Nem a politikusok kezében van az egyre durvább közbeszéd gyógyszere, hanem a miénkben (+videó)

2019.11.10 07:05

Már Mikszáth Kálmán is írt a Tisztelt Házban dúló politikai konfliktusokról, ám akkoriban még nem táblákat tartottak fel. Régen nem volt szokás, hogy fajankónak, hazaárulónak vagy akár gazembernek nevezzék egymást a politikusok. De tényleg a politikán belüli változást jelzi az egyre durvuló közbeszéd?

 
Hadházy Ákos független képviselő legutóbbi táblás akciójával megint betelt a pohár sokaknál. A képviselő később ugyan elnézést kért azoktól, akiket ezzel megsértett, de továbbra is úgy véli, nem maradt más eszköze.
 
Kövér László bár a durvább utcai szlenget nem használja, káromkodni maga is káromkodott ugyenezen az ülésen. “Meddig tud ön még süllyedni az ostobaságban és a modortalanságban? Primitív ostoba fajankó!” – mondta akkor a házelnök.
 

Hadházy Ákosra végül 329 ezer forintos büntetést szabott ki Kövér László, de a házelnök nem csak őt, hanem azt a kilenc fideszes képviselőt is megbüntette - bár csak 50 ezer forintra - akik odasiettek, hogy kicsavarják Hadházy kezéből a pulpitus alá tartott táblát, mindezt egy nemzeti zászló takarásával díszítve.
 
Gyurcsány, Simicska és Mikszáth
 
A rendszerváltás utáni két legfontosabb káromkodás egy volt miniszterelnökhöz és a Fidesz kiebrudalt oligarchájához fűződik. Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét szinte mindenki ismeri. A másik pedig Simicska Lajos mondata Orbán Viktorról, amit azóta csak “G-napként” emelegetnek a köznyelvben.
 
Természetesen mindkettőjüket kereste a Heti Napló stábja. Gyurcsány Ferenc nem akart nyilatkozni, azt mondta, ez inkább elemzői szerep ő pedig csak fontos politikai kérdésekben szeretne megnyilvánulni. Simicska Lajost is keresték, de nem vette fel a telefont.
 
Kukorelly Endre viszont felvette. Az író két és fél évig volt országgyűlési képviselő, bár azt mondja az írástól minden idejét elvette a munka, viszont később alapanyagnak használta amit az Országházban látott.
 
A helyzet az, hogy az első ülésnapon már olyan hangnemben kezdtek el az emberek beszélni egymással, hogy hihetetlen. Gondoltam, hogy úgy is át kell esni a tűzkeresztségen, tehát kell valamit először mondani, és akkor tényleg az volt az első hozzászólásom, hogy nyomtam egy kétpercest és elmondtam, hogy én itt egy új fiú vagyok, meg minden, de ez baromira nem tetszik nekem, hogy rögtön ilyen hangnemben kezdenek el az emberek egymással beszélni  – mesélte Kukorelly. Mire Harrach Péter rászólt az író-expolitikusra, hogy szokjon hozzá ehhez, mert “a parlamentben ez van”.
 
Van sok Mikszáth-kötet is, amiben a parlamentben foglalkozik, amiben Mikszáth Kálmán parlamenti tudósítóként ír az akkori Tisztelt Házban történtekről. Már akkor sem volt felhőtlen a hangulat a parlamentben: “Hanem az a körülmény meglehetősen megnyugtatta az embereket, hogy Tisza Lajos gróf sietve kiment. Bizonyosan megy fölépíteni az új Házat. Az elnök már a saját tintatartóját sem látta, s addig hadonászott a csengettyűvel, míg feldöntötte” – áll az egyik könyvben.
 
Nem házszabállyal lehet változtatni
 
“A káromkodás az, amikor az ember tehetetlen, dühében szidalmazza akár a világot, akár a balszerencsét. És ezt nagyon élesen el kéne választani a szidalmazástól. Tehát amikor egy másik emberrel szemben, agresszív, obcén meg trágár módon beszélünk, az egy teljesen más kategória, ott támadásról van szó, agresszióról” – fejette ki Kálmán László.
 
“Az a baj, hogy a tehetetlen düh a természete szerint az spontán, az emberből kitört. Ha valaki egy táblát előre elkészít, azt nem lehet spontánnak nevezni. Tehát ez egy kizárt dolog, ez egy szándékos provokáció. Lehet, hogy azt akarta kifejezni, hogy tehetetlen vagyok és dühös vagyok, de előre megfontolva és kitervelve, ez egy egész más kategória” – vélekedett a nyelvész.
 
Mint mondta, régen nem volt szokás, hogy a politikában a másikat fajankónak, hazaárulónak, gazembernek nevezzék. “Volt egy megállapodás arról, hogy a másikat nem tekintjük sem bűnözőnek sem gazembernek, hanem jószándékot feltételezünk volna. Ez megszűnőben van, és ez tényleg a politikán belüli változás” – mondta.
 
Kálmán László szerint viszont ezen rendeletekkel, vagy házszabállyal nem lehet változtatni. Mélyebbre kell nyúlni. A nyelvész szerint az egyre durvább közbeszéd gyógyszere nem a politikusok kezében van, hanem a miénkben. A düh, a tehetetlenség, az agresszió mind melegágya annak, hogy eleresszünk valami cifra káromkodást, ebben a magyar nyelv köztudottan végtelenül kreatív. De mi lenne ha más eszközökkel ápolnánk inkább a nyelvünket? Főleg, ha ezt az egész ország előtt tesszük.
 
atv.hu