„Napi 250 forint jut kosztra”

2016.04.22 12:13

A Policy Agenda felmérése szerint egy létminimumon élő felnőtt havi alig több mint 24 ezer forintot költ élelmiszerre, ami napi nyolcszáz forint, de az emberek negyven százalékának ennyire sem telik. Riportunkban bemutatjuk, miként próbálnak túlélni azok, akik a negyven százalék közé tartoznak.

Ha valami igazolja, hogy a név kötelez, akkor a kazincbarcikai Szegény Barnabásné élete biztosan. A kereskedelmi szakközépiskolát végzett, ötvenöt éves rokkantnyugdíjas asszony valóban szegény. Havonta 45 600 forintos nyugellátást kap, ebből élnek ketten munka nélküli férjével. Utóbbi korábban hegesztőként és központifűtés-szerelőként dolgozott, de aztán állástalan lett, s nem sikerül visszakapaszkodnia a munkaerőpiacra.

Havi hatvanezer forintból próbál túlélni Gulyás Jánosné, Erzsi néni

fotó: Koncz György

Néhány hónapja az álláskeresési támogatást is elvesztette, mert egy külföldi munka reményében visszautasította a munkaügyi központ által ajánlott megbízást. A külföldi lehetőség végül kútba esett, s vele együtt a 22 800 forintos járadék is ugrott.

Tizenötezer élelemre

Szegényék kevesebbet költhetnek élelmiszerre, mint egy „átlagos” létminimumon élő felnőtt, aki a Policy Agenda számításai szerint naponta 800 forintot tud ilyen célra áldozni.

Náluk fejenként csak napi 250 forint jut kosztra.

– Közös költségre elmegy ötezer forint, a villanyra hatezer, a vízre négyezer. Van mobiltelefonom, de nincs feltöltve a kártya, csak a férjem tud telefonálni kedvezményes percdíjért, havi kétezer forintért. A fűtésért, a meleg vízért hatezer-kétszáz forintos átalányt fizetünk, s van egy élet- és lakásbiztosításunk minden eshetőségre, ami havi hétezer-háromszáz forint. Vagyis minden hónapban ezzel a harmincezer-ötszáz forintos „mínusszal” kezdünk, s marad tizenötezer forint élelemre, ruházkodásra és szórakozásra. De az utóbbi kettőre gyakorlatilag nem költünk – mondja az asszony.

A ruhákat ismerősöktől kapják, moziban évekkel ezelőtt voltak, arról meg már csak álmodnak, hogy – mint fiatalkorukban – beüljenek a csónakázótó melletti sörkertbe, s megigyanak ott egy pohár sört.

 

Buszjegy kölcsönből

Szegényné évente kétszer tudja meglátogatni albérletben élő, Budapesten dolgozó lányát, aki, ha nem ebbe a családba születik, talán válogatott úszó lenne. Kamaszkorában sorra érte el a sikereket, de amikor tovább kellett volna lépni, s Budapestre költözni, azt nem tudták vállalni. Az édesanya öt-hat hónapig spórol, mire összejön a buszjegy ára. Néha kölcsön is kell kérni hozzá, s azt apránként fizeti vissza.

Szegényné a Vöröskeresztnél dolgozik önkéntesként, onnan kap olykor tartós élelmiszereket. Az anyósáék kertjében termelnek zöldséget, a felesleget lefagyasztják, télen azt eszik. Ha vesz két csirkecombot, azt kettévágja, úgy főzi meg pörköltnek, így két napig tudnak húst enni a férjével.

– Semmit nem dobunk ki, nálunk mindent meg kell enni, amiért pénzt fizettünk. Még a kutyánk is megtanult kevésből jóllakni – mondja, s megemlíti, lány korából maradt egy-két arany ékszere, azzal zsonglőrködik hó végén: ha elfogy a pénz, beadja a zaciba, s hó elején kiváltja.

 

Hajlott hátú asszonyok

Kis falvakban gyakran látni hajlott hátú idős asszonyokat, akik közül tízből nyolc-kilenc majdnem biztosan özvegy. A férfiak előbb halnak, s egyedül maradnak a nők. Az ő generációjuknak sok tagja még nem volt állásban, otthon nevelte a gyerekeket, vezette a háztartást. Sokan saját jogon így nem is jogosultak nyugellátásra, özvegyi nyugdíjból élnek. Ilyen asszony a sajókápolnai Gulyás Jánosné, Erzsi néni is. Egyetlen helyiséget fűt télen, a kis sparhelt nemcsak a meleget adja, de tetején az étel is megfő. A hatvanezres nyugdíj egyik felét tüzelőre, a másikat gyógyszerre költi. Keveset eszik, a zöldséget megtermeli a kertben, ahol kora tavasztól késő őszig dolgozik.

A nehéz sorsú Erzsi nénikkel teli van a vidék. Miként Fedémes polgármestere, Válóczi István lapunknak fogalmazott: ezekről az emberekről rendre megfeledkezik a hatalom, magukra hagyja őket. Keveseknek van olyan szerencséjük, hogy család veszi őket körül. A legtöbbjüknek így egyedül kell megküzdeni öregséggel, betegséggel, szegénységgel.

Doros Judit
nol.hu