Orbán a CPAC-en kiröhögte az őt lenácizókat, lekommunistázott mindenkit és oktatta az amerikaiakat (+videó)

2022.08.05 05:31

Jól tudta, hova megy előadni a miniszterelnök, mondandója otrombaságában is remekül rezonált a texasi CPAC-en dzsemborizó republikánusokkal. Összeszedtük a csütörtök esti, amerikai beszéd főbb motívumait.

Magyar idő szerint este 9 körül állt ki Orbán Viktor a texasi Dallasban szervezett CPAC színpadára: a miniszterelnök az amerikai szélsőjobbra tolódott konzervatívok legfőbb eseménysorozatán sztárvendégként lépett fel, és tartott angol nyelvű leckét arról, hogy a hozzá hasonló keresztény-konzervatívok autoriter populisták miként tudnak sikereket aratni a progresszív Nyugat ellen, noha annak részeként. Összeszedtük a beszéd hét fő motívumát.
 
Orbán Viktor minden, csak nem náci. A miniszterelnök láthatóan tisztában volt azzal, hogy a tusványosi beszédet követően milyen kritikákkal kell szembenéznie, ezért megelőzve azokat, a nevetség tárgyává tette őket. „Szélsőjobboldali, rasszista nagyember, Putyin trójai falova” – így hivatkozott magára a „veszett liberális média” szemüvegén keresztül beszéde elején, majd újra és újra kifejtette, miért nem lehet náci. Legfőbb érvnek a kereszténységet hozta fel, amely szerinte gátat szab az efféle gondolkodásnak, mert a keresztények hiszik azt, hogy Isten a saját képére teremtette őket, és a végítélet napján el kell számolniuk ezzel. A kritikát pedig vissza is ragasztotta ellenségeire, burkoltan utalva arra, hogy mivel szerinte a progresszívok nem ismerik a határaikat, bármire képesek.
 
Kommunizmus = liberalizmus = globalizmus. Orbán a beszéd során többször kifejtette, hogy Magyarország legyőzte a szovjeteket - saját magát is régivágású szabadságharcosnak nevezte -, de ne legyenek illúzióink, a múlt kommunistái és a jelen liberálisai egyek és ugyanazok. Gyakorlatilag felváltva használta a kommunizmus, a liberalizmus, a globalizmus, a progresszió és a baloldal kifejezéseket, ezzel tömörítve a brüsszeli intézményrendszert, saját ellenzékét és az amerikai kormányzatot, Soros Györgyöt és az LMBTQ-közösséget.
 
A magyar recept nem a csalás, hanem a „saját szabályok szerinti játék.” Bár korábban a hvg360 hasábjain hosszan írtunk arról, miért exportálható nehezen a magyar recept Amerikába, Orbán hosszasan és gyakorlatiasan magyarázta a republikánusoknak a siker mindenkori receptjét. Ennek lényege, hogy higgyenek az értékeikben és ne hallgassanak a kritikusokra, a győzelemért játsszanak és csak a saját szabályaikat kövessék, valamint álljanak ki a szuverenitásukért és a biztonságukért. A harc vezérmotívumai valának: kereszténység, konzervativizmus, családvédelem, nemzettudat, tradicionalizmus, biztonság, jólét, reprodukció. A saját szabályok része volt az is, hogy Orbán állítása szerint mindezek ellenére nemhogy nem tette tönkre, épphogy megerősítette és megvédte a jogállamot, amelyre az érvénytelen migrációs és az érvénytelen gyermekvédelmi népszavazást hozta példaként. Persze az érvénytelenséget elfelejtve.
 
A kereszténység és a családvédelem a legnépszerűbb téma. Már menet közben állva tapsolt az úri közönség, amikor Orbán a gránitszilárdságú Alaptörvény kilencedik módosítását idézte, amely az „apa férfi, az anya nő” passzusról híres. Tátott szájjal hallgatták azokat a magyar családi adókedvezményeket, amelyek a nőket indirekt módon szülőgépekké minősítik, és a házasságok számának növekedését és az abortuszok számának csökkenését ujjongva fogadták. A családvédelem és a keresztény értékek mentén a genderideológia és az LMBTQ-közösség elutasítottsága is 100 százalékos volt, ezen értékeket pedig mindvégig morális iránytűként használta.
 
A kocsmahumor minden szélsőjobbost összehoz. Az említett morális iránytűt mégis néhányszor zsebre vágta Orbán, aki csakúgy mint Tusnádfürdőre, Texasba is kisstílű, közhelyes, izzadtságszagú viccekkel és hasonlatokkal érkezett. Tény: a közönségét jól ismerte, és ahogy Erdélyben, úgy Amerikában is működtek a rigmusok, amelyek ezúttal úgy hangzottak:
 
Több embert tartottunk a határon kívül, mint amennyivel Dzsingisz Kán rohanta le Európát.
Clint Eastwood is megmondta, ismerd a határaidat!
Magyarország Dávidként áll szemben a woke Góliáttal.
Kevesebb gender és több kopó, kevesebb drag queen és több Chuck Norris kell.
Mindenki vegyen feleségül egy magyar nőt!
A háborúban továbbra is az Egyesült Államoktól várja a csodát. Orbán ugyan elmondta, hogy nem köti az orrukra, mit csináljanak (noha egész végig ezt tette beszéde során), de kitartott azon állítása mellett, hogy az orosz-ukrán háború végét csak egy orosz-amerikai megállapodás jelentheti, és a béke megteremtéséhez – mi jól tudjuk a szomszédból – erős vezetők kellenek. Itt értelemszerűen magára és Donald Trumpra utalt, nem Joe Bidenre.
 
Készülni kell. Na már nem úgy, mint Gyurcsány Ferenc, hanem a (szélső)jobboldaliaknak arra, hogy újra átvegyék az irányítást. Párhuzamot vont a novemberi amerikai félidős választások és a 2024-es amerikai elnök- és EP-választás között, elmondta, hogy vissza kell szerezni Washingtont és Brüsszelt egyaránt. Harcias és (mondvacsinált) értékekre épített mondandóját pedig stílszerűen egy II. János Pál pápa-idézettel zárta: „nincs olyan ellenség, akit Krisztus nem győzött le.”


hvg.hu