Mindenkinek az állam ad majd gázt - mit kell tudnia a fogyasztónak?

2015.06.17 06:49

Minden magáncég kiszáll a lakossági gázszolgáltatásból, az áramnál a fél ország kerülhet át az államhoz. Ki kell jelentkezni az eddigi szolgáltatótól? Lesz gázóracsere? Mit lehet tenni, ha az állam visszaél a monopolpozíciójával? Többet kell majd utazni, mire az ember ügyfélszolgálatot talál? El lehet hagyni a havidíjak befizetését, úgyis kivonul a lakossági üzletágból a mostani energiacég? Összeszedtük, mire kell felkészülni.

Most, hogy a Tigáz távozásával minden magáncég kivonul a lakossági gázszolgáltatásból, mi lesz velem? Mit kell tennem?

A fogyasztónak nem kell tennie semmit: lényegében automatikusan kerül majd át az állami rezsicég, az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt.-be tartozó Főgáz kötelékébe. A papírmunkát, az átszerződést a fogyasztó feje felett megoldja az állami közműszolgáltató. Ugyanakkor az átadás-átvétel során mind a régi, mind az új szolgáltatónak ajtót kell majd nyitni az óraállás rögzítéséhez, illetve az új szolgáltató – az ingatlan tulajdonviszonyával kapcsolatos – adategyeztetését is tűrni kell.

Ki fog értesíteni arról, hogyan kerülök át az államhoz, vagy hogy mi a teendőm?
Az adminisztrációs munkáról, így a változásokról is az eddigi szolgáltató köteles értesíteni a fogyasztóját. Arról, hogy mikortól fog mindenkinél a Főgáz szolgáltatni, a cégen kívül várhatóan a kormányzati propaganda is részletes tájékoztatást ad majd.

Mikor kerülök át az államhoz?
A  napokban az Energiahivatal közleményben tudatta, hogy alkalmasnak tartja a Főgázt a már korábban visszalépett cégek (E.On, GDF Suez) fogyasztóinak ellátására. E közlemény szerint – a hatóság és az állami cég közt az ügylet részletei, illetve a kötelességvállalások tisztázása és rögzítése után – az E.On ügyfeleit 2016. január 1-jétől, a GDF Suez lakossági fogyasztóit 2016. július 1-jétől kezdi átvenni a Főgáz. Mivel a két cégnek jelenleg összesen 1,3 millió fogyasztója van, a Tigáznak viszont egymagának 1,2 millió, utóbbi cég lakossági fogyasztóinak "átköltözése" várhatóan majd csak 2017-ben történik meg. (Elméletileg akár január 1-jével is megvalósulhatna, de ha az átadás-átvételi dömping során csúszás következik be, akkor a tigázosok "bekebelezése" is csúszni fog.)

Addig, míg az állami cég az átadás-átvételt nem zárja le, az eddigi szolgáltató látja el a fogyasztókat. Ebből törvényszerűen következik, hogy az utolsó hónapot úgy kell majd fizetnie a fogyasztónak a "régi" szolgáltatójának, hogy már az "új" cégnél pörög a számlálója.

Mi van, ha hátralékom van?
Aki úgy gondolkodik, hogy az átadás-átvétel időszakában nem fizet ("hiszen úgyis más lesz a szolgáltató, a régi meg már majd nem kapcsolhat le"), az rosszul kalkulál. Az Energiahivatal külön kiemelte legutóbbi közleményében, hogy a szolgáltatók a tartozásokat is átadják majd a Főgáznak, melynek így a korábbi kintlévőségek behajtása is a feladatai közé kerül. (Csak a miheztartás végett: a lakossági áram- és gázszolgáltatási szektorban évente 45-50 milliárd forint kintlévőség halmozódik fel. Eddig a jogalkotók, a multicégek kárára, inkább a szociálisan toleráns alapállást támogatták. Kérdés, hogy fenntartják-e a jelenlegi állapotot, ha ez a veszteség az amúgy is veszteségre ítélt állami rezsicégnél jelentkezik.)

Kevesebb ügyfélszolgálat lesz?
Ezzel kapcsolatban nincs hivatalos információ. Az állam az elmúlt években a közműcégeket a szolgáltatási minőségre hivatkozva inkább abba az irányba terelgette, hogy mindig elérhetővé váljanak a lakosság számára, s így akár indokolatlanul nagy ügyfélszolgálati rendszert építsenek ki és tartsanak fenn. Nagy kérdés, hogy a kormány az efféle kötelezvényeket a saját tulajdonú szolgáltatójától is elvárja-e.

Miért mostanában dobja be mindenki a törülközőt? Miért vártak a multik eddig, és miért most lépnek le?
Az áramszektorban is, a gázszolgáltatási szektorban is az energiacégeknek 2008 óta csak veszteséget termelnek a lakossági üzletágak. Ennek a legfőbb oka az, hogy a mindenkori árakat inkább a politikai megfontolásoknak, semmint a piaci törvényszerűségeknek rendelték alá. A 2014-es országgyűlési választások után a cégek számára nyilvánvalóvá vált: e szektorban a kormány nem csökkenti a nyomást a nemzetközi cégekre, viszont készségesnek mutatkozik átvenni/elvenni a munkájukat.

A cégek most dobják be a törülközőt, ez pedig leginkább annak köszönhető, hogy ez az első teljes év a választások óta, és ennek gazdasági lezárása (értsd: a fejlesztések lezárása, befagyasztása, és amit ki lehet menteni, annak kimenekítése), illetve a szükséges "tereprendezés" után az egyetemes szolgáltatók megkönnyebbülve adhatják át a veszteséges üzletágukat az államnak.

A gázpiacon az E.On, a Tigáz, vagy az árampiacon az Elmű-ÉMÁSZ azonban e döntésekkel nem lép le, a nyereségesen üzemelő piaci szegmensben mindegyikük ott maradt. (Az E.On – egyelőre – az áramszolgáltatási területen a lakossági szegmensben is aktív maradt.) Mindez azért lényeges, mert ha a folyamatban levő uniós vizsgálat végeredménye az lesz, hogy a lakossági oldalon árakat kell emelni, az a piaci oldal eredményeit nem befolyásolja, ergo: üzletileg továbbra is nyereséges marad.

A fél országot árammal ellátó Elmű-ÉMÁSZ is jelezte, megfelelő ajánlat esetén eladja a lakossági üzletágát az államnak. Mennyiben lesz más az átmenet itt, mint a gázszolgáltatásnál?

Az áramszolgáltató is a lakossági üzletágától válik meg, azonban a szolgáltatásról úgy mond le, hogy a céget eladja az államnak. Az aláírt szándéknyilatkozat szerint az adásvétel céldátuma 2016. január 1. Átadás-átvételre azonban itt nem kerül majd sor, mivel az ENKSZ a vásárlással azonnal a cégek élére ül (gyakorlatilag csak ki kell cserélni a cégtáblát), és azonnal az addig Elmű-ÉMÁSZ-fogyasztók szolgáltatójává válik. Itt nem kell papírmunkával, áramóra-leolvasással sem bíbelődniük az ügyfeleknek.

Ha az állami rezsicég monopolhelyzetbe kerül, kihez lehet fordulni, ha problémám akad? Ha úgy érzem, hogy indokolatlanul nőnek az árak, ha gyakoribbá válnak a gázóracserék, az ellenőrzések, ha nem elérhető az ügyfélszolgálat, ha rám terhelik a rendszer-felülvizsgálat kölségeit stb.

Az energiaszolgáltatóknak ezt eddig első körben az ügyfélszolgálati rendszerük segítségével kellett megoldaniuk. Amennyiben a fogyasztó nem volt elégedett a kapott válasszal, a cégek "felügyeleti" szervéhez, az Energiahivatalhoz fordulhatott – és ez nem változik a jövőben sem.

A Brüsszelbe küldött rezsilevélben foglaltak hogyan befolyásolják ezt az egészet?
A Magyarország ellen folyó uniós kötelezettségszegési eljárás ugyan nem a rezsicsökkentésről szól, de ahogy azt korábban részletesen megírtuk, a Trócsányi László igazságügyi miniszter által küldött levélből nyilvánvalóvá vált, hogy olyan részekhez kell a kormánynak hozzányúlnia áram-, és gázárképzési területen, amivel aligha hagyhatja érintetlenül az orbáni rezsiharc politikai eszközökkel kicsikart eredményeit. A levél létét elismerték, annak tartalmát nem cáfolták kormányzati illetékesek. Abból árfeszültség keletkezik, ha a kormánynak engednie kell – és a levél tanúsága szerint ezzel Orbánék tisztában is vannak.

Jóllehet, időlegesen van menekülő út a kormány előtt: az, hogy a lakossági árak továbbra is fenntartott szintje mellett az energiatermelő vagy -szolgáltató cég veszteségét valamilyen állami támogatással hoznák egyenesbe. Ez azonban az EU-ban tiltott állami támogatásnak minősül, és újabb uniós retorziókat hoz magával.

A másik út az, hogy az állam árat emel. Ennek mértékét azonban ma megjósolni sem lehet, mivel a gázárképzésben az Orbán–Putyin-paktumból következően is lehet mozgástér, az áramárban pedig keverhető úgy is a költségelosztás, hogy az egész lakossági szektorra termelő, állami tulajdonban levő MVM-mel is lenyelet valamennyit a rendszerveszteségből a kormányzat.

Mennyire reális az a szándék, hogy a Tigáz például arra játsszon, hogy most ugyan szóban elhagyja a porondot, de ha időközben – míg át nem kerülök az államhoz – megemelik az árat, akkor újra bejelentkezik, hogy mégis szívesen folytatná a gázszolgáltatást?
Elvileg ez az út is járható, mivel az engedély-visszaadástól jogilag egészen addig vissza lehet táncolni, amíg a cégek között az átadás-átvétel le nem zárult. Ez a legoptimistább számítások szerint is valamikor 2017-ben történhet meg. (Az áramszektorban, az Elmű-ÉMÁSZ esetében kicsit más a helyzet. Ott az áramcég lakossági szolgáltatójának eladásáról írtak alá szándéknyilatkozatot a felek, így ott majd az ár dönt – arról is, hogy lesz-e egyáltalán üzlet.) Az már más kérdés, hogy az évek óta milliárdos veszteségbe kényszerített cégek közül melyik gondolná úgy, hogy még egyszer nekifut ennek az üzletnek – tudva, hogy a kormányzat politikai eszköztára üzletileg bármikor ismét negatívan érintheti őt.

hvg.hu