Miért bíznak a rákos betegek jobban a csodaszerekben, mint az orvosokban?

2018.08.10 07:07

Rengeteg olyan csodaszerről vagy alternatív gyógymódról lehet hallani, ami állítólag gyógyítja a rákot, és sokan ki is próbálják őket – a kórházi kezelés helyett vagy mellett. Pedig a legújabb kutatások szerint azok, akik gyógynövényeket, homeopátiát vagy más alternatív terápiákat használnak, kétszer nagyobb eséllyel halnak bele a rákba, mint akik a hagyományos biológiai terápiát veszik igénybe. Ennek oka, hogy az előbbi csoport hajlamos visszautasítani az orvosok által javasolt módszereket, jelentősen csökkentve ezzel a gyógyulás esélyét.

Budapest, 2017. november 15.Infúziós pumpán keresztül gyógyszert kap egy ápolt gyermek a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának onkológiai és intenzív osztályán 2017. november 15-én. A Gyermekleukémia Alapítvány a klinika onkológiai és intenzív osztályainak juttatott 30 millió forintos támogatásával három darab, egyedülállóan összekapcsolható, sürgősségi életmentő betegfigyelő monitorrendszer kiépítését tette lehetővé.MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
 
A köztudatban rákellenesnek számít például a nagy mennyiségű C-vitamin, a nyers ételek, gyógyteák, illetve a csökkentett deutériumtartalmú víz fogyasztása, vagy a drága étrend-kiegészítők. Ha rákeresünk a „rák gyógyítása házilag” kifejezésre, a Google az első néhány találat között hozza egy sebész-onkológus, Dr. Tullio Simoncini magyar nyelvű oldalát, aki szerint a rák minden fajtáját a Candida gomba okozza, és kizárólag szódabikarbónával gyógyítható. Az olasz gyógyító „minden lehetséges eszközzel fellép a mai orvosi gyakorlatban működő hamissággal és hazugsággal szemben”. Hitelét az sem rontja, hogy januárban 5 és fél év börtönre ítélték, miután meghalt egy 27 éves, agydaganatban szenvedő beteg, akit szódabikarbóna-injekcióval próbált meggyógyítani.
 
Látható, hogy van igény az alternatív rákgyógymódokra, és ez nem feltétlenül magyarázható az érintettek tudatlanságával vagy tájékozatlanságával. Az orvosi kezelés elutasításának lehetnek érzelmi okai, a csodában való hit, vagy az orvosokba és az egészségügybe vetett bizalom hiánya.
 
Aki nem bízik az orvosában, nagyobb eséllyel utasítja el a kezelést
 
Mivel az adatok hiányosak, nehéz megmondani, kik azok, akik a hagyományos rákkezelés helyett alternatív módszereket használnak, de kutatások szerint elsősorban a nők, a fiatalabb korcsoportokba tartozó, magasabb iskolázottságú és jövedelmű betegek érintettek. A mellrákos nők egy része például a sebészeti beavatkozásokat nem utasítja el, de az azután következő kemoterápiát, hormonális- és sugárkezelést már nem hajlandó igénybe venni. Az ok egyes esetekben a nem megfelelő informáltság, a mellékhatásoktól való félelem; de még nagyobb jelentősége van az orvosokba vagy az egészségügybe vetett bizalom hiányának. Egy nagymintás vizsgálatból például az derült ki, hogy a megkérdezettek 30%-a utasított el valamilyen, az orvos által ajánlott kezelést; jellemzően azok, akik nem bíztak az egészségügyi rendszerben. Érdekes, hogy az egészségügybe vetett hit gyakran független attól, mennyire bízik valaki az orvosában: egy-egy orvosnak tehát a rosszul működő rendszerben is lehet pozitív szerepe.
 
Az utóbbi időkben megfigyelhető, hogy az emberek egyre kevésbé hallgatnak az orvosokra, aminek rendszerszintű és egyéni okai is vannak: kevesebb a szemtől szembeni kontaktus, nem jut elég idő egy betegre, a média rengeteg káros orvosi gyakorlatot mutat be (míg a pozitívumokat kevésbé emeli ki), egyes orvosok pedig a beteg helyett a profitot helyezik előtérbe. Míg a ’60-as években az amerikaiak 75%-a bízott az orvosokban, ma már csak 34%-uk.
 
Pécs, 2016. június 24.A Pécsi Tudományegyetem (PTE) Onkoterápiás Központjának sugárterápiás berendezése az avatás napján, 2016. június 24-én.MTI Fotó: Sóki Tamás
Képünk illusztráció:A Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Központjának sugárterápiás berendezése 
 
Fotó: Sóki Tamás / MTI
 
Az előírt gyógyszereket sokan azért nem hajlandóak szedni, mert nem szeretnék, ha „mesterséges” anyag, „méreg” kerülne a testükbe, miközben úgy gondolják, a bioboltban vett, „természetes” szerek kizárólag egészségesek és hatásosak lehetnek. Valószínűleg kellő információ hiányában nem veszik figyelembe, hogy egyrészt a termékek közötti határ közel sem ennyire éles, másrészt ami a természetben előfordul, az akár halálos is lehet – gondoljunk csak az arzénre vagy a kígyóméregre. A gyógyszergyárak nem nonprofit intézmények, de valószínűleg nem is szövetkeztek az emberiség ellen; a gyógyszerek pedig (sok gyógynövénnyel, táplálék-kiegészítővel ellentétben) hosszas és bonyolult tesztelési folyamaton mennek keresztül. Ha jótékony hatású is egy alternatív szer, nagy eséllyel nem gyógyítja a rákot.
 
Akik nem bíznak az orvosokban, sokkal kisebb arányban veszik be a gyógyszereket, de a mozgással, dohányzással, egészséges életmóddal kapcsolatos tanácsokat is kevésbé követik. Az oltásokat kisebb eséllyel adják be, ezzel járulva hozzá a járványok terjedéséhez. A bizalomnak viszont rengeteg pozitív hatása van: a jó orvos-beteg kapcsolat javítja a közérzetet, a gyógyulás esélyeit, és csökkenti a szorongást.
 
A népesség egy része azért elutasító az orvoslással, mert hisz a csodákban. Amikor valaki veszélyben érzi az életét, mert megkapta a rák diagnózisát, érthető is, hogy bízni próbál a gyógyulásban. Ez a hit pedig vallástól, életkortól független lehet. Az utóbbi években ismerték fel ennek a jelentőségét, illetve azt, hogy ha az orvosok nem elutasítóak az ilyen betegekkel, és érzékenyek a hitükre, az javíthatja a köztük levő kapcsolatot.
 
A megfelelő kommunikáció, a mindfulness segít, a pozitív gondolkodás nem
 
Nem meglepő, hogy az orvosokba vetett bizalom, az elégedettség és a páciensek közérzete nagy részben a kommunikáción, illetve más pszichológiai tényezőkön múlik; csak kisebb részben az alkalmazott módszeren, hozzáértésen. A betegnek nagy szüksége van arra, hogy beszélhessen a félelmeiről és hiteles, megnyugtató válaszokat kapjon. Magyarországon még ma is elsősorban a paternalista kommunikációs stílus az uralkodó az egészségügyben: az orvos gyorsan összegyűjti az információkat, majd önkényesen hoz döntéseket, miközben a beteg passzív szerepben marad. Ehelyett az lenne a kívánatos, ha közösen döntenének, a beteg aktív részvételével és felelősségvállalásával, ami nem csak idő és pénz kérdése. Bár a magyarok a hosszú várólistákat, az elvándorlást és az orvoshiányt nagyobb problémának tartják az egészségügyben, mint a megfelelő tájékoztatás hiányát, valószínűleg itthon is nőne az elégedettség, ha javulna az orvos-beteg kommunikáció.
 
Kutatások szerint empatikusabb orvosi hozzáállással azokra a rákos emberekre is lehet hatni, akik először elutasítják a kezelést. Betegek beszéltek arról, hogy ha az orvos elsőre jobban megértette volna a félelmeiket, törődést mutatott volna, tájékoztatta volna őket a lehetőségekről és időt adott volna a döntésre, nagyobb eséllyel fogadták volna el az általa javasolt terápiát. Egy beteget bizonytalankodása vagy gyanakvó magatartása miatt nehéz páciensnek látni önbeteljesítő jóslat: az érintett a negatív viszonyulás hatására még elutasítóbbá válik.
 
Salgótarján, 2013. április 30.Abdulfatah Bishr osztályvezetõ fõorvos egy pácienst vizsgál a Szent Lázár Megyei Kórház onkológiai osztályán Salgótarjánban 2013. április 30-án. A szakember huszonhárom éve Jemenbõl érkezett, öt éve él a megyeszékhelyen feleségével és három gyermekével.MTI Fotó: Komka Péter
Fotó: Komka Péter / MTI
 
Az orvosi módszerek mellett léteznek olyan pszichológiai módszerek, amik nem gyógyítják a rákot, de bizonyítottan segítik a betegek életét. A legnépszerűbb a mindfulness-alapú terápia: ennek keretében elsősorban könnyű jógagyakorlatok, meditáció, légzéstechnika segítségével éber figyelmet és tudatos jelenlétet tanítanak a betegeknek. A mindfulness többek között csökkenti a szorongást, pozitívan hat a testtudatra. Az Országos Onkológiai Intézet rendszeresen indít betegeknek és családtagjaiknak ingyenes, 8 hetes tanfolyamokat, vidéken pedig például a Veszprém Megyei Kórházban érhető el a kezelés.
 
Az egyre népszerűbb pozitívgondolkodás-iparág (ami nem keverendő össze a pozitív pszichológiával vagy az optimista hozzáállással) viszont nagy valószínűséggel nem segíti a rákos betegeket. Az legalábbis biztos nem, ha a „terápia” a negatív érzések, a realitás figyelmen kívül hagyásából, és a pozitívnak tartott üzenetek mantrázásából áll. Barbara Ehrenreich története tanulságos: ő mellráktúlélőként szembesült azzal, hányan kezelik ajándékként, a nőiesség kiteljesítéseként a rákot, ami javíthatja ugyan az aktuális közérzetet, de a gyógyuláshoz nem járul hozzá. Ráadásul aki azt hallja, hogy ha elég erősen hisz benne, meg fog gyógyulni, bűntudatot fog érezni és saját magát hibáztatja, ha mégsem sikerül.
 
Ahhoz tehát, hogy a rákos betegek ne utasítsák el a kezelést, az orvosoknak érdemes javítaniuk a kommunikációjukon, megértőbben kell viszonyulniuk a páciens félelmeihez és tetteihez akkor is, ha az látszólag irracionálisan viselkedik. A paternalista szemlélet elutasítása, a betegek aktív részvételének támogatása pedig közös társadalmi felelősség is.
 
Pál Mónika
24.hu