Nem gondolta át a kormány, mibe is nyúl bele

2015.11.28 07:13

Az 1848 és 1947 között hivatalban volt magyar miniszterelnökök sírjainak rendbetételére 150 millió forintot kell előteremtenie a kabinetnek egy most megjelent kormányhatározat szerint. A megfogalmazás és az időbeli lehatárolás rengeteg történelmi és emlékezetpolitikai kérdést vet fel, ezekre azonban a kormányzati illetékesek egyelőre nem válaszolnak.

„A kormány felhívja a nemzetgazdasági minisztert és a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy az 1848–1947 között hivatalban lévő miniszterelnökök sírjainak (sírjel, sírbolt, egyéb síremlék) felújítása céljából gondoskodjanak a központi költségvetés Miniszterelnökség fejezet, Nemzeti Örökség Intézete címben 150 millió forint többletforrás biztosításáról a 2016. évi központi költségvetés terhére."

A fentieket tartalmazza a Magyar Közlöny legfrissebb számában megjelent, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes aláírását viselő kormányhatározat. Bár az Orbán-kormányban Semjén felel a nemzetpolitikáért, információink szerint a határozatot nem ebbéli minőségében, hanem a miniszterelnököt helyettesítve írta alá, titkársága emiatt el is hárította a döntéssel kapcsolatos érdeklődésünket, és Lázár Jánost nevezték meg illetékesként.

A Miniszterelnökség sajtóirodája szintén nem adott érdemi választ, csupán egy ígéretet, amely szerint dolgoznak lapunk kérdéseinek megválaszolásán. Ugyancsak passzolta az érdeklődést a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a kormányhatározatban is említett Nemzeti Örökség Intézet, valamint a kegyeleti ügyeket hivatalból intéző HM háborús kegyeleti főosztály is. Igaz, Lázár János a csütörtöki kormányinfón annyival azért kiegészítette a kormányhatározat tartalmát, hogy háborús bűnösökre a döntés nem vonatkozik.

A téma láthatóan túl forró a tárcák és háttérintézmények számára, nem véletlenül: az említett időszakban a végrehajtó hatalom csúcsán utóbb háborús bűnösként kivégzett személyek (Bárdossy László, Imrédy Béla, Sztójay Döme, Szálasi Ferenc) is voltak, sőt, de facto kormányfői szerepet töltött be a Tanácsköztársaság úgynevezett forradalmi kormányzótanácsát ténylegesen irányító, utóbb Moszkvában kivégzett Kun Béla is.

Gömbös Gyula sírját utoljára 2002-ben újították fel
Fotő: Koncz György / Népszabadság

    – Akiknek az utólagos megítélése, mondjuk, a háborús bűnösként történt elítélés miatt nem egyértelműen negatív, azok között is akadnak problematikus teljesítményű vagy erkölcsileg vitatható életművű politikusok – hangsúlyozta lapunk kérdésére Ungváry Krisztián történész, példaként a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot megalapító Gömbös Gyulát említve. Ungváry szerint ugyanakkor nehéz egyértelmű ítéletet mondani, hiszen amellett is szólnak érvek, hogy egy bizonyos szintű végtisztesség mindenkinek jár, aki törvényesen az ország élén állt.

– A magyarországi német katonai temetőben egymás mellett nyugszanak a nálunk elhunyt német katonák olyanokkal, akik mondjuk korábban az auschwitzi lágert őrizték. A német kormány képviselői rendszeresen koszorúznak ott, de még soha nem adták jelét, hogy az utóbbiak emlékét bármilyen módon dicsőíteni akarnák – említette a történész. Ungváry Krisztián úgy véli: a kormány szándéka teljesíthető úgy is, hogy senkit ne sértsen, de egyelőre az is ott van a lehetőségek között, hogy jobbikos kegyhelyeket hoznak létre közpénzből.

Szerinte ez nem történettudományi, hanem elsősorban politikai kérdés, az ugyanakkor feltűnő, hogy a hazai történészektől, tudomása szerint, senki nem kért véleményt vagy állásfoglalást. – Nálunk most sajnos így szokás: először megszületik a kormánydöntés, és utólag engedik át a témát a politikai közvéleménynek, illetve a történészeknek. Szomorú, de ez politikai szempontból általában be is jön, hiszen így a kormány eltávolítja magától a saját maga által generált konfliktust, és demonstrálhatja, hogy fölösleges konszenzust keresnie, hiszen az érintettek úgysem képesek megegyezésre – fogalmazott a történész.

Hargitai Miklós
nol.hu