én most – és nem hiszem, hogy nem megoldható, amikor annyi mindenre van pénz –, azonnali hatállyal végrehajtanám a béremeléseket, és az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló, nagy bizonytalanságot kiváltó és értelmetlen törvényt elfelejteném. A béremelést előrehoznám, ezt pár paragrafussal el lehetne intézni, és a többi szabályozásról – amit egyeztetés nélkül, ebbe a törvénybe behoztak – akkor tárgyalnék a szakmai szervezetekkel, szakszervezetekkel, kamarákkal egyeztetve, ha a járvány véget ért. Azt gondolom, ez a minimum, amit az egészségügyi dolgozók ösztönzése érdekében egy ilyen kritikus helyzetben egy kormány megtehetne.
 
– Most már szó van orosz, kínai, német vakcináról is. Mikorra számíthatunk rájuk?
 
– Nézze, nem csak én, de mások is aggódtak egy kicsit, amikor az éj leple alatt a tegnapra megjelent sok kormányrendelet között azt lehetett olvasni, hogy van egy olyan is, amelyik megkönnyíti a gyógyszerek, vakcinák forgalomba hozatalát. Azért aggódtunk, nehogy esetleg nem kellően tesztelt gyógyszerek vakcinák kerüljenek forgalomba Magyarországon, mert erről is folyamatosan lehet hallani. Most azért inkább azt igyekeznek erősíteni – uniós tagországként nem is tehetjük meg, hogy olyan vakcinát, gyógyszert engedünk forgalomba, ami az EU-s szabályoknak, az európai törzskönyv bekerülési feltételeinek nem felel meg –, és mintha a miniszterelnök úr is ezt erősítette volna meg ma reggel. Lehet az adminisztratív előírásokon könnyíteni, hogy az engedélyező hatóság ne hetekig, hanem több emberrel, gyorsított ütemben, napok alatt nézze át azt a dokumentációt, amit produkálnia kell a gyártónak, és ennek alapján foglaljon állást. Ezt meg lehet tenni. De a gyógyszerbiztonsági, gyógyszerhatásossági kritériumok alól nem lehet felmentést adni! Ez nyilvánvaló.
 
– Mindegyik vakcina jó lehet?
 
– Nem az a kérdés, hogy milyen nemzetiségű a vakcina, hanem az, hogy a nemzetközileg ma elfogadott szabályoknak megfelelően, a tesztelés valamennyi fázisán átmenve, olyan eredményeket hozzon, hogy kellő biztonsággal alkalmazható legyen. A gyógyszerbiztonságra és a vakcinára vonatkozóan is ebben nem szabad kompromisszumot kötni. Egy gyógyszerről, vagy vakcináról soha nem azt nézem, hogy milyen nemzetiségű. Nagyon rossz dolog bármiféle politikai szempontot figyelembe venni. Itt tényleg az a kérdés, hogyan lehet a legmegfelelőbb, vagy akár több megfelelő vakcinát kiválasztani. Az már egy másik kérdés, hogy ha valóban van ilyen vakcina, akkor hogyan szervezhető meg a szétosztás, a vakcináció folyamata. Nagyon jó lenne már erre is készülni. Ezzel szintén kéne már foglalkozni, hogy ne akkor kezdjünk el töprengeni, miként is történik mindez, ha egyszerre itt van a vakcina, vagy egyszerre több is rendelkezésre áll. A végső kipróbálási fázisban már több vakcina is van. Én nem zárom ki, hogy akár az orosz, akár a kínai gyártmányú is megfelelő lesz, azt ugyancsak bizalommal lehet fogadni. A németek már készülnek.
 
Egy példát azért elmondanék arra, mennyire nem szabad politikailag kezelni ezt a dolgot. A 1960-as években, amikor a járványos gyermekbénulás pusztított, akkor először egy amerikai kutató, Salk kutatásai alapján készült el a vakcina. Nem sokkal később elkészült az orosz vakcina is, ez volt a Sabin csepp, ami nagyon hatékony volt. Ez a hidegháború időszaka volt, és az amerikaiak ez utóbbit nem engedték forgalomba hozni. Az akkori szocialista táborban természetesen forgalomba hozták, és valóban nagyon hatékonynak bizonyult. Viszont sokkal később jutott el Nyugat-Európába. Ezt csak azért mondtam el, hogy lássuk, ilyen szempontból nem lehet előítéletekkel viseltetni. Mert nem az a kérdés, hol gyártják a vakcinát, hanem az, hogy megfelel-e az elfogadott vakcina a hatékonysági és biztonsági követelményeknek – ez a döntő!
 

Millei Ilona

hirklikk.hu
 
Kökény Mihály, volt egészségügy miniszter szerint az operatív törzs, és a szakértők nem tudnak, nem akarnak, esetleg nem mernek a miniszterelnöknek pontos információkat mondani. A miniszterelnök pedig annak a véleményét jelenti be, akivel utoljára beszélt. Azt, hogy igen nagy baj van, mutatja, hogy míg eddig az egészségügyi dolgozók, az orvosok, a vezető orvosok tették a dolgukat, de alapvetően a nyilvánosság előtt nem nagyon jelentek meg, most az internet tele van információkkal, személyes élményekkel, amelyek azt bizonyítják, hogy minden odaadás, szakmai tudás és iszonyú terhelés ellenére, a lelkiismeretes munka nem tudja pótolni a létszámhiányt. A volt miniszter azt is elárulta, mit tartana fontosnak a járvány elleni küzdelemben, ahogy azt is, egy vakcinának nem a nemzetisége számít, hanem az, hogy a nemzetközileg ma elfogadott szabályoknak megfelelően, a tesztelés valamennyi fázisán átmenve, olyan eredményeket hozzon, hogy kellő biztonsággal alkalmazható legyen.
 
– Mi történt a magyar egészségüggyel, hisz' Orbán Viktor november 10-én még azt mondta, „Ha így mennek tovább a dolgok, akkor ötven százalék esélye van annak, hogy a kórházakban el tudjuk látni a betegeket”, rá egy napra pedig azt, hogy a bevezetett szigorításoknak köszönhetően már nem 50, hanem 99,99 százalék esély van rá, hogy a kórházak kibírják a terhelést?
 
– Én azt gondolom, hogy kapkod, és ez a kommunikációban is folyamatosan látszik. Különböző szakértők különböző dolgokat mondanak, és nyilvánvaló: a két egymásnak ellentmondó, egy nap különbséggel tett nyilatkozat is azt mutatja, hogy a járványkezelés kicsúszott a kormány kezéből. Tényleg lehet azt mondani, hogy van elég lélegeztetőgép, van elég ágy, és lehet tábori kórházakat felépíteni – ahogy ez történik is –, de a legnagyobb baj, hogy nincs elég szakember, nincs elég olyan, a kritikus állapotú betegek gyógykezelésére képes és alkalmas, erre kifejezetten felkészült intenzív terápiás szakorvos és szakasszisztens. Ez a legszűkebb keresztmetszet. Azt gondolom, hogy a miniszterek, az operatív törzs vagy a szakértők nem tudnak, nem akarnak, vagy nem mernek a miniszterelnöknek pontos információkat mondani, és akivel utoljára beszél, annak a véleményét jelenti be. Még azt is el tudom képzelni, hogy lehetnek olyan emberek a környezetében, akik kvázi az elvárásoknak igyekeznek megfelelni.
 
– De látjuk a valóságot…
 
– Függetlenül attól, mit mond a miniszterelnök, a mindennapi tapasztalat az, hogy tényleg igen nagy baj van. Amiben én változást látok – különösen az elmúlt egy-két hétben –, hogy addig, amíg az egészségügyi dolgozók, az orvosok, a vezető orvosok tették a dolgukat, de alapvetően a nyilvánosság előtt nem nagyon jelentek meg. Most – mintha valamilyen gát átszakadt volna –, az internet tele van információkkal, személyes élményekkel, amelyek mind, mind azt bizonyítják, hogy minden odaadás, szakmai tudás és iszonyú terhelés ellenére végzett lelkiismeretes munka nem tudja pótolni azt a létszámhiányt, amelynek kialakulása lényegében nem most kezdődött, de amit még tovább ront, hogy az egészségügyi dolgozók fokozottan kitettek a veszélynek.
 
Tudjuk, hogy körülbelül 4-5 ezer orvos és egészségügyi dolgozó fertőzött, vagy a betegség tüneteivel küzd, és ezek a szakemberek – akik nyilván elsősorban a Covid-osztályokon, vagy intenzív terápiás osztályokon dolgoztak vagy dolgoznak – és hiányoznak. Át lehet vezényelni a helyükre orvostanhallgatót, szemész szakorvost, bőrgyógyászt. Nyilvánvalóan a semminél többet tudnak, de azt a tapasztalatot, tudást, vagy azt a gyakorlatot, amit több éves képzés során szereztek meg ezek az emberek, nem tudják pótolni. Nem lehet gyorstalpalón, néhány óra alatt elsajátítani. Ezért tényleg nagy a baj, és ezért borzasztó, hogy ennyi ideig késlekedtek azoknak, a vírus terjedését korlátozó intézkedéseknek a meghozatalával, amelyek az egészségügyet mentesíthették volna, és amelyeket a héten végül is bevezettek. Pedig a szakmai szervezetek, a szakszervezetek, a társadalom már rég javasolta.
 
– További korlátozások bevezetése segítene?
 
– Az a kérdés, hogy sikerül-e érvényt szerezni nekik, hogy a társadalom együttműködése elegendő-e. Sajnos, ebben nem vagyok biztos, hisz' már lehet egész extrém példákat látni, ami iszonyatos, és mutatja az egész társadalom morális állapotát, a szolidaritás hiányát. Ha jó szándékkal valaki figyelmezteti a másikat a maszkhasználatra a villamoson, akkor a kés kerül elő, és hasonló, igen durva dolgok, amik nagyon szomorúak. Azért ez a morális züllés az elmúlt tíz esztendő, egyáltalán: az elmúlt évek magyar politikai elitje magatartásának is terméke. Ezektől valószínűleg nem függetleníthető.
 
Nem akarom megkerülni a kérdést, de én személy szerint, még két dolgot biztosan tettem volna. Az egyik, hogy az általános iskolákban is lehetne korlátozni a tanítást, mert tényleg nagy a baj, a másik, hogy ha ennek a kényszerű korlátozásnak valami eredményei mutatkoznak, akkor a legsürgősebben egy olyan rendszert kellene beléptetni, hogy teljes körben a döntés lehetőségét oda kellene adni a helyi önkormányzatoknak, a polgármestereknek.
 
Természetesen azzal, hogy rendelkezzenek azokkal az adatokkal, amelyek alapján ezt meg tudják hozni. Igenis a kapják meg a térségükre jellemző járványmutatókat. Ezek nyilván rendelkezésre állnak. Ha nem, akkor így kell őket csoportosítani. Nem hiszem, hogy ez megoldhatatlan problémát jelent, és ennek ismeretében kapjon felhatalmazást a polgármester, hogy mikor olyan, a vírus terjedését akadályozó intézkedéseket hozzon, vagy oldjon fel. Mert ezt mégiscsak helyben lehet legjobban tudni. Ez nagyon sok országban működött. Nyilván, majd ha elindul egy lazítása ezeknek az intézkedéseknek, akkor én valószínűleg odaadnám ezt a döntési jogkört. Elképesztő, hogy egy polgármester a szülőktől, a környezetétől tudja, hogy valamelyik iskolában fertőzés van, de nem tehet semmit, az iskolaigazgatónak pedig külön kérvényeznie kell, hogy átállhassanak online oktatásra. Aztán napokig nincs válasz, mert a bürokrácia útvesztőin keresztül vezet az út az operatív törzshöz, hogy döntsön erről. Ez nonszensz, ez egy eszement centralizációs rendszer. Mitől tudná azt a belügyminiszter meg a tábornokok, hogy egy ferencvárosi, vagy egy balmazújvárosi iskolában milyen viszonyok vannak?
 
– A társadalmat akarta Orbán megnyugtatni a 99,99 százalékos bejelentéssel, vagy ez csak egy trükk volt?
 
– Orbántól egy önhitt és magabiztos kommunikáció sose volt távol. Ő mindig, mindenütt és minden helyzetben szereti győztesnek kihirdetni magát. Valószínűleg szóltak neki a propaganda minisztériumból, hogy az 50 százalék, az nem legjobb volt, most dobjuk be a 99 százalékot. Nyilvánvaló, hogy ma a magyar egészségügynek nem olyan a helyzete, és nem attól lesz jobb, hogy a miniszterelnök azt mondja.
 
– Mit lehetne tenni?
 
– Ha valamit nagyon gyorsan meg kellene tenni – mert már az is nagyon sokat késett, hogy a nem sürgős műtétek, beavatkozások halasztását elrendelték –, most, bár tényleg minden erőt a Covidra összpontosítanak, de nagyon vigyázni kellene arra, hogy egy daganatos, vagy szívrohamot kapott beteg ne kerüljön olyan intézetbe, ahonnan már esetleg nem lehet visszahozni. Ez pedig annak a függvénye, hogy a magyar egészségügy irányítása milyen kezekben van. Nagyon komoly kétségeim vannak a mai magyar egészségügyi vezetéssel szemben, és ebbe beleértem az egészségügyért felelős minisztert, az államtitkárt és a tiszti főorvos csapatának alkalmasságát is. Én most – és nem hiszem, hogy nem megoldható, amikor annyi mindenre van pénz –, azonnali hatállyal végrehajtanám a béremeléseket, és az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló, nagy bizonytalanságot kiváltó és értelmetlen törvényt elfelejteném. A béremelést előrehoznám, ezt pár paragrafussal el lehetne intézni, és a többi szabályozásról – amit egyeztetés nélkül, ebbe a törvénybe behoztak – akkor tárgyalnék a szakmai szervezetekkel, szakszervezetekkel, kamarákkal egyeztetve, ha a járvány véget ért. Azt gondolom, ez a minimum, amit az egészségügyi dolgozók ösztönzése érdekében egy ilyen kritikus helyzetben egy kormány megtehetne.
 
– Most már szó van orosz, kínai, német vakcináról is. Mikorra számíthatunk rájuk?
 
– Nézze, nem csak én, de mások is aggódtak egy kicsit, amikor az éj leple alatt a tegnapra megjelent sok kormányrendelet között azt lehetett olvasni, hogy van egy olyan is, amelyik megkönnyíti a gyógyszerek, vakcinák forgalomba hozatalát. Azért aggódtunk, nehogy esetleg nem kellően tesztelt gyógyszerek vakcinák kerüljenek forgalomba Magyarországon, mert erről is folyamatosan lehet hallani. Most azért inkább azt igyekeznek erősíteni – uniós tagországként nem is tehetjük meg, hogy olyan vakcinát, gyógyszert engedünk forgalomba, ami az EU-s szabályoknak, az európai törzskönyv bekerülési feltételeinek nem felel meg –, és mintha a miniszterelnök úr is ezt erősítette volna meg ma reggel. Lehet az adminisztratív előírásokon könnyíteni, hogy az engedélyező hatóság ne hetekig, hanem több emberrel, gyorsított ütemben, napok alatt nézze át azt a dokumentációt, amit produkálnia kell a gyártónak, és ennek alapján foglaljon állást. Ezt meg lehet tenni. De a gyógyszerbiztonsági, gyógyszerhatásossági kritériumok alól nem lehet felmentést adni! Ez nyilvánvaló.
 
– Mindegyik vakcina jó lehet?
 
– Nem az a kérdés, hogy milyen nemzetiségű a vakcina, hanem az, hogy a nemzetközileg ma elfogadott szabályoknak megfelelően, a tesztelés valamennyi fázisán átmenve, olyan eredményeket hozzon, hogy kellő biztonsággal alkalmazható legyen. A gyógyszerbiztonságra és a vakcinára vonatkozóan is ebben nem szabad kompromisszumot kötni. Egy gyógyszerről, vagy vakcináról soha nem azt nézem, hogy milyen nemzetiségű. Nagyon rossz dolog bármiféle politikai szempontot figyelembe venni. Itt tényleg az a kérdés, hogyan lehet a legmegfelelőbb, vagy akár több megfelelő vakcinát kiválasztani. Az már egy másik kérdés, hogy ha valóban van ilyen vakcina, akkor hogyan szervezhető meg a szétosztás, a vakcináció folyamata. Nagyon jó lenne már erre is készülni. Ezzel szintén kéne már foglalkozni, hogy ne akkor kezdjünk el töprengeni, miként is történik mindez, ha egyszerre itt van a vakcina, vagy egyszerre több is rendelkezésre áll. A végső kipróbálási fázisban már több vakcina is van. Én nem zárom ki, hogy akár az orosz, akár a kínai gyártmányú is megfelelő lesz, azt ugyancsak bizalommal lehet fogadni. A németek már készülnek.
 
Egy példát azért elmondanék arra, mennyire nem szabad politikailag kezelni ezt a dolgot. A 1960-as években, amikor a járványos gyermekbénulás pusztított, akkor először egy amerikai kutató, Salk kutatásai alapján készült el a vakcina. Nem sokkal később elkészült az orosz vakcina is, ez volt a Sabin csepp, ami nagyon hatékony volt. Ez a hidegháború időszaka volt, és az amerikaiak ez utóbbit nem engedték forgalomba hozni. Az akkori szocialista táborban természetesen forgalomba hozták, és valóban nagyon hatékonynak bizonyult. Viszont sokkal később jutott el Nyugat-Európába. Ezt csak azért mondtam el, hogy lássuk, ilyen szempontból nem lehet előítéletekkel viseltetni. Mert nem az a kérdés, hol gyártják a vakcinát, hanem az, hogy megfelel-e az elfogadott vakcina a hatékonysági és biztonsági követelményeknek – ez a döntő!
 
 
Millei Ilona
hirklikk.hu