Mindenhol feketedik az idei diótermés

2020.09.27 10:41

Több oka is lehet a termés romlásának, de a legtöbb helyen a dióburok-fúrólégy a ludas.

illusztráció

Több olvasónk is jelezte, probléma van az idei dióterméssel, ugyanis feketedik, rothad, nemcsak a lehullott termés ilyen, de nagyrészt a fán lévő is. A probléma nem egyedi, és szinte az egész országban jelen van, amelynek több oka is lehet.
 
Gomba, vírus, baktérium
 
A diófának több mint ötven kártevője, kórokozója van, amely megbetegítheti a fát vagy a termést. A termés rothadásáért, feketedéséért nem meglepő módon általában gombás megbetegedések vagy kórokozók okolhatók, amelyeknek több fajtája is van.
 
A cseresznye-levélsodródás általában a dió leveleit, hajtáscsúcsait támadja meg, míg a xantomonászos levél- és gyümölcsfoltosság már a termés rothadásában is jelentős szerepet játszik.
 
Az előbbinél a bakteriális és a fertőzött részek eltávolításával lehet a terjedést megakadályozni, míg utóbbi vírusfertőzés, és a megfelelő permetezőszerekkel kezelhető. A gombák közül a gnomóniás és a mikrosztómás megbetegedés a leggyakoribb hazánkban, amelyeket szintén fertőtlenítéssel, permetezéssel lehet kezelni.
 
Széles a paletta a kórokozókból is, amelyek megtámadhatják a diófát, így említeni lehet a nemezes gubacsatkát és a sárga diólevéltetűt, amelyek a leveleket támadják meg. A termésekben leggyakrabban megjelenő kártevő az almamoly, amely nevével ellentétben nemcsak az almán, hanem a dión, körtén, kajszibarackon is károkat okoz. Az almamoly ugyanis a termésbe rakja a petéit, amelyből falánk hernyók fejlődnek ki.
 
Befúrja magát
 
A néhány éve még alig ismert, azonban azóta jelentősen elterjedt dióburok-fúrólégy azonban kifejezetten a diót támadja meg. Kedvez neki a meleg, száraz nyár, nyárutó, általában júliusban jelennek meg apró foltok a zöld burkon, amelyet érthető módon nem egyszerű időben észrevenni. A lárvák berágják magukat a burokba, így a termés, sőt sok esetben a levél is barnulni, majd feketedni kezd.
 
Védekezésnél a legjobb a megelőző permetezés felszívódó rovarölő szerekkel, azt azonban még júniusban, júliusban el kellett volna végezni, tehát mostanra már lekéstünk róla. Ha már megfeketedett a termésünk, akkor menthetetlen, így csak az marad hátra, hogy megszabaduljunk tőle és vele együtt a kártevőtől – vagy kórokozótól, ha mégis valamely betegség a ludas.
 
A termést és a leveleket is szedjük össze, és szabaduljunk meg tőlük. A legbiztosabb megoldás az égetés, azt azonban környezetvédelmi okokból sem javasoljuk, illetve több településen már tiltott is. Így marad a kidobás: vagy a zöldhulladék, vagy a hagyományos kommunális. Nagyon figyeljünk arra, hogy ne maradjon fertőzött levél vagy termés, mindet szedjük össze, ami pedig a fán marad, azt szedjük le, mert ellenkező esetben áttelel, és a jövő évi termésünket is tönkreteszi. Ahogy más esetben, úgy a fertőzött diófáknál is hangsúlyozzuk: kiemelten fontos lesz az idei évet lezáró őszi lemosó permetezés, hogy megakadályozzuk a jövő évi kártételt!
 
Most kell metszeni
 
Ha pedig a diófáról ejtettünk szót, akkor azt is fontos tudnunk, hogy szeptemberben van itt az ideje, hogy elvégezzük a metszést a diófánkon – ha szükség van rá. Azért ez a legmegfelelőbb időpont a beavatkozásra, mert a sebek ilyenkor nedvedzenek – vagy ahogy mondani szokták, „könnyeznek” – a legkevésbé. A dió esetén a korona alakjának kialakítását érdemes még fiatal korában megejteni, pontosan a sérülékenysége miatt. Ezért valóban csak akkor fogjunk metszőollót a kezünkbe, ha elkerülhetetlen, például sérülés, gallytörés vagy a korona túlsűrűsödése esetén. Más időpontban elvégzett metszésnél a nagy gyökérnyomás miatt akár el is pusztulhat, „elvérezhet” a fa.
 
Horváth Imre
boon.hu