Nyugdíj: jelentős területi és nemi különbségek

2016.02.04 10:06

Egy átlagos nyugdíjas havonta valamivel több mint 118 ezer forintból gazdálkodott 2015-ben, de a járandóság összegét tekintve óriásiak a különbségek: egy fővárosi idős embernek átlagosan 35 ezer forinttal jut több, mint egy szabolcsinak, és nemek szerint is nagy az eltérés.

A Központi Statisztikai Hivatal elemző kiadványa szerint folyamatosan csökken azok száma, akik rokkantsági ellátást kapnak; a még mindig ilyen járandóságból élők jelentős része a legszegényebb, észak-magyarországi régióban lakik. Hónapról hónapra nő azoknak a nőknek a száma, akik élnek a lehetőséggel, és 40 év után nyugdíjba vonulnak: már több mint 122 ezren tettek így.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2015 januárjában 2,7 millió főnek utalt nyugdíjat, ellátást, járadékot vagy egyéb járandóságot, 2014 januárjához képest 2,6 százalékkal kevesebbnek – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nyugdíjakat és egyéb ellátásokat elemző, lapunk által megismert kiadványából. Az öregségi nyugdíjasokon kívül ebbe a körbe tartoznak az özvegyi nyugdíjat, árvaellátást, megváltozott munkaképességűeknek járó ellátást, illetve életkoron alapuló ellátást (korhatár előtti járandóságot) kapók is. 2012 óta az ellátottak száma 190 ezer fővel csökkent, népességen belüli arányuk pedig 29,1 százalékról 27,9 százalékra. Az ilyen ellátásokra fordított kiadások 2010 óta folyamatosan emelkedtek, 2014-ben elérték a 3478 milliárd forintot. A nyugdíjak és egyéb ellátások vásárlóerejét az az évi nyugdíjemelés és a fogyasztóiár-növekedés viszonya határozza meg. 2014-ben 2,4 százalékos nyugdíjemelést hajtottak végre, miközben a nyugdíjasok fogyasztóiár-indexe 0,7 százalékkal csökkent az előző évihez képest. Mindezek együttesen 3,1 százalékkal emelték a járandóságok reálértékét, amely 2012 óta folyamatosan nő.

Egy nyugdíjas, járadékos vagy egyéb ellátásban részesülő átlagosan 106 462 forintot kapott 2015-ben, 3056 forinttal (3 százalékkal) többet, mint egy évvel korábban. Az ellátások 99 százalékát belföldre utalták ki. Külföldre 31 762 főnek folyósítottak ellátást.

A főellátásként nyújtott ellátások legnagyobb része – 74 százalék – öregségi nyugdíj. Megváltozott munkaképességűeknek járó ellátást 404,8 ezer főnek folyósítottak, az összes ellátott 15 százalékának.

Igen nagy a különbség az ellátottak körét tekintve az egyes megyék között: az öregségi nyugdíjasok aránya az összes ellátott körében Budapesten a legnagyobb, 2015 elején megközelítette a 85 százalékot. Ezzel szemben ez az arány Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem érte el a 60 százalékot, miközben a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásban részesülők hányada ugyanitt megközelítette a 30 százalékot, a budapestinek több mint háromszorosát. Jellemzően magas az öregségi nyugdíjasok aránya a fővároson kívül Pest megyében, illetve a gazdaságilag erősebb nyugati országrészben. A megváltozott munkaképességűek aránya a Dunántúlon Tolna és Baranya megyében, az Alföldön pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyében haladja meg a 20 százalékot. Az, hogy Észak-Magyarországon miért kisebb az öregségi nyugdíjasok aránya, és miért aggasztóan sok a korhatárt még el nem érő, egyéb ellátásban részesülő ember, elsősorban gazdasági okokra vezethető vissza. Az 1990-es években megszűntek a központosított nagyvállalatok, és megjelentek a zömében kisebb ipari vállalkozások. Ezek jelentős része azonban nem a korábbi északkelet–délnyugat irányú ipari tengelyre költözött, hanem a fővárosba vagy valamely észak-dunántúli megyébe. Az átalakulás igazi vesztesei az észak-magyarországi és az ország keleti megyéinek lakosai lettek. Munkalehetőség hiányában a lakosság igyekezett a korai nyugdíjazás valamely formájába menekülni.
35 ezerrel több jut

Öregségi nyugdíjat 2015 elején összesen 2,02 millió ember kapott, ez 0,7 százalékos csökkenést jelent az előző évihez képest. Egy év alatt az öregségi nyugdíjak átlagos összege 2,3 százalékkal nőtt, az érintettek átlagosan 118 439 forintot kapnak havonta. A férfiak ennél átlagosan 10 ezer forinttal többől, a nők 6200 forinttal kevesebből gazdálkodhatnak. A legjobb helyzetben a fővárosi nyugdíjasok vannak: Budapesten egy ellátottnak átlagosan 140 501 forintot folyósítottak, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ennél 35 ezer forinttal kevesebbet.

Az öregségi nyugdíjak havi összege nyugdíjminimumtól több százezer forintig terjed: a pusztán öregségi nyugdíjban részesülők egyharmada 90–120 ezer forint közötti összegből, mintegy kéttizedük 70–90 ezer, további 20 százalékuk pedig 120–150 ezer forint közötti összegből gazdálkodhat. A területi különbségek e téren is szembetűnők. A fővárosban a legmagasabb (36 százalék) azoknak az aránya, akik 150 ezer forintnál is többet kapnak, míg 90 ezer forintnál alacsonyabb nyugdíjból csupán a fővárosi ellátottak 17 százaléka kénytelen megélni. Ezzel szemben Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyében fordított az arány: az ellátottak mindössze 12-13 százaléka kap 150 ezer forint feletti összeget, miközben 90 ezer forint alatti ellátásból gazdálkodik az ottani nyugdíjasok közel 40 százaléka.

A folyósított összeg nagysága nemcsak a korábbi keresettől, de a szolgálati idő nagyságától is függ. Az öregségi nyugdíjasok 45 százaléka 30–39 év, 30 százaléka 40 vagy annál több év szolgálati idő után kapja a nyugdíját, és 10 százaléknál kisebb azok aránya, akiknek 20 évnél rövidebb szolgálati idejük volt. A férfiak szolgálati ideje jelentősen meghaladja a nőkét.
122 ezer nő élt a lehetőséggel

Az Orbán-kormány intézkedésének köszönhetően 2011 óta van arra lehetőség, hogy a nők a 40 év jogosultsági idő alapján nyugdíjba menjenek. Az ezt kérelmező nők száma hónapról hónapra emelkedik: 2013 októberére meghaladta a százezer főt, 2015 elején pedig már 122 253 nőnek, az öregségi nyugdíjasok 6 százalékának folyósítottak ilyen címen ellátást, átlagosan 117 926 forintot. Ennél az ellátási formánál is Budapesten a legmagasabb az egy főre jutó átlag, több mint 140 ezer forint, míg egy Somogy megyei nő ellátásának átlagos összege alig több 105 ezernél.

Életkoron alapuló ellátást 2015 januárjában 81 012 fő kapott. Ez az egy évvel korábbihoz képest 18 százalékos csökkenést jelent, 2013 óta pedig felére csökkent az ilyen ellátásban részesülők száma. Ennek a járandóságnak az összege magasabb, mint az öregségi nyugdíjé. Az ellátottak átlagosan 152 810 forintot kaptak; 2015 elején egy átlagos juttatás Budapesten megközelítette a 167 ezer, Zala megyében a 143 ezer forintot.
Papíron kevesebb rokkant

Megváltozott munkaképességűeknek járó rokkantsági vagy rehabilitációs ellátást, járadékot 404 880 főnek utaltak ki, az egy évvel korábbinál 3,3 százalékkal kevesebbnek. Átlagosan az ország felnőttlakosságának 5 százaléka részesült ilyen ellátásban, egy fő átlagosan 67 759 forintot kapott. Az ellátottak 54 százalékának korhatár alatti rokkantsági, 35 százalékának rehabilitációs ellátást folyósítottak. A felnőttlakosság számához viszonyítva ilyen ellátást a legkevesebben a fővárosban kaptak, a 19 éves és idősebb lakosság alig 2,5 százaléka tartozott ebbe a körbe. Tolna, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyében ugyanakkor ez az arány meghaladta a 8 százalékot. Az ellátás átlagos összege szintén a fővárosban volt a legmagasabb (78 ezer forint) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb (57 ezer forint).

Főellátásként hozzátartozói nyugellátást 2015 elején 167 201 fő kapott, ez 7,5 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Egy ellátott átlagosan 55 021 forintot kapott. Az ellátásforma két fő alkotóeleme az özvegyi (és szülői) nyugdíj, valamint az árvaellátás. Az özvegyi nyugdíjat jellemzően (95 százalékban) nőknek folyósítják. Ennek oka a férfiak nőknél alacsonyabb élettartama, illetve az, hogy a nők körében gyakoribb a saját jogú nyugdíjjogosultság hiánya. 2015 januárjában egy főnek átlagosan 68 740 forintot fizettek ki ezen a címen. Árvaellátást 75 166 fő kapott, az érintettek száma egy év alatt 7,5 százalékkal csökkent. 2015 januárjában ezen a címen egy főnek átlagosan 38 223 forintot utaltak.

mno.hu